„Evezz a mélyre!” – Diakónusszentelést ünnepeltek Sajópálfalán

„Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!” – kezdődött a napi evangéliumi szakaszhoz (Lk 5,1–11) kapcsolódó homília.

Az evangélium tanítása szerint Jézus szavára útnak kell indulni – hangsúlyozta a főpásztor.

Hajdan a szentelési szertartásokat a harminckettedik zsoltár versének recitálásával kezdtünk:

az Úr igéje erősítette meg az egeket, és szájának lehelete azok minden erejét”.

Az Úr igéjére lett teremtve széles e világunk, az Úr igéjére tudott hallgatni és szólni Mózes, Áron és a többi próféta, az Úr igéjére nyílt meg a siketnémának a füle, támadt föl Lázár, és gyógyultak meg betegek – mondta Orosz Atanáz püspök.

A főpásztor a felolvasott első evangéliumi szakasz kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy Péter apostol, miután a Jézus szavára kivetett háló már szakadozni kezd a kifogott halak sokaságától, segítségül hívja a másik bárkában levőket. Amikor Jézus csodát művel, amikor egyházat alapít, akkor Péterhez odarendeli a közösséget; Jakabot, Jánost és a többieket, mert

az emberhalászok munkáját igazán hatékonyan és eredményesen csak együtt lehet végezni.

Simon Péter, akit Jézus legelsőnek választ ki, a csoda fényében belátja gyarlóságát: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Így sóhajtunk föl mindannyian, amikor Istennel szembesülünk, aki előtt csak saruit levéve mert megállni Mózes, és aki előtt az apostolok is bűnbánatot tartottak, hiszen minél nagyobb a fény, annál tisztábban látja az ember a porszemeket, gyarlóságait is – mondta Orosz Atanáz. 

Jézus nagyon kegyesen fogadja ezt a közeledést: „Én emberhalásszá teszlek”, ígéri a bűnbánó embernek. Emberhalászt faragott Jakabból és Jánosból, és a később érkezett tanítványokból. Emberhalászokat, akik ettől fogva behálózták a világot, és Jézus Krisztus örömhírével kínáltak meg minden embert. Igehirdetésükre átalakult az akkori egész világ – fogalmazott a főpásztor.

A másik felolvasott evangéliumi szakasz (Mt 9,36–10,8) – mely a nap ünnepelt szentjének, az ifjabb Jakabnak, Alfeus fiának tiszteletére hangzott el: „Jézus így szól tanítványaihoz: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába«” – kapcsán a megyéspüspök megköszönte a sajópálfalai közösség imádságos lelkületét, amely lehetővé tette, hogy püspökké szentelése óta immár a negyedik innen származó fiatalt szentelheti fel e templomban diakónusi szolgálatra, és időközben négyen már papok is lettek ebből a kis faluból.

A most szentelt diakónus az ünnepelt szenthez hasonlóan „ifjabbik”, hiszen bátyja hat évvel ezelőtt szintén Orosz Atanáz püspök kézrátételével részesült az egyházi rend szentségében.

„Evezz a mélyre” – üzeni az Úr Jézus. Ez mély alázatot és mély hitet jelent – hangsúlyozta a főpásztor. – Mély alázatot, amely Jézus Krisztustól is megtanulható, „aki az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot vett föl és hasonló lett hozzánk, emberekhez, engedelmeskedve mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6–7).

A diakónusnak is ez az útja. Hiszen ha maga a Mester úgy mutatkozott be, mint diakonosz, mint szolga (Lk 22,27), akkor az ő hűséges követője sem tehet másképp, mint mély alázattal követi a Mester útját – mondta az ünnepi Szent Liturgia homíliájában a miskolci megyéspüspök.

Nagy szeretettel köszöntötte a sajópálfalai képviselő-testület alelnöke is az újonnan szentelt diakónust, aki, mint fogalmazott, az ő szemük előtt ministrált és cseperedett fel.

Kiss Attila parókus azt kívánta Molnár Ádámnak, hogy minden, Sátoraljaújhelyben reá váró feladatban az Úr segítő keze legyen.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír