Személyesen vett búcsút argentin szerzetestestvérétől a pápa

A rendtársak éppen gyülekeztek már a gyászmisére, amikor Ferenc pápa megérkezett. Meglepetés nélküli, sőt természetes volt ez az utolsó találkozás, mintegy betetőzése annak a kapcsolatnak, mely a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor Salvatore testvér Jorge Mario Bergoglio tartományfőnök munkatársa volt. Az együtt végzett szolgálat összekapcsolta őket, ahogy a példa mutatja – mindhalálig.

Salvatore testvér 1933-ban született Buenos Airesben, oda bevándorolt olasz szülőktől. Amíg azonban a négy évvel fiatalabb Bergoglio provinciális szülei Piemontból érkeztek Argentínába, addig Salvatore szülei Szardíniából vándoroltak ki, a még otthon született testvéreivel együtt. 1963-ban, harmincévesen lépett a Jézus Társaságába, és 1975-ben tette le végső fogadalmait elöljárója, Bergoglio provinciális jelenlétében. 1986-ban helyezték át római központi szolgálatra, először a jezsuiták vezette Pápai Keleti Intézetben működött, majd az Il Gesù rendi főtemplom melletti kollégiumban, Szent Ignác egykori szobáinak gondnokaként. Mintegy tíz éve a római Kaníziusz Szent Péter-rendházban az idős és beteg jezsuiták közösségében lakott. Tévén, rádión és az újságokon keresztül mindennap nyomon követte egykori elöljárója, Ferenc pápa tevékenységét, és minden szentmisén hangosan, személyes szavakkal imádkozott érte. Betegségében ezt tartotta legfőbb hivatásának: imádkozni a Szentatyáért. Amikor most Ferenc pápa megállt a koporsójánál, valójában ezt köszönte meg neki, a hűséges imádságot. Salvatore testvért erre soha nem kellett buzdítani, szabadon tette, egyedül szívére hallgatva.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír