„Ennyi tellett tőlem” – Orosz Lőrinc aranymiséjét ünnepelték a debreceni székesegyházban

Hazai – 2022. június 20., hétfő | 17:26

Három püspök, Gyulai Endre nyugalmazott szeged-csanádi, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, valamint Palánki Ferenc jelenlegi főpásztor koncelebrált hálaadó szentmisét Orosz Lőrinc pápai káplán, címzetes prépost, nyugalmazott plébános papi szolgálatának 50 éves jubileuma alkalmából június 18-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

A szentmisén részt vettek az ünnepelt plébános paptestvérei, rokonai, barátai, valamint egykori egyházközsége. Orosz Lőrinc aranymiséjén a Csáky Imre-díjat is átvehette főpásztorától; Palánki Ferenc így köszönte meg ötvenéves áldozatos, Egyházát mindvégig szerető lelkipásztori szolgálatát.

A Csáky Imre-díjat Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első püspöke alapította a debreceni katolikus újjászületés 300. évfordulója alkalmából megendezett emlékévben, tisztelegve az újjászületés alapjainak és feltételeinek megteremtője, Gróf Csáky Imre nagyváradi püspök, kalocsai érsek, bíboros előtt. A díjjal azoknak a papoknak és világi híveknek az életművét ismerik el, akik az egyházmegye jelenkori anyagi, közösségi és lelkiségi vonatkozású építésében kiemelkedő szerepet vállaltak.

A díjként szolgáló kisplasztika Kövér József szobrászművész alkotása.

Az ünnepi szentmise kezdetén Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte Orosz Lőrincet és a megjelenteket: „Hálát adni jöttünk össze ezen a szentmisén, hogy megköszönjük Lőrinc atya ötvenéves szolgálatát, amelyből 31 év kötődik Debrecen városához. A másik emberért végzett szolgálat összeköt bennünket, ezért testvérnek nevezzük egymást. Lőrinc atya mindenkit testvérnek szólít, ezzel is kifejezve az összetartozást.”

Majd felidézve az ünnepelt közösségeiben szállóigévé vált mondását –  „Ennyi tellett tőlem” – hozzátette: „Ami Lőrinc atyától tellett, vagyis amit Isten rábízott, azt teljesítette. Azt hiszem, nincs szégyenkeznivalója, megtett mindent, amire Isten meghívta, hogy táplálja a rábízottakat, testvéri közösséget építsen, és mi mindannyian, papok és hívek, akik itt együtt vagyunk, hálát adunk ezért.”

A szentmise homíliáját Gyulai Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök mondta, aki 1991-ben Debrecenbe, a Szent Anna-templomba helyezte Orosz Lőrincet.

Beszédében három fával szemléltette a papi hivatás lényegét:

„A jegenyefa magasan a Nap felé tör. A papnak az első nagy feladata az imádság. Sokat kell könyörögnie Istenhez a rábízottakért, odaajánlani őket az Úrnak, megbeszélni vele a következő prédikációt, megkérdezni, hogy mit vár tőle ma, ebben a hónapban, ebben az életben, és napról napra megbeszélni vele, hogy sikerült-e azt teljesíteni. Esténként pedig bocsánatot kérni, ha nem tudta maradéktalanul megtenni azt, amit az Atya elvárt tőle.

A kemény magyar akácfa gyökereivel mélyen megkapaszkodik a földben, és jöhet vihar, bármi, nem szakad ki belőle.  Összetörni is nehéz, mert kemény fa. Mit jelent ez a pap életében? Azt az állhatatosságot, maradéktalanságot, ami nem engedi elszakítani őt az Istentől, a hívek közül. Bele kell gyökereznie ebbe a magyar földbe, Isten szolgálatába állni és az embereket közelebb vinni az Úrhoz.

Egy nagy  termő gyümölcsfa kiterjesztett lombbal áll, megvéd az esőtől, a napsütéstől. Ha az ember éhes, ehet a gyümölcséből. A szél, amely megrezegteti a leveleit, a Szentlélekhez hasonlít, amely nyugalmat ad a léleknek. Erre való az oltár, ahol a pap az élet kenyerét tudja átadni, és erre való a gyóntatószék, ahol vigasztalást tud mondani és feloldozást adni.”

Gyulai Endre visszaemlékezett: „Amikor Lőrinc atya megkapta hivatását, meghozta a végső döntést, éppen Battonyán látogatta meg egykori lelkivezetőjét, barátját, és az Isten egyszer csak szólt hozzá. Lőrinc atya több alkalommal megérezte ezt. Nehéz körülmények között végezte a tanulmányait Debrecenben, és egyszer csak egy káplánnal beszélgetve tisztult ki benne: »Jöjj és kövess engem.«”

A püspök kifejtette, ha a példaként hozott fákat behelyettesítjük Lőrinc atya életébe, akkor mindegyiket megtaláljuk benne. Láthatjuk imádságos életét, kemény munkáját, elképzelései megvalósítását, szilárdságát, ahogyan megtalálta a lelkeket, és bár a rábízottak kemény természetű embernek ismerték meg, a gyóntatószékben elhangzó szavaiba valóban bele lehetett kapaszkodni.

Orosz Lőrinc buzgóságát Gyulai Endre már szegedi működésében is megtapasztalta – tanított, családokat látogatott, kórházi szolgálatot teljesített –, ezért is helyezte Debrecenbe egy nehéz feladat ellátására. „Megvolt benne és ma is ott van az a lelkület, amit Krisztus elvár egy paptól” – fogalmazott a nyugalmazott püspök, aki végül arra kérte a jelenlévőket, továbbra is kísérjék imáikkal az ünnepeltet.

A szentmise befejező részében Orosz Lőrinc mondott köszönetet: „Ennyi telett tőlem, ennyit tudtam tenni az Egyházért” – fogalmazott. Visszatekintett gyermekkori nehéz éveire – fogságban elhunyt édesapját a földi életben nem láthatta, édesanyja 49 évig tartó özvegységével állította gyermekei szolgálatába életét –, és megköszönte szülei jóságát, imáit. Elmondta, hogy szegény körülmények között nőtt fel, ezért már fiatalkorában elhatározta, hogy olyan kincset gyűjt, amit egy rendszer, egy hatalom sem vehet el tőle. Majd megköszönte mellette kitartó barátai támogatását is, akik között világi és papi személyek is akadnak.

Megköszönte Gyulai Endre bizalmát, Bosák Nándor (az 1993-ban megalapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye első püspöke) marasztalását egyházmegyéjében, Palánki Ferenc püspök bátorítását, káplánjai becsületes munkáját, Ferenczi Richárd és Kocsis Gábor atyák ragaszkodását, a gyónói bizalmát, a hívek imáját, segítségét.

Ha még egyszer kezdhetném, akkor is pap lennék. Életem Isten ajándéka, sokszor megköszöntem már. Nemcsak elvett, hanem többet adott, mint amit megérdemeltem”

– mondta az ünnepelt.

A debreceni Szent Anna-plébánia hívei nevében a képviselő-testület egykori világi elnöke, Keresztesné Várhelyi Ilona köszöntötte Lőrinc atyát, majd Kocsis Gábor mérki plébános Hevele Imre Az én papom című versével köszönte meg egykori plébánosa szolgálatát, végül Ferenczi Richárd gávavencsellői plébános a volt káplánok nevében fejezte ki háláját Lőrinc atya lelkipásztori buzgóságáért, amely példát jelentett számukra: hitelesen élte az evangéliumot, láthatták és hallhatták őt, nem csupán a plébánost, hanem az atyát.

A szentmisén közreműködött a Szent Anna-székesegyház Szent László Kórusa.

A szertartás aranymisés áldással zárult, majd nagyszabású, jó hangulatú fogadáson folytatódott az ünneplés.

Az eseményről a teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Orosz Lőrinc, a debreceni Szent Anna-székesegyház egykori plébánosa 2017-ben vonult nyugállományba, de azóta is aktív lelkipásztori szolgálattal tölti napjait a debreceni homokkerti (Magyarok Nagyasszonya-) kápolna szomszédságában: szentmisét mutat be, bibliaórát vezet, olvas, elmélkedik, illetve kertje rendben tartásával, gyümölcsfái nevelgetésével egészíti ki napi teendőit.

„2017-ben, a nyugdíjas éveim kezdetekor Palánki Ferenc megyéspüspök úr arra biztatott, hogy írjam meg az önéletrajzomat, és az egyházmegye kiadja. Akkor még ódzkodtam attól, hogy a nyilvánosság elé tárjam az életem szakaszait, küzdelmeimet, de itt, a homokkerti kápolna mellett elcsendesedve, sokat imádkozva, olvasva érlelődött bennem a püspök úr javaslata, mígnem megszületett az elhatározás a könyv megírására. Ebben jó példaként állt előttem Fodor András helynök atya, aki az elmúlt évben bemutatott aranymiséjére szintén önéletrajzi kötettel is készült. Több mint egy fél évig írtam a visszaemlékezésemet, lassan haladt, mert össze kellett szedni az emlékekeimet, eseményeket, élményeket, fotókat a számtalan zarándoklatról, az egyházi eseményekről, ünnepekről” – vallott a Szerettem az Egyházat című könyv születéséről Orosz Lőrinc a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján megjelent interjúban. A kötethez Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora írt előszót. 

Megerősítette a visszatekintés: „Aktív szolgálatom alatt is szerettem az egyházat, amelyhez való hűséget Orosz nagyapámtól örököltem. Szolgáltam különböző helyeken, tettem a dolgom, ahogy bírtam. Úgy gondolom, mind az időt, mind a lehetőséget jól kihasználtam. (…) Semmit nem tettem volna másként, semmit nem bántam meg. Mindig magamra voltam hagyatva és a Jóistenre. (…)

Ha nem is ismerhettem édesapámat, mert fogságban meghalt, de éreztem égi segítségét, és úgy gondolom, hogy ő imádkozta ki nekem a papi hivatást,

hogy elfogadjam és megmaradjak benne – fogalmazott. (…) – Édesanyám nehezen békült ki a döntésemmel. Amikor otthagytam a termelőszövetkezetet, mondogatták neki: »Hogy engedheti meg, hogy a fia egy ilyen nagydarab kenyeret eldobjon?« Jó fizetésem volt, 2500 forintot kerestem 1964-ben. Az akkor jó pénz volt. Meg is becsültek, jó volt a kapcsolatom a vezetőséggel, de nem találtam a helyem, dönteni kellett, és meg mertem ezt lépni 25 éves koromban. Nem a fizetés számított. Rövidesen jelentkeztem a szegedi szemináriumba. Ebbéli döntésemen egyesek csodálkoztak, nem helyeselték, mások viszont igazat adtak nekem. Így »érettebb döntést« hozhattam.”

A személyes hangvételű beszélgetés során Lőrinc atya mesél a Szeged-Csanádi Egyházmegyében töltött szeminarista évekről és az időszak kihívásairól, papi pályájának indulásáról, majd a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében teljesített szolgálatáról.

Az interjú teljes terjedelemben ITT, a Szerettem az Egyházat című önéletrajzi kötet püspöki előszava ITT , illetve a könyv egy részlete IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria