„A béke az emberi szív kérdése” – Ökumenikus imaórát tartottak a béke világnapján

Hazai – 2022. január 2., vasárnap | 15:59

A béke világnapján, január elsején a Sant’Egidio közösség fáklyás felvonulásra és ökumenikus imádságra hívott minden békét kereső, jóakaratú embert Budapesten. Az Egyetemi (Kisboldogasszony-) templomban tartott imaórán Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök mondott beszédet.

VI. Pál pápa volt az, aki 1968-ban, a vietnámi háború idején először írt békeüzenetet, amely így kezdődött: „Azt szeretnénk, hogy ez az ünneplés később minden évben megismétlődjön, legyen jókívánság és ígéret… a naptári év elején, hogy a béke igaz és jótékony egyensúlyával uralja a jövő történelmének folyását…” 55 éve már, hogy a Katolikus Egyház január 1-jét a béke világnapjaként ünnepli. A megemlékezésben való állhatatosság a jele annak, hogy a keresztények nem törődnek bele a háborúba, nem fogadják el, mint a konfliktusok megoldásának eszközét, és mindig békeszerzők akarnak lenni.

A Sant’Egidio közösség a világban mindenütt, ahol jelen van, csatlakozik a pápa szándékához és imára hívja a hívő és jóakaratú embereket a béke világnapján. Délben a római Szent Péter téren az Úrangyala imádság után Ferenc pápa külön is üdvözölte a Sant’Egidio közösség tagjait, barátait.

A budapesti felvonulás a hagyományokhoz híven a Salkaházi Sára-emléktáblától indult, mely a vértanú nővérről elnevezett dunai alsó rakparton található, és az idén az Egyetemi templomnál ért véget ökumenikus imaórával, amelyen imádsággal szolgált Fabiny Tamás, a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Ötvös Joszif az Ortodox Görög Exarchátus képviseletében és Sajgó Szabolcs jezsuita. Martos Levente Balázs házigazdaként vett részt az ökumenikus imaórán. Az imádkozók soraiban voltak olyanok is, akik a konfliktusokkal terhelt régiókból származnak, a közösség barátja, egy fiatal nigériai édesanya és szintén Nigériából egy Szegeden ösztöndíjjal tanuló lány, aki Fodor Rékával, vagyis Afrékával érkezett, akinek segítségével hazánkba jöhetett tanulni.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse mondott beszédet a Salkaházi Sára rakparton, azon a helyen, ahol Sára testvér az életét adta azokért, akik „nem voltak népszerűek, akiknek az élete nem sokat, vagy éppen semmit nem ért 1944 decemberének utolsó napjaiban”. Felidézte a huszonegy évvel ezelőtti, ikertornyok elleni merényletet, a terrorizmus és a háború rémét, amelyre ma a beletörődés és a közöny fátyla borul. Felidézte a karácsonyi történetet: Heródes fenyegetésnek tekintette a csecsemő Jézust és hogy ingatag trónját biztosítsa, életére tört. Józsefnek, Máriának és a kis Jézusnak menekülnie kellett, Heródes pedig megölette a betlehemi kisgyermekeket.

Ma mennyit ér egy menekült anya, apa és kisgyermekük élete, akik a tengeren hányódnak, megfagynak, akiket megkínoznak az internáló táborokban? – tette fel a nyugtalanító kérdést, és kijelentette:

Semmilyen úgynevezett magasabb, gazdasági vagy nemzetbiztonsági érdek nem igazolhatja az ártatlanok, a kicsinyek halálát és szenvedését.

Illúzió azt hinni, hogy a háború messze van és nem érint minket. Ukrajna a szomszédunk, Szíriában több mint tíz éve tart a háború, Libanonban fokozódik az instabilitás… Eltűnőben van az a nemzedék, aki tanúja és elszenvedője volt hazánkban és Európában a második világháborúnak.

Az erőszak olyan, mint a vírus: amíg mindenütt le nem győztük, sehol nem győztük le. Addig illúzió, hogy nálunk béke van

– figyelmeztetett Szőke Péter.

A világ megváltozik, ha mi egyénileg elkezdünk megváltozni. A világban látjuk, hogy a háború minden szegénység szülője. De fordítva is igaz: a szegények iránti együttérzés, minden gesztus a béke egy-egy csírája. Legyünk a testvériség kézművesei mindennap! – buzdított.

A beszédet követően a résztvevők elindultak az Egyetemi templom felé. Fáklyákkal, gyertyákkal, énekelve mentek át a belváros utcáin, táblákon hordozva azoknak az országoknak a nevét, ahol háború, erőszak dúl.

Az imaóra bevezetéseként Ötvös Joszif és felesége, Zsófia egy görögkeleti tropárt énekeltek el, majd az imádságot a Sant’Egidio közösség többségében keleti keresztény dallamok ihlette énekei kísérték.

Cserháti Ferenc püspök homíliájában a békéről elmélkedett és a világnapról, amely hangot ad a szegények, az elnyomottak fájdalmának. Utalt arra, hogy egy olyan világban élünk, amelyben erősödik a háborúk zaja, fokozódik az önzés, a környezet pusztítása zajlik.

Egy élhetőbb, szebb, békésebb világot szeretnénk, ezért gyűlünk össze imádságra. Olyan világot, ahol az emberek és a nemzetek párbeszédben állnak egymással, készek tanulni egymástól, fáradoznak az oktatás, nevelés fejlesztésén, tesznek az egyén és a társadalom fejlődéséért. „Ma sürgetőbb, mint valaha, hogy a közjó és a teremtés épségének megőrzése érdekében világszerte elfogadható és tisztességes munkakörülményeket teremtsünk… elő kell mozdítani a társadalmi felelősségvállalás megújulását, hogy az egyetlen irányadó kritérium ne a profit legyen” – idézte Ferenc pápa béke világnapi beszédét.

A saját erőnkből nem tudunk megküzdeni a sötét erőkkel, a széthúzással, az erőszakkal – tette hozzá. –

Az erős Istenhez kell fordulnunk, aki egyedül képes megszilárdítani az igazi békét.

II. János Pált idézte: csak Isten adhatja meg az üdvösséget, a békét, de elvárja, hogy az ember együttműködjön vele. Az ember Istennel együtt teremti meg az üdvösséget. Ahogyan karácsony éjjelén az ég követei hirdetik: „Dicsőség mennyben az Istennek. Békesség földön az embernek.” A béke angyalai Istenre irányítják a tekintetünket.

Megtérésre, bátor kulturális forradalomra van szükség – hirdette Ferenc pápa nyomán. A békétlenség az emberi szívek gonoszságából, a gőgből, az önzésből, a hatalomvágyból származik. A béke az emberi szív kérdése. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinat atyái is megfogalmazták: a béke építése megkívánja, hogy gyökerestől irtsák ki az ellentétek okait, elsősorban az igazságtalanságot, amelyek háborúhoz vezetnek. A bűnt csak úgy lehet kiirtani, ha figyelmünket Istenre és tanítására irányítjuk.

Ha tetteinket és gondolatainkat az önzés, az uralomvágy irányítja, akkor elkerülhetetlen az erőszak, az elnyomás, a nyomor, a terrorizmus, a háború. A hívő gondolkodás szeretetet és békét teremt.

Ahogyan az ég követei karácsonykor emlékeztetnek: adjuk meg Istennek a neki járó tiszteletet és akkor igazságosság, béke köszönt minden jóakaratú emberre.

A homíliát követően Fabiny Tamás emlékeztetett, hogy 77 évvel ezelőtt lett mártír Salkaházi Sára, amikor Magyarországon háború, gyűlölködés, előítélet uralkodott. Amikor békét szeretnénk magunk körül, azt az Istent kell segítségül hívni, aki ismeri minden nyomorúságunkat, szenvedésünket. Fohászkodott a minden szenvedőben jelen lévő, velük közösséget vállaló Istenhez, hogy az emberek kiengesztelődjenek egymással és osztozzanak Isten békéjében.

Ötvös Joszif az ortodox egyházban használt, újévet megáldó imádságot mondta el, amelyben Isten kegyelmét kérik az év kezdetén, hogy békességben és egyetértésben élhessenek az emberek, Isten parancsolatai fényében járjanak.

Sajgó Szabolcs köszönetet mondott azért, hogy Isten megteremtette és újjáteremti a világot, és azért fohászkodott, hogy megőrizzük az Istennel való eleven, éltető kapcsolatot, hiszen ő jelen van a történelemben, az életünk, a jövőnk az ő kezében van elhelyezve. Kérte, hogy lehessünk ennek hírnökei mások előtt.

A könyörgéseket követően név szerint imádkoztak minden országért, ahol ma a világban háború dúl, magyar és nigériai fiatalok gyújtottak gyertyát ezeknek a sokat szenvedett területeknek a békéjéért.

Az ökumenikus imádság végén a mozambiki menekültek javára gyűjtöttek. Az idén lesz harminc éve annak, hogy a Sant’Egidio közösség békét teremtett Mozambikban, és ez a béke súlyos veszélyben van: Mozambik északi tartományát terroristatámadások sújtják, több ezer halottja, nyolcszázezer menekültje van az erőszaknak.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria