„Erősen ajánlott” – Szubjektív beszámoló a szombathelyi apa-fia hétvégéről

Vasárnap délután van. A ragyogó tavaszi napsütésben haladunk hazafelé anyához és a lányokhoz, akiket ezen a hétvégén otthon hagytunk. Derűsek, nyugodtak és kipihentek vagyunk, a hétvégi eseményekről beszélgetünk, és sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz, mint pénteken.

A fiammal az „apa–fia hétvégén” vettünk részt a Martineumban, ami csak rólunk és a mi kapcsolatunkról szólt.

Péntek este érkeztünk, miután templomunkban részt vettünk a nagyböjti keresztúton, és mindjárt egy ismerkedési beszélgetésbe csöppentünk, amit Eszter mint házigazda vezetett.

Rajtunk kívül még nyolc „pár” apa és fia ült a körbe rakott székeken, és magukról beszéltek. Orvos, mérnök, jogász, vámos és börtönőr – az élet megannyi területéről érkező apák és 11–14 éves fiaik: csupa kedélyes és kíváncsi tekintet.

Az este további részében a szociális testvérek, Németh Erika és Pontyos Ildikó foglalkoztattak minket; egy kicsit beszéltek magukról, majd mindenféle játékba vontak be, így rögtön oldottabb lett a hangulat.

Aztán egy nagyon is komoly feladat következett: gondosan előkészített gyufásdobozba kellett két üzenetet beleírni apáknak és fiúknak, ezekre a kérdésekre válaszolva: Miért vagyok rád büszke?, Miért lehetek még rád büszke?. A dobozokat szépen becsomagoltuk, mint egy ajándékot, és a rögtönzött, „Szent József a gyermek Jézussal” képpel feldíszített oltárra helyeztük... másnapig – amikor az üzenetek elolvasása egy életre szóló élményt jelentett apának és fiúnak egyaránt.

Szombat délelőtt Sudár András és fia osztotta meg velünk saját személyes élményeit, és az általuk hozott feladatoknak köszönhetően megtapasztalhattuk, milyen bekötött szemmel bukdácsolni úgy, hogy a fiunk iránymutatásaira vagyunk utalva. Összeállítottunk egy munkabeosztást arra az esetre, „ha anya combnyaktörést szenvedne”; együtt terveztünk nyaralást, illetve az első randevúhoz adtunk tanácsokat.

Ezt követően az apák elvonultak Andrással, és meglepően mély beszélgetés alakult ki közöttünk a házasélet napfényes és árnyoldalairól. Közben a fiúk András fiaival, Ferenccel és Andrással tűzoltóautót, vadászfegyvereket és trófeákat csodálhattak meg.

A bőséges ebéd után egy kis kiruccanás következett Szombathely belvárosába. Egy fejtörőt kellett megoldanunk, aminek a betűit a város GPS-koordinátákkal jelölt helyein lévő feliratokból tudtuk összerakni. Közben bőven jutott idő egy kis fagyizásra, beszélgetésre.

A vacsora előtt Eszter egy szabadulószoba-társasjátékkal várt minket, ami nem volt könnyű. A végére a fiúk már jócskán elfáradtak, és kitalálták a nap szlogenjét: „Kijutottunk!”.

Este még egy játékos vetélkedő várt minket, amelyet a Busa család apraja-nagyja animált, amelyen mindenki gyerekként szórakozhatott. Ezután igazán jól esett, hogy az ágyhoz juthattunk.

Az előző napnak és az óraátállításnak köszönhetően Benedekkel a reggelit és a szentmisét is átaludtuk, de pihenten, vidáman ébredtünk, és olyan jót beszélgettünk, amilyet péntek este biztos nem tudtunk volna.

A zárókör és a közös ebéd után búcsút vettünk szívünkben a reménnyel, hogy jövőre ismét találkozhatunk.

*

Háromgyermekes édesapaként nap mint nap átélhetem, hogy milyen nagy csoda a gyermek. Sokat köszönhetek nekik, hiszen apaként értem igazán férfivá. Az apaság olyan felelősségteljes szerepet, rám szabott feladatot jelent, amelyet csak én tölthetek be a gyermekeim életében. A fiam apjának lenni még különlegesebb szerep, hiszen számára én vagyok a követendő minta, a lemásolandó idea, így csak hiteles, vállalható értékeket közvetíthetek számára. Számomra ez egy életre szóló, felbonthatatlan kapcsolatot jelent, hiszen én mindig az édesapja leszek, ő pedig mindig az én szeretett fiam lesz.

Ez a hétvége sokat segített abban, hogy ez a kapcsolat erősebb legyen, jobban értsem az érzéseit, örömeit, bosszúságait, flegma viselkedését, bele tudjam képzelni magam az ő helyzetébe. Ezt a programot minden felelős édesapának az „erősen ajánlott” kategóriába kellene helyeznie.

*

Végezetül a fiam, Benedek értékelése a hétvégéről:

Kijutottunk!

Azért ezt a címet választottam, mert ezen a hétvégén a programok kiválóak voltak, a szervezés is nagyon jó volt. Nos, a cím pedig a szombat délutáni szabadulószoba-társasjátékra utal, mivel két és fél órát ültünk a férfiakkal a társasjáték fölött, és a végére tényleg örültünk, hogy kijutottunk! Viszont kaptunk még esélyt újrakezdeni vagy megoldani az apák és fiak közötti konfliktusokat. Emellett még lehetőségünk volt sokat beszélgetni egymással, aminek nagyon örültem, mert általában édesapám annyit tud meg a napomról, hogy kaptam egy ötöst és hogy jó volt a napom. Szóval mindenkinek ajánlani tudom ezt a programot, szerintem nekünk nagyon sokat használt – és remélem, lesz folytatása.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Busa Tamás

Magyar Kurír