Pápai üzenet a fogyatékkal élők világnapjára: Befogadóbb világot építsünk a járvány után!

Az idei világnap témája: „Építsük újjá jobban: a Covid-19 utáni világ legyen befogadóbb a fogyatékkal élők iránt, hozzáférhetőbb és fenntarthatóbb!”

Ferenc pápa a jobb újjáépítésre helyezi a hangsúlyt az evangéliumi példabeszéd alapján: sziklára vagy homokra építjük házunkat (vö. Mt 7,24–27; Lk 6,47–49)?

Először is az eső, a folyók és a szél, melyek házunkat fenyegethetik, ma az egyre terjedő, ún. selejtkultúrával azonosíthatók. Az emberiség bizonyos része, úgy tűnik, hogy föláldozható egy kiválasztott réteg javára, akik korlátok nélkül élnek. A személy már nem elsődlegesen tisztelni és óvni való érték, különösen, ha szegény vagy fogyatékos. Ez a kultúra főleg a kiszolgáltatottabb embereket sújtja, köztük a fogyatékkal élőket. Az elmúlt ötven évben fontos előrelépéseket tettünk a civil és az egyházi intézmények szintjén egyaránt. Tudatosult az emberi személy méltóságának értéke, ezért bátor döntésekkel segítettük elő a testi vagy szellemi korlátozottsággal élők beilleszkedését. Kulturális szinten azonban túl sok kifejezés mond ellen ennek az iránynak. Az elutasítás mögött nárcisztikus és haszonelvű gondolkodás rejlik, ami végül kirekesztéshez vezet – pedig a törékenység emberi mivoltunk elkerülhetetlen része. Találunk olyan – akár súlyos – fogyatékkal élő személyeket, akik bár küzdelmek árán, jó és értelmes életet építettek föl maguknak, míg a normál adottságokkal rendelkezők közül vannak elégedetlenek vagy akár reményvesztettek is.

A sebezhetőség az ember lényegi része. Ezért fontos, hogy az élet kultúráját hirdessük, melyben minden személy azonos méltósággal bír; ahol védelmezzük a fogyatékkal élőket minden életkorban és minden társadalmi helyzetben.

A pandémia felszínre hozta a korunkat jellemző egyenlőtlenséget, mely a gyengébbeket károsítja. A vírus nem tesz különbséget ember és ember között, de a meglévő egyenlőtlenségeket és hátrányos megkülönböztetést tovább növelte pusztító útja során. Házunkat ezért az inklúzió sziklájára kell építenünk, a befogadás, a beilleszkedés, az esélyegyenlőség biztosítására. Az irgalmas szamaritánus példázata (Lk 10,25–37) nem veszít időszerűségéből. Életünk útján gyakran botlunk sebesült emberbe, aki olykor magán hordozza a fogyatékosság és a törékenység jeleit. A szenvedő emberek befogadása vagy kirekesztése meghatározza valamennyi gazdasági, politikai, társadalmi és vallási projektet.

Naponta szembetaláljuk magunkat a döntéssel: irgalmas szamaritánusok leszünk vagy közömbösen továbbhaladó járókelők?

Az egyházi intézményeket fel kell készíteni a hit átadásához szükséges eszközökkel, melyek hozzáférhetők mindenki számára. Lehetőség szerint ingyen álljon rendelkezésre mindez azoknak, akiknek szükségük van rá, akár az új technológiák révén is, melyek oly hasznosnak mutatkoztak a járvány idején.

A pápa arra is buzdít, hogy képezzék a papokat, szeminaristákat, szerzeteseket, hitoktatókat és lelkipásztori munkatársakat a fogyatékkal élőkkel való kapcsolatra, valamint a befogadó lelkipásztori eszközök használatára. A plébániai közösségek is neveljenek a befogadásra.

Ahhoz, hogy a plébániát akadálymentesítsük, nem csupán a fizikai korlátokat kell eltávolítani, hanem főleg a hívő közösség hozzáállását kell a szolidaritás és a szolgálat irányába mozdítani a fogyatékkal élők és családjaik iránt. A cél az, hogy ne „róluk” beszéljünk, hanem csak „mirólunk”.

Ahhoz, hogy jobb társadalmat építsünk a járvány után, a mi tevékeny részvételünk is kell, erre a harmadik sziklára épül az erős ház. A fogyatékkal élő személyeknek ugyanolyan joguk van a szentségekhez járulni, mint az Egyház bármely más tagjának. Valamennyi liturgikus szertartást akadálymentessé kellene tennünk, hogy minden testvérünk elmélyíthesse, ünnepelhesse és megélhesse hitét. Külön figyelmet érdemelnek azok a fogyatékkal élők, akik még nem részesültek a keresztség szentségében. Őket is be kell vonni a hitoktatásba, hogy felkészüljenek ezekre a szentségekre, hiszen nem zárhatjuk el őket a kegyelemtől, melyet hordoznak.

Ferenc pápa ugyanakkor azt is kéri, hogy a fogyatékkal élők aktívan vegyenek részt az evangelizáló küldetésben, a hitoktatásban saját képességeiknek megfelelően, ezzel gazdagítva a közösséget. Teológiai és kateketikai képzésüket segíteni kell.

Ennél a válságnál már csak az lenne rosszabb, ha elszalasztanánk a benne rejlő lehetőséget

– mondta idén pünkösdkor Ferenc pápa. Bátorító szavai most azokhoz szólnak, akik nap mint nap csöndben szolgálják a törékeny és fogyatékos helyzetű testvéreket. A civil és az egyházi szervezetek összefogásából építsük újjá, jobbá világunkat, hogy igazán erős, szilárd házunk legyen, melyben helyet kapnak és aktív részt vállalnak a fogyatékkal élők is – zárja a fogyatékkal élők világnapjára írt üzenetét a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír