Válogatott kínzásokat állt ki az indiai vértanú, akit tíz nap múlva avat szentté Ferenc pápa

Ferenc pápa – 2022. május 5., csütörtök | 20:30

Május 15-én tíz új szenttel gazdagodik az Egyház. Ferenc pápa Rómában, a Szent Péter téren avatja szentté mások mellett Devasahayam Lázárt, az első világi indiai szentet. Az alábbiakban az ő történetét ismerhetik meg.

Devasahayam 1712. április 12-én született egy kis faluban, Nattalamban, Travancore királyság legdélibb régiójában, hindu családban. Nilamnak (Nilakandan) nevezték el. Az uralkodó Nair kaszthoz tartozott, ezért a Pillai név is megillette. Igényes nevelésben részesült, számos nyelvet megtanult. Kasztjának tagjai katonaként szolgálták a királyt, ifjúkorában harcművészeteket is tanult. A királyi palota magas rangú tisztjévé nevezték ki, a királyság minisztere és a királyi palota kincstárának tisztviselője lett. Hűségesen betartotta a hindu vallási szokásokat.

1741-ben a holland hadsereg ki akarta terjeszteni befolyását a Travancore királyság partjaira Dél-Indiában, Malabárnál. Hosszú háborúskodás kezdődött, végül a király legyőzte a holland sereget, sok hadifoglyot ejtett, köztük Eustache de Lannay kapitányt, aki hívő katolikus volt. Marthandavarma király szerette volna kiterjeszteni birodalmát Travancore északi részére is, és mivel tudta, hogy De Lannoy kapitány jó katonai stratéga és kiváló harcos, besorozta a seregébe, kinevezte tábornoknak. A kapitány modernizálta a hadsereget, erődöket építtetett.

Nilakandan barátságot között a holland kapitánnyal. Ez időben családjában sok tragédia történt, szenvedéseiről beszélt De Lannoy tábornokkal, aki úgy próbálta vigasztalni, hogy bibliai történeteket osztott meg vele Jóbról, az igaz emberről, aki sokat szenvedett. Nilakandan egyre jobban érezte, hogy vonzza a kereszténység és kifejezte égő vágyát Jézus iránt, szeretett volna kereszténnyé válni.

A király ellenezte a kereszténységre való áttérést, különösen a felsőbb osztályokhoz tartozók esetében. Üldözte a keresztényeket, megakadályozva a térítést. De Lannoy ezért kezdetben nem nagyon akart segíteni barátjának a keresztény hitre térésben, de később, látva annak kitartását, úgy döntött, hogy elküldi őt Giovanni Battista Buttari jezsuita misszionáriushoz Vadakkankulamba, a királyság területén kívülre, hogy ne váltsa ki ezzel Travancore királyának ellenérzését.

Buttari 1745. május 14-én megkeresztelte Nilakandant, akinek új neve a bibliai Lázár megfelelője, Devasahayam lett – azt jelenti, Isten segítsége. Devasahayam nagyon boldog volt, óriási evangelizációs munkába kezdett, hogy terjessze a Jézus Krisztusban való hitet. Felesége, Bargaviyamma is megkeresztelkedett, új neve Teréz lett, azaz Gnanappoo.

Megtérését a királyságban árulásnak tekintették és féltek, hogy megingatja a hindu állam stabilitását. A brahminok, a legfelsőbb kaszt tagjai kezdték hamis vádakkal illetni a királynál. Feldühítette a palota tisztviselőit, hogy nem tiszteli a hindu isteneket, nem vesz részt a hagyományos vallási ünnepeken. Nem tűrték azt sem, hogy a népek egyenlőségéről, a kasztrendszeren való felülemelkedésről, az érinthetetlenekkel való barátságról beszél, ami tilos volt a felsőbb kasztok tagjai számára. Megvádolták azzal is, hogy a királyság tulajdonában lévő faanyaggal segíti a keresztényeket és Buttari jezsuita atyát, hogy új templomot építsenek Vadakkankulamban.

A palota vezető tisztviselőinek kérésére a király végül elrendelte Devasahayam letartóztatását: 1749. február 23-án börtönbe vetették. Az uralkodó kérte tőle, hogy a büntetés elkerülése érdekében hagyja el új hitét, tartsa be a kasztrendszer szabályait, ő azonban szilárdan kitartott új hite mellett, nem mondott le Jézus Krisztusról. Hiába próbálták számos alkalommal meggyőzni, a király ezért elrendelte nyilvános megkínzását, figyelmeztetésül azok számára, akik át akarnának térni a katolikus hitre. Sok keresztény szenvedett el üldöztetést abban az időben, és Devasahayam példája nyomán sokan közülük kitartottak, csak kevesen tagadták meg hitüket. Voltak, akik elhagyták a királyság területét.

Válogatott kínzásokban volt része, körbevitték a birodalom területén, megszégyenítették, csúfot űztek belőle. Megalázó módon felültették egy bölényre és nevetséges virágkoszorúkat nyújtottak oda neki. Rendszeresen nyilvánosan megbotozták, sebeibe őrölt csípős paprikát tettek. Csípős rovarok közé ültették, összeláncolt kézzel és lábbal kellett a tűző napon órákon át gyalogolnia, miközben megtagadták tőle, hogy igyon. Imádkozva letérdelt a sziklára, amiből akkor víz fakadt, ezzel csillapította szomját.

A kínzás egyre fokozódott, elvitték egy Peruvilai nevű helyre, fához kötözték, nem tudott, leülni sem. Hét hónapon át volt kikötözve, a tűző napon, éhezve. Boldogan vállalta a kínszenvedéseket hitéért, felajánlotta Isten dicsőségére. Jézusban való hite egy pillanatra sem ingott meg, végig hosszan imádkozott, elmélkedett, böjtölt. Egyre nagyobb tömeg gyűlt köré nap mint nap, hogy az áldását és az imáit kérjék. A katonák is egyre kedvesebbek voltak vele, szökést javasoltak neki.

Amikor a király ezt megtudta, a birodalom keleti részére vitette egy titkos börtönbe, nehogy még több ember térjen a hatására keresztény hitre. A kínzások ott is folytatódtak, az egészsége megromlott. 1752. január 14-én őrzői azt a parancsot kapták a királytól, hogy titokban öljék meg. Éjjel felébresztették, és mivel járni már nem tudott, a vállukon vitték Aralvaimozhy erdejébe, egy dombra. Kérte, hogy imádkozhasson a halála előtt. Letérdelt, imájában az Úrra bízta magát, majd azt mondta a katonáknak, teljesítsék kötelességüket. Háromszor lőttek rá, esés közben azt kiáltotta: „Jézus, üdvözíts engem!” Még kétszer meglőtték, hogy biztosan meghaljon, majd a testét ott hagyták az erdőben, hogy a vadállatok eltüntessék a nyomokat. Öt nappal később a környéken lakó katolikusok tudomást szereztek meggyilkolásáról, összeszedték maradványait és eltemették a kottari (Tamilnadu állam) Xavéri Szent Ferenc-templomban, amely ma a kottari egyházmegye székesegyháza.

2012. december 2-án avatták boldoggá Nagercoil városában, a kottari egyházmegyében. 2019-ben az orvosi bizottság elismerte a csodát, amely közbenjárására történt Indiában: egy magzat, akinek leállt a szívverése, orvosilag megmagyarázhatatlan módon életre kelt édesanyja méhében. Ferenc pápa 2020. február 21-én jóváhagyta a csoda elismeréséről szóló dekrétum közzétételét.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Causesanti.va

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria