„Aki hisz, nem fél” – Nyíri Tamás-emlékestet tartott a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat

Hazai – 2019. október 13., vasárnap | 19:52

Huszonöt évvel ezelőtt, 74 éves korában hunyt el Nyíri Tamás római katolikus pap, teológus, filozófus, aki könyveivel, előadásaival a II. vatikáni zsinat szellemében megújult katolikus teológiát közvetítette hívők és nem hívők felé egyaránt. Október 12-én a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat rá emlékező estet tartott Budapesten, a társulat Teréz körúti dísztermében.

A rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Tarjányi Béla nyugalmazott biblikus tanár, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke mutatott be. Homíliájában felidézte, hogy fiatalon, 28 évesen lett egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán; amikor szavaztak erről, Nyíri Tamás másodmagával ellene szavazott. Ennek ellenére néhány éven belül a legmélyebb barátságba kerültek, ő állt hozzá a legközelebb a hittudományi kar tanárai közül.

Tarjányi Béla egy másik emléket is megosztott: egyik paptestvére, a néhai Opálény Mihály tízéves munkával összeállított az Újszövetséghez egy konkordanciát. Ez több mint negyven évvel ezelőtt történt, akkoriban nagyon nehéz volt katolikus könyveket kiadni. A Szent István Társulat nem kapott engedélyt Opálény Mihály könyvének kiadására. Akkoriban indult meg a levelező tagozaton a képzés a hittudományi karon, és Tarjányi Béla megkérdezte Nyíri Tamást, tudna-e ebben segíteni, mivel ő a levelező tagozat kapcsán beszélő viszonyban volt a hatóságokkal. Nyíri professzor felvette velük a kapcsolatot, de hosszú ideig nem történt semmi. Opálény Mihály fiatalon, 42 éves korában elhunyt, rá egy hétre megérkezett az engedély; így a hittudományi kar levelező tagozata adta ki elsőként a konkordanciát, amely ma, az internet korában is nagyon hasznos segédeszköz. Mindent megtalálunk benne az Újszövetséggel kapcsolatban, az olvasók nagyon szeretik, a Szent Jeromos-bibliatársulat is többször megjelentette.

„Nyíri Tamásnak egyaránt jelentős volt a lelkipásztori és a teológiai munkássága is, hálatelt szívvel gondolunk rá és kérjük az Urat, hogy jutalmazza meg őt a mennyben az örök boldogsággal” – fohászkodott Tarjányi Béla.

A szentmisét követően részleteket hallhattak a jelenlévők a Nyíri Tamás előadásain készült videó- és hangfelvételekből, fényképek villantak fel életéből, írásban és szóban emlékeztek rá barátai, tanítványai.

Levélben idézte fel vele kapcsolatos élményeit Erdő Péter bíboros, prímás: szeminaristaként Nyíri professzornak nemcsak a kötelező óráira ment be, hanem a többi előadására is; a terem mindig zsúfolva volt az óráin, még a más egyetemeken, például az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanuló diákok is látogatták előadásait. „Eleven katolikus hitet kaptak tőle a hallgatók, amit diszkréten, de meggyőző erővel adott át, ezért volt annyira népszerű” – emlékezett a bíboros.

Egy idős hölgy felidézte Nyíri Tamás egyik sokat hangoztatott mondását: az áldás és a kegyelem nem az égből hullik alá, hanem az egyik ember a másiknak adja tovább.

A lejátszott felvételekből kiderült, Nyíri Tamás az érettségi megszerzését követően az állatorvosi egyetemre jelentkezett, fel is vették, de érezte, hogy nincs a helyén. A filozófia kezdettől fogva érdekelte. Nem elégítette ki az, amit az egyetem biológiaóráin hallott, hogy az élet véget ér a halállal. Közben a budai Szent Imre Kollégiumban is hallgatott előadásokat, kiváló papoktól – például Kecskés Páltól –, ez sokkal jobban megragadta a lelkét, mint az állatorvosin tanultak. Meghatározó volt számára az is, hogy 15-16 éves korában többször is ellátogatott Assisibe, lebilincselte Szent Ferenc szülővárosa. Az ő esetében is igazolódott a mondás: aki meg akarja ismerni Isten szegénykéjét, az ismerje meg Assisit. Az élménytől nem tudott szabadulni, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül – ha kis kitérővel is – a papi hivatást választotta. A második év végén otthagyta az állatorvosit, és jelentkezett a szemináriumba. Bécsben tanult, ott is szentelték pappá 1945 márciusában.

A felvételeken Nyíri Tamás beszélt arról is, hogyan találhatja meg a helyét az Egyház a pluralista társadalomban.

„Fontos az emberi méltóság és szabadság tiszteletben tartása, ne higgyük, hogy azért, mert papok vagyunk, mi mindent jobban tudunk – mondta. – Szükség van toleranciára, dialógusra, a másik ember megismerésére, meg kell értenünk, miért látja ő másként a dolgokat, mint mi. Azt, hogy a jót kell tenni, a rosszat kerülni, minden jóérzésű ember vallja, de a gyakorlati megvalósítás sokféle lehet. Ma az eszmék piacának korát éljük, és az Egyháznak nem kinyilatkoztatnia kell, hanem ajánlatot tenni az emberek felé, és nem szabad megijedni attól, hogy nem csak a mi eszméinket veszik meg. Ha sikerül az Egyházat modernizálni, akkor a társadalom nem löki ki magából mint idegen testet, és így nagymértékben hozzájárulhat a demokratikus konszenzus megerősítéséhez.”

Nyíri professzor szerint az emberi életnek három nagy misztériuma van.

Az első a létezés misztériuma, hogy egyáltalán miért van valami, és miért nincs inkább a semmi. Minden teremtésmítosz erre kereste a választ, és itt óhatatlanul felmerül az Abszolútum létezése.

A második az egynek a misztériuma. Milyen kapcsolatban van az egység és a különféleség, melyik a valóságosabb? Melyik az alapvetőbb? Csak a sokaság által létezik az egy, vagy az egy megelőzi a sokat, és a sokaság csak látszat? Az emberiség társadalmi szimbólumai is erre keresik a választ. A Szentháromság teológiája az egyetlen, ami „úgy-ahogy” képes feloldani ezt a dilemmát.

A harmadik misztérium a lét és nemlét küzdelme, a jó és a rossz misztériuma. Miért nyögi a jó a rossz igáját? Miért látszik úgy, hogy a rossz már-már legyőzi a jót? Miért tapasztaljuk ezt az állandó, elkeseredett küzdelmet a jó és a rossz, az élet és a halál, a gyűlölet és a szeretet, a létezés és a nemlét között, mind saját magunkban, belül, mind a társadalomban és a természetben, kívül? Folyton beleesünk a gonosz csapdáiba, bilincsei megakadályoznak bennünket abban, hogy a jót tegyük. A mennybéli angyalok segítenek, de ma sokan vannak, akik az ördögben hisznek, ám az Istenben nem.

Nyíri professzor emlékeztetett rá, hogy a Genezáreti-tavon fontos dolgot mondott Jézus, amikor így szólt a vihartól megrémült tanítványaihoz: „Miért féltek, kicsinyhitűek? Ne féljetek!” – Jézus a félelmet azonosítja a hitetlenséggel – mutatott rá Nyíri Tamás. Egyúttal idézte XXIII. János pápát: „Aki hisz, nem fél.” A professzor kiemelte: Jézus a tudomásunkra hozza, a jóindulatú erők sokkal hatékonyabbak, mint a rosszindulatúak. Csak hinnünk kell. A végén a tragédiának gondolt, rémisztő esemény jóra fordul. Csak hinnünk kell abban, hogy a világegyetem mélyén a mindenséget körülölelő szeretet lüktet.

Fotó: Bókay László

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria