„…csak ha erre meghívást kap Istentől” – Papszentelés Hajdúdorogon

Ellentmondásnak tűnhet, hogy Jézus mennybemenetelét ünnepnek éljük meg, hiszen egy általunk szeretett személy távozása inkább szomorúsággal tölti el az embert – mondta tanításában az ünnepi Szent Liturgiát vezető Kocsis Fülöp metropolita.

Talán az apostolokban is hasonló érzés volt az első pillanatokban, amint a szemük láttára emelkedett föl Jézus. De csak addig, míg két angyal rá nem ébresztette őket arra, hogy

nem kell égre emelt tekintettel állniuk, hiszen Jézus úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni látták őt, és erről nekik tanúságot is kell majd tenniük.

A főpásztor kiemelte: sarkalatos pont, hogy immár nem felfelé tekintve kell sóvárogni a távozó Uruk után, hanem leborulva kell imádni a velük maradó Jézus Krisztust, hiszen ez a felismerés élesztett olyan örömöt a tanítványokban, amit aztán soha senki sem tudott elvenni tőlük, még az egyházüldöztetés és a vértanúság sem. „Leborulva imádták őt, és nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe.”

Ez az öröm, ez az Egyház! Ennek a felismerése, hogy bár eltávozott Jézus a szemünk elől, de mégis itt marad velünk a világ végezetéig, ez okoz örömöt a mi szívünkben is”

– hangsúlyozta az érsek-metropolita.

Egy másik történetet is felidézett a feltámadás kapcsán. Szintén Jézus feltámadása után két apostol szomorúan és reménytelenül tér vissza otthonába, amikor melléjük szegődik egy vándor. Később, a kenyértörésben ismerik fel benne Urukat, ami akkora örömmel töltötte el őket, hogy már az sem volt baj, hogy nem láthatják a szemükkel. Ez a nagy öröm késztette őket, hogy nyomban visszatérjenek apostoltársaikhoz, és megosszák velük az örömhírt.

Ez az Egyház, a megosztandó öröm

– hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

Olykor eszünkbe juthat, hogy milyen jó lett volna Jézus korában élni, milyen nagyszerű lett volna őt hallani, arcát látni, hangját hallani. Ám ez a természetesnek tűnő vágy valójában hitetlenség a részünkről. Mert ez azt jelenti: nem hiszem el, hogy Jézus igazat mondott, amikor azt állította: velünk lesz mindennap a világ végezetéig.

Jézus most itt éppen olyan valóságosan jelen van velünk, mint a názáreti utcákon, mint a jeruzsálemi keresztúton, mint az emmauszi tanítványokkal vagy az utolsó vacsora helyszínén. Itt van velünk, és az Egyház az, amely jelenvalóvá teszi Krisztust.

Hogyan tudjuk megérteni ezt? Hogy tudjuk ezt átélni, megtapasztalni? – tette fel a kérdést a főpásztor. – A válaszokat az Egyház fogja megadni, és azok az apostolok, akik föltekintettek az égre, és Jézus távozásával megértették és hirdették: Isten velünk van!

A tanítványok figyelmeztetést kaptak, hogy addig maradjanak Jeruzsálemben, amíg el nem tölti őket a magasságból érkező erő. És ők ott maradtak, vártak tíz napot, és a Szentlélek leszállása nyomán teljesen világossá vált számukra, hogy

Isten itt van velünk, átalakítja világunkat. Hiszen őket magukat is átalakította,

és a tudatlan halászokból igehirdetők, az értetlen tanítványokból apostolokká lettek.

Azért is beszélt erről Kocsis Fülöp metropolita, mert a Szentlélek közbenjárására ezen a napon Tóth Elek diakónust az Egyház

pappá szentelte. Olyan apostollá, akinek kell hogy tapasztalata legyen az égre emelkedő Istenről. Kell hogy személyes hitvallása legyen, leboruljon előtte,

és örömmel menjen a templomba, s hogy erről másoknak is tanúságot tegyen.

Papokra van szükség ahhoz, hogy tapasztalatunk legyen Jézus Krisztus jelenlétéről az Egyházban. Papokat küld a Szentlélek azért, hogy erről az örömről mindenkinek tanúságot tegyen. Ez az öröm nem adható át másképpen, csak úgy, ha az ember megosztja saját szíve élményét. A hit nem adható át másképpen, csak saját tapasztalat alapján. A papnak ezért kell hogy a Lélek által személyes kapcsolata legyen az Atya jobbján ülő Krisztussal, így tud másokat is elvezetni erre a kapcsolatra – hangsúlyozta a főpásztor.

A hivatásról szólva az érsek-metropolita így fogalmazott: Isten megszólít egy-egy embert fiatalkorában, vagy akár később is erre a szolgálatra. Mert

ezt a szolgálatot senki sem vállalhatja saját magától, csak ha erre meghívást kap Istentől.

Csodálatos volna végigkövetni azt, hogy a megszólított fiatalemberek mit kezdenek ezzel a meghívással, hogyan formálódik bennük ez a hang és az erre adott válaszuk.

Ám az Egyház nemcsak papok gyülekezete, az Egyház mi, mindnyájan vagyunk, és a papnak az a feladata, hogy rávezessen minket a tanúságtevésre, mert valójában erre hívta Isten. Hiszen

nemcsak a papok feladata, hogy beszéljenek az Istenről, hogy ezt az örömöt átadják, hanem minden kereszténynek, akinek volt már ebben tapasztalata.

Mindenkinek más-más hivatást ad Isten, amin keresztül be tudja tölteni a küldetését, de mindegyikben ott van ez a legfőbb feladat: Isten szeretetének közvetítése mások felé.

Minthogy a Szent Liturgián nagy számban jelen voltak fiatalok is, Tóth Elek tanítványai a hajdúdorogi Szent Bazil Gimnáziumból, a főpásztor arra szólította fel őket, hogy mindenki vizsgálja meg saját életét, fedezze föl saját hivatását, hogy tőle mit vár Isten, mire hívja, hová küldi.

Tóth Elek hivatáskeresése beteljesedett a fölszentelésével – hangsúlyozta Kocsis Fülöp.

A papszentelésnek három fő mozzanata van. Az első, amikor a püspök a szentelendő fejére téve kezét imádkozik a hívekkel együtt, kérve a Szentlélek leszállását. Utána egyenként ráadja az áldozópapi öltözék ruhadarabjait – ezeken keresztül Isten felruházza őt a papi hatalommal, és végül a nem látható, rejtélyes mozzanat, amikor az Eucharisztiát az újszentelt kezébe teszi a püspök, mintegy rábízza, hogy őrizze – fejtette ki az érsek.

Az Egyház az újszentelt papra bízza Jézus Krisztust, hogy őrizze és továbbadja. Ez akkor lehetséges, ha

nemcsak a tenyerén tartja, hanem a szívében hordozza, ott éli át az isteni jelenlétet. A papnak legfőbb feladata, hogy Krisztust adja az embereknek

– fogalmazott Kocsis Fülöp.

Ifj. Tóth Elek Hajdúdorogon kezdte meg diakónusi szolgálatát, és segédlelkészként a továbbiakban is ott teljesíti a rábízott feladatokat: az Egyház közösségében és a Szent Bazil Gimnáziumban, ahol már eddig is tanárként szolgált.

A papszentelésen a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ diákjai és tanárai is részt vettek. Az ünnepi Szent Liturgiát követő fogadás lebonyolítását az iskola 11. osztályos vendéglátós diákjai biztosították.

*

Tóth Elek 1993. július 31-én született Nyíregyházán. Nagyapja és édesapja is egyházi szolgálatnak szentelték életüket, így Demecserben, Miskolcon és Nyíracsádon is lakott. Mind a parókiai közösségek, mind a jezsuita gimnázium sokat segítettek hivatása kibontakozásában.

2012-ben jelentkezett a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. 2019-ben teológiai, 2020-ban hittanár–nevelőtanári diplomát szerzett a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán. Idén az ELTE informatika szakán végez. Rövid pécsi szolgálata után jelenleg is a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központ tanára és kollégiumi nevelője, illetve a hajdúdorogi parókia diakónusa. Feleségével, Polyák Dominikával 2021 nyarán házasodtak össze.

Ifj. Tóth Elek választott papi jelmondata: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid, 13)

Forrás: H. Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Farkas Friderika

Magyar Kurír