Ismerjük fel az Úr arcát minden testvérünkben – Hét éve járt Ferenc pápa Lampedusán

Ferenc pápa első olaszországi látogatása úticéljaként a Szicíliától délre fekvő Lampedusa szigetét választotta, ahová az afrikai partokról érkeznek a menekültek és elvándorlók.

A lampedusai látogatásának hetedik évfordulóján bemutatott szentmise homíliájában a pápa a napi válaszos zsoltárból indult ki, amelyben arra kapunk meghívást, hogy folyamatosan keressük az Úr arcát: „Keressétek az Urat, keressétek arcát szüntelen!” (Zsolt 104). Ez a keresés a hívő ember életének alapvető jellemzője, aki megértette, hogy létének végső célja a találkozás Istennel. Isten arcának keresése evilági utunk jó eredményének biztosítéka, amelynek során az ígéret földje, mennyei hazánk felé haladunk. Isten arca az úticélunk és a sarkcsillagunk, amely segít, hogy sose tévesszük szem elől az utat.

A napi olvasmányban Ozeás próféta leírja, hogy abban az időben Izrael népe elkallódott (Oz 10,1–3.7–8.12), szem elől tévesztette az ígéret földjét, és a gonoszság sivatagában bolyongott. A jólét és a gazdagság eltávolította a zsidók szívét az Úrtól, amit hamissággal és igazságtalansággal töltöttek meg. Olyan bűn ez, amelytől mi, mai keresztények sem vagyunk mentesek. „A jólét kultúrája, amely arra ösztönöz, hogy csak magunkra gondoljunk, érzéketlenné tesz minket mások kiáltásai iránt.

Buborékban élünk, ami szép, de haszontalan, csak pillanatnyi illúzió, amely közönyössé tesz mások iránt, és elhozza a közöny globalizációját” (homília Lampedusán, 2013. július 8.).

Ozeás próféta szava ma a megtérésre hívó megújított felhívás, hogy tekintsünk az Úrra és arcára. A próféta így szól: „Vessetek magatoknak igazságot, és akkor szeretetet arathattok! Szántsátok fel a töretlen földet! Itt az ideje, hogy az Urat keressétek! Akkor majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket” (10,12). Isten arcának keresésére az Úrral való személyes találkozás, hatalmas szeretetének és üdvözítő erejének megtapasztalása ösztönöz minket. A tizenkét apostolnak, akikről a napi evangélium beszél (Mt 10,1–7), megadatott a kegyelem, hogy fizikailag is találkozzanak Jézus Krisztussal, a testet öltött Isten Fiával. Ő nevén szólította és egyenként meghívta őket, a szemükbe nézve. Ők pedig arcára tekintettek, meghallották a hangját és látták csodáit. A személyes találkozás az Úrral, ami a kegyelem és az üdvösség ideje, küldetéssel jár: „Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” A találkozás és a küldetés szétválaszthatatlan – figyelmeztetett a Szentatya.

A személyes találkozás Jézus Krisztussal számunkra is lehetséges, akik a harmadik évezred tanítványai vagyunk. Az Úr arcának keresésére indulva felismerhetjük őt a szegények, a betegek, az elhagyatottak és az idegenek arcában, akiket Isten utunkra vezérel. Ez a találkozás váljon számunkra is a kegyelem és az üdvösség idejévé, és vállaljuk fel mi is az apostolokra bízott küldetést.

Ferenc pápa lampedusai látogatásának évfordulóján Isten szavának tükrében felidézte azokat a gondolatait, amelyeket a „Félelemtől megszabadultak” (Liberi dalla paura) mottójú találkozó résztvevőinek mondott a múlt év februárjában:

A másikkal való találkozás egyben a Krisztussal való találkozás is. Ő maga mondta ezt nekünk. Ő kopogtat ajtónkon éhezőként, szomjazóként, idegenként, ruhátlanul, betegen, elítéltként, és kéri, hogy találkozzunk vele és gondoskodjunk róla, valamint hogy engedjük partra szállni. Ha kétségünk lenne efelől, idézzük fel világos szavait: »Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek« (Mt 25,40).”

Mindent, amit tettetek, jót és rosszat! – ez a figyelmeztetés rendkívül aktuális ma. Mindennapi lelkiismeret-vizsgálatunkkor ezt kellene kiindulási pontként alkalmaznunk arra, amit naponta teszünk – hangsúlyozta Ferenc pápa. Utalt Líbiára, a befogadótáborokra, a menekültek ellen elkövetett erőszakra és visszaélésekre, a remény útjaira, a megmentésükre és az elutasításukra. „Mindazt, amit tettetek, velem tettétek.”

A Szentatya kötetlen szavakkal fűzte homíliájához: „Emlékszem arra a napra hét évvel ezelőtt az Európa déli részén fekvő szigeten, ahol néhányan elmesélték történetüket, hogy mennyit szenvedtek, míg eljutottak oda. Tolmácsokon keresztül beszélgettünk. Az egyik menekült szörnyű dolgokat mesélt saját nyelvén hosszasan taglalva, a tolmács azonban röviden foglalta össze a mondottakat. Amikor visszatértem a Vatikánba, egy etióp asszony, aki nézte a közvetítést a televízióban, és értette, mit mondott a menekült, megjegyezte: a tolmács a negyedét sem fordította le annak a szenvedésnek, amin keresztülment az az ember. A »desztillált« változatát mesélték tehát el nekem a tolmácsok. Ez történik ma Líbiával. Csak egy desztillált változatát kapjuk a valós történéseknek. A háború szörnyű, ezt mindannyian tudjuk, de el sem tudjuk képzelni, hogy milyen poklot élnek át a líbiai megőrzőtáborokban. Azok az emberek annak reményében indultak el, hogy áthajóznak a tengeren” – jegyezte meg a pápa.

Ferenc pápa homíliája végén Szűz Máriához, az elvándorlók és menekültek vigaszához fordult, hogy segítsen minket Fia arcát felfedezni minden testvérünkben, akik arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek földjükről az igazságtalanságok miatt, amelyek világunkat jellemzik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír