„Annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött” – Emlékezés Járási Jánosra

Járási János 1932. május 2-án született Sátoraljaújhely–Torzsáson, az erdő közepén, az erdészházban. Természetszeretete és -ismerete is a Zempléni-hegység és a Bodrog-köz vidékének, a szülői háznak volt köszönhető; már gyermekként kilométereket gyalogolt vagy biciklizett az erdőn át be a városba, iskolába, templomba menet.

1950-ben lett kispap, az akkor újonnan induló nyíregyházi Hittudományi Főiskola első növendékei közé tartozott.

1955-ben szentelték pappá, első szolgálati helye Pácin volt. A kápolna és a lakása egyaránt a Mágóchy-Alaghy-Sennyei-várkastélykastély egyik melléképületében volt. Itt született meg két gyermeke, János és Mária.

Pácin után Beregdarócra nevezte ki Dudás Miklós egykori hajdúdorogi megyéspüspök. Itt a templom rendbehozását is feladatául kapta, amelynek falai épp, hogy meg tudták tartani a tetőt.

1965-ben Sajószögedre került. Itt a régi parókia lebontása és az új megépítése volt a feladata. Nagy odafigyeléssel végezte a szertartásokat, közössége számára számos éneket lekottázott, és a Sajópetriben szolgáló Bacsóka Pál atyával közösen felelevenítették az előszenteltek liturgiáját is.

1974-től nyugdíjba vonulásáig Kispesten szolgált. Itt a kápolna és a lakás bővítése, átalakítása jutott neki feladatként. 1976-ban itt érte ugyancsak papnak készülő fia betegsége, tragédiája. Itt lett nagyapa, unokáit nagyon szerette.

A hívek szívesen hallgatták szuggesztív, képszerű prédikációit. Sokszor hívták búcsúkra vendégszónoknak. Kispapoknak is többször tartott lelkigyakorlatot.

Felesége időskori betegsége, halála idején megfáradt, befelé fordult. Utolsó éveiben a máriapócsi Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthonában élt, ahol a nővérek nagy szeretettel ápolták.

Tavaly augusztusban az 1955-ben pappá szentelt Keresztes Szilárd emeritus megyéspüspök és Obbágy Miklós atya együtt zarándokoltak el Máriapócsra az évfolyamtárshoz és baráthoz, Járási János atyához.

Közösen, meghitten és csöndben ünnepelték vasmisés jubileumukat, szentelésük hatvanötödik évfordulóját az otthon kápolnájában.

János atya örömmel hallgatta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus rádión közvetített szertartásait, együtt énekelt a hívekkel. Úgy élt, ahogyan papi jelmondatát is választotta: „Annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött.” (Jn 6,38)

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír