„Krisztus szeretete sürget minket!” – Palánki Ferenc is meglátogatta a MeNöK-tábort

Mit jelent ez a végtelen távlat? Azt, hogy Krisztus él, és azzal, hogy él, megoldotta az ember legnagyobb problémáját: azt, hogy a földi életnek korlátai vannak. Az Istentől jövő végtelenségnek vagyunk tagjai, melynek valóságát – a nemcsak emberi, hanem isteni szempontból is megismert – Jézusban látjuk.

A táborban bemutatott szentmisében Palánki Ferenc „Krisztus belső körének” nevezte a fiatalokat, majd hozzátette: „Tanítványok vagytok, és Krisztus élmények által mutatja meg ezt számotokra! A tábor is egy ilyen élmény, méghozzá a szeretetküldetés megélésének élménye. Erre az igazi örömre hívunk meg benneteket.

Ne feledjétek, Krisztus szeretete sürget minket! Nem tegnap, nem holnap, hanem most.”

A bátorítást követően a főpásztor két kérdést tett fel a táborozó fiatalok számára: „Ti a szeretet szerint rendezitek be az életeteket? Érzitek-e a felnőtt keresztény életbe való belépést?” Válaszában megfogalmazta, hogy a szeretet szerint berendezett felnőtt keresztény élet a jó melletti kitartásra szólít fel, és így buzdította a fiatalokat: „A Szentlélek képessé tesz benneteket, képessé arra, hogy a szeretet hírnökei legyetek. Olyan erőket mozgat meg bennetek, olyan képességeket ad, amelyekről eddig nem is tudtátok, hogy működnek bennetek.”

A főpásztor Mária Magdolna példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy Krisztus a bűnöst is kiválasztja, és esélyt ad neki arra, hogy küldött legyen! A gonosz arra törekszik, hogy ne tudjunk egységben lenni és a jóságban gondolkodni. A gonosz célja, hogy szétszórtak legyünk, és ezáltal szétessenek a mindennapjaink. Krisztus azonban képes ezt a szétesett lelket egységbe hozni, mindig új életet és új esélyt adni. Ez a garancia arra, hogy a feltámadt Jézus arcát bárkiben fel lehet fedezni.

A szentmisét és a mosollyal, jókedéllyel megtöltött közös ebédet követően a püspök a tábor központi témájáról, a szeretetnyelvekről beszélgetett a fiatalokkal.

Mi a szeretetnyelve az Istennek, és milyen formában fejezi ki Ő az ember iránti szeretetét? Ez utóbbinak három fontos mozzanata van: a teremtés, a megváltás és a kinyilatkoztatás.

Isten a teremtéssel saját magát adta oda az ember számára. Ezzel a teljes odaadással közölte a szeretetét: felajánlotta az ember számára az életet, a létezést, azt, hogy „Te vagy”. Isten dicsősége az élő ember. Az élő ember, aki folyamatosan fejlődik, de az igazán minőségi ugrásokhoz szüksége van a Teremtő erejére. Dönthetünk, hogy az Isten nélküli vagy az általa kijelölt utat választjuk.

A megváltás, az üdvösségtörténet és a kinyilatkoztatás folyamatai azokat a titkokat és ajándékokat tárják elénk, amelyekből érezhetjük, hogy Isten nem dobja el azt, ami nem sikerül, hanem tovább formálja. A bűnös embernek új életet ad, a hibát áldássá teszi. Ez a meg nem érdemelt szeretet, odaadás, életadás az, amire tudatosan válaszolhatunk. Hogyan? Mi az a forma, amivel az ember kifejezheti szeretetét az Isten felé?

Mester, mi legyen az én szeretetnyelvem Isten felé, hogy elnyerjem az örök életet? – kérdezhette volna a törvénytudó az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi szakaszban.

Isten egy fontos dolgot kér tőlünk: hogy szeressünk, és akkor is szeressünk, amikor nehéz, amikor nehéz elviselni azt, akit éppen magunk mellett tudunk.

A napot zárva Palánki Ferenc egy komoly útravalót intézett a tábor résztvevőihez: „Engedjétek, hogy azt, akivel találkoztok, ne ti szeressétek, hanem Isten szeresse őket rajtatok keresztül!”

Forrás és fotó: Debreceni Egyetemi Lelkészség/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír