„Az emberré válás egyetlen lehetősége az Atya asztala” – Családreferensek találkoztak Nyíregyházán

Hazai – 2020. január 21., kedd | 18:19

Országos családpasztorációs találkozót tartottak január 17–18-án a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda kollégiumi épületében. Az egyházmegyei családreferensek mellett házaspárok és lelkivezetők is részt vettek a tanácskozáson.

Jelen volt Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Felföldi László általános helynök, Radnai Jenő, a Magyar Katolikus Családegyesület irodavezetője, valamint Nagy Csaba nyíregyházi káplán.

Radnai Jenő felolvasta a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke, Bíró László püspök üzenetét, aki betegsége miatt levélben üdvözölte a találkozó résztvevőit:

„A média különböző csatornáin ma sok szó esik a családról. Ezekben közös, hogy boldog, reményteli családokat tárnak elénk. Mint ahogy programunk egyik kérdése is megfogalmazza: a mi feladatunk nem az elutasítás, siránkozás és panaszkodás, hanem a jóakaratú emberek bátorítása, hordozása imádságban és cselekvésben egyaránt. Hadd ismételjem önmagamat: ha mindig csak siránkozunk a családról, mi magunk leszünk a család krízisének előidézői. Kell, hogy a remény, a jövő hordozói legyünk! Az idei évet leginkább az eucharisztikus kongresszus határozza meg. Az egyik teológus tanulmányában felteszi a kérdést: mi az, ami ennyire elmélyítette a keresztény emberekben a másokra figyelést, és megtisztította a kereszténységet az önzésből fakadó individualizmustól, mi formálta a szentségi házasságot olyanná, amilyenné az évszázadok során vált? A válasz világos és egyértelmű: a keresztények valahányszor összegyűltek a szentmisén, újra meg újra hallották az Oltáriszentség alapító szavait: »Ez az én testem, amely értetek adatik…«, »Ez az én vérem, amely értetek és sokakért kiontatik…« Az eucharisztikus kongresszus éve nem lehet idegen a családpasztorációtól. Idei programjainkat, családjaink életét kell hogy meghatározza az Oltáriszentségnek ez a valósága, tudatosítva a kongresszus mottóját: »Minden forrásom belőled fakad«.”

A nyíregyházi találkozón részt vevő szakemberek tanulmányozták Bíró László püspöknek a közelmúltban tartott XXVI. Családkongresszushoz intézett üzenetét.

Felföldi László előadásában kifejtette: az erkölcsi alapjaiban is megrendült világban már a két alappillérre, a családokra és a hazaszeretetre sem építhetünk. „Meggyengültek. Ilyen még nem volt, nem tudjuk, hová tartunk, ismeretlen, vadvízi folyón evezünk” – fogalmazott az általános helynök. Utalt az Evangelium vitae kezdetű enciklikára, melyben II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte korunkat.

Minden családnak van, volt kultúrája, a nagyobb közösségekben teljesedtek ki. Ma már a katolikus falvak sem ragaszkodnak hagyományaikhoz, nem igénylik a katolikus iskolát. Erőtlenné vált minden. A család kultúrája nem más, mint a család asztala, ahol alakul, formálódik a kis közösség – mondta az előadó. Kiemelte: a tékozló fiú története a családi asztalról szól: nem tudjuk, hogy attól melyik fiú került távolabb. Az apának egy dolga van, hogy mindkettőt az asztalhoz ültesse.

Az emberré válás egyetlen lehetősége tehát az Atya asztala: a családi asztal és a templom oltára. Ez a két asztal adja meg életünk teljességét.

A családpasztorációról nem úgy beszélünk, mint az élet, a nemzet, az Egyház egyik lehetőségéről, hanem egyetlen lehetőségéről; nem tanítani, hanem megtapasztalni kell, s mindezt olyan nyelven kommunikálni, amit megértenek az emberek – hangsúlyozta Felföldi László.

A férfinak a családban betöltött szerepéről beszélt előadásában Nagy Csaba nyíregyházi káplán. A Kivonulás könyvét idézte: „Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte” (Kiv 12,26–27).

E könyv világossá teszi a legalapvetőbb kapcsolatot, ami az apa és fia, apa és gyermeke között létrejön – emlékeztetett az előadó. – A kérdés, miféle szertartás ez, a pászka vacsorájának kontextusában hangzik el: családi szertartás keretében, ami a Isten tetteiről való megemlékezés. A történelem valaki más története, olyan eseményekről szól, amelyek valahol máshol történtek, más korban; ellenben az emlékezés az én történetem: olyan eseményekről szól, amelyek velem történtek. Ezért kell egyes szám első személyben elmondani a kivonulást, úgy, mint ami velem történt. Az emlékezés az identitásról, az azonosulásról szól.

Amikor bevonódunk a történetbe, társszerzővé válunk: új valóságot hozunk létre.

Minden nemzetség az apaság, az ősatya megjelölésével kezdődik. J. Lacan francia pszichoanalitikus szerint az a fiú tudja azt mondani: „Az én apám”, aki már beleélte magát, vagy hallotta: „Te vagy az én fiam”. Minden apaság örökbefogadás. Az örökbefogadás pszichikai tevékenység, amire minden gyermeknek szüksége van, azoknak is, akik saját gyerekek – fogalmazott Nagy Csaba.

Palánki Ferenc püspök arról tartott előadást, miként vezeti a házasság előtt állókat az Egyház, hogyan kíséri a házaspárokat, családokat életük Isten szeretetében való megéléséhez. Ferenc pápa Krisztus él kezdetű apostoli buzdítása szerint segíteni kell a fiataloknak, hogy találkozhassanak Jézussal. A főpásztor kiemelte: ma is azok az alapvető egzisztenciális kérdések merülnek fel és várnak válaszra, mint a hivatás, az élet értelme, a szenvedés, a halál kérdése, amelyekre az Egyház tud hiteles választ adni.

Az elköteleződés képességének hiánya nagy problémát okoz. Erre válasz a hivatáskultúra, amely azt jelenti, hogy keresztényként mindannyian meghívottak vagyunk. Ahogyan megéljük az erre adott válaszunkat, a mi életünk is meghívó élet lesz. Ez a hivatás továbbadása. Az képes az elköteleződésre, aki valakin keresztül megérezte, Isten hozzá szólt – mondta Palánki Ferenc, aki az elköteleződés személyes, erkölcsi, strukturális dimenziójáról is szólt.

A résztvevők csoportos és kötetlen beszélgetések, fórumok keretében fejthették ki véleményüket, tapasztalatukat, javaslataikat az érintett témákkal kapcsolatban.

A találkozó zárásaként Palánki Ferenc püspök a jelen lévő papokkal együtt szentmisét mutatott be a kollégium kápolnájában.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria