„Legyen az ima számodra létszükséglet” – A Jézus-imáról tartottak konferenciát Budapesten

2018. március 6. kedd 20:30

„A Jézus-ima és a keleti kereszténység ΙΙ. Imaélet a monostorban és azon kívül” címmel tartottak konferenciát március 3-án ortodoxok és katolikusok közös szervezésében. Az eseménynek a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adott otthont, miként a 2015-ben rendezett első találkozónak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora, Várnai Jakab OFM köszöntötte az intézmény nagyelőadójában tartott Jézus-ima konferencia résztvevőit: papokat, szerzeteseket és világiakat.

„Böjti konferenciára gyűltünk össze. Éhségünk hozott ide minket: belülről ízlelni a dolgokat, Isten Igéjét.” Belülről ízlelve a dolgok valódi arca tárul fel előttünk, s egyre jobban kirajzolódik egy arc: Jézus arca. E konferencia egy találkozásra való meghívás – hangzott el a rendezvény egyik szervezője, Baán Izsák OSB bevezetőjében.

Első előadóként, Dicsőítsétek meg Istent testetekben! címmel Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita többek között arról beszélt, hogy a helyes imádság az az emberi tevékenység, amely átemel Isten országába – miként az ikon: bevezet oda.

Paisziosz Larentzakisz archimandrita, érseki vikárius Szent Hegyi Szent Paisziosz atyáról (1924–1994) tartott előadást görögül, Nacsinák Gergely András ortodox pap tolmácsolásában. Boldog emlékű Paisziosz atya szigorú életet élt a Sínai-hegyen, majd Athosz szent hegyén, böjtölve és imádkozva. A nevéhez fűződő csodák miatt elismerték szentségét: ünnepét július 12-én tartják.

„Az imádság az a légkör, amelyben a lélek él” – hangzott el az érseki vikárius előadásában. Boldog emlékű Paisziosz atya tanítását idézve kiemelte: az a keresztény, aki nem imádkozik, nem keresztény. A lélek halott imádság nélkül; az ima a lélek élete. Különös, hogy Isten akarja, hogy megszólítsuk, mi pedig tétovázunk. „Tekints rá úgy, mint kisgyermek az apjára. Csimpaszkodj Istenbe, ahogy gyermek az apja nyakába, és szorítsd úgy, hogy ne tudjon tőled eltávolodni! Legyen az ima számodra létszükséglet!”

Ha az ember eltávolodik Istentől, olyan lesz, mint az ökör: eszik, alszik, dolgozik. Krisztus nevét sokszor ismételjük, hogy eldurvult lelkünk meglágyuljon. Az imádság gyakorlásával megtisztul a szív: elhozza az isteni vigasztalást, majd az isteni örvendezést. „Állandó kapcsolatban kell lennünk Istennel, mindig hallótávolságon belül, hogy biztonságban érezzük magunkat”  – idézte a Boldog emlékű Paisziosz atya buzdítását Paisziosz Larentzakisz.

A bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor szerzetese, Baán Izsák OSB Ízlelni a szeretet édességét című előadásában Szír Szent Izsák az imán túli imáról szóló tanításáról beszélt. Szír Szent Izsák a VII. században, a Perzsa-öböl déli részén, Katarban született: színes, de háborúk és hitviták szabdalta világban, nyugtalan és törékeny keresztény közösségben. Püspöki kinevezése ellenére remeteségbe vonult; miután megvakult, szerzetestestvérei másolták tanításait, melyek „tele vannak édes tanítással”. Stílusa elemi, egyszerű, mélyről jövő, lényegi beszéd – mindig az Isten utáni vágyakozásról és az imádságról.

„Imának nevezzük szívünk minden titkos beszélgetését, minden a Lélek dolgára fordított figyelmet, minden arra való törekvést” – írta Szír Szent Izsák. Az imádság kapcsán egy olyan elérhető állapotról, határhelyzetről szól, melyen keresztül az ember minden pillanatban beléphet az Istennel való közösségbe; úgy határozza meg az imát, mint a fokozatos önkiüresítés folyamatát, három lépcsőfokban.

Az imádság három szintje:
1. az ima – a kereséstől (erőfeszítés, küzdelem, vágy, zsoltározás, szentírásolvasás stb.) a jelenlétig;
2. a tiszta ima, amely felülemelkedik a gondolatok szétszórtságán; azt kéri, ami gyönyörű, és szabad a mulandó dolgok okozta zavarodottságtól;
3. a nem-ima; imádságon túli állapot. Ezen ima szerzője a Szentlélek: az ember nem aktív, csak eltölti az ámulat. Ebben az állapotban nincsen imádság, hanem csönd van. A kincsestárba való belépés. Isten csendjét ízlelhetjük meg, amely több mint a külső csend vagy az érzékek csendje.

A tiszta imára el lehet jutni, de a lelki ima, az imán túli ima Isten kegyelme. Nem szellemi erőfeszítés gyümölcse, de előfeltétele az imádságban való kitartás, jelenlét. „Siess őhozzá, s jelenj meg előtte a segélykiáltás által. Ha gondolatunk kószál, ha elbukunk vagy betegek vagyunk, bízzunk mindent Istenre az imádságban” – idézte előadásában a VII. században élt Szír Szent Izsákot a bakonybéli bencés szerzetes, Baán Izsák.

Ötvös Csaba az értelmi ima jelentőségéről és a kontemplatív ima jeles képviselőiről beszélt az alexandriai hagyományban; Baán István pedig  A mestert követő tanítvány. Miért van szükség vezetőre az imádság útján?  címmel az imádság átadásáról. A konferenciára meghívott Seres Tamás fiatal ikonfestő személyes élményéről beszélt: elmondta, hogy az istenlátás vágya indította az ikonfestészet felé. Imrényi Tibor ortodox lelkész a Miatyánkról mint a Biblia központi helyén szereplő hitfoglalatról tartott előadást: többek között azt hangsúlyozta, hogy az Úr imádsága kiváltságos helyet foglal el a bizánci liturgiában. Tertullianus, Órigenész és Cyprianus műveit és tanítását elemezve az Úr imádságáról tartott előadást Perendy László piarista szerzetes is.

A 2015-ben szervezett első Jézus-ima konferencián elhangzott előadások anyagát kötetbe rendezve, Jézus-ima és a keleti kereszténység I. Imaélet a monostorban és azon kívül címmel adta ki a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola. A most megjelent könyvet megismerhették és megvásárolhatták az idei rendezvény résztvevői is, és az előadásközi szünetekben beszélgethettek is a könyv szerkesztőivel.

Perczel István vallástörténész, a keleti kereszténység kutatója Milyen formában tanította Jézus az Úr imádságát? című előadásában a szír nyelvet és a szír kéziratokat érintő vizsgálódásai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a Miatyánk „mindennapi kenyerünket” kifejezése a szír fordításban úgy szerepel, hogy „igaz” vagy másik értelmében „örök”, „folytonos kenyerünket” add meg nekünk. Vagyis Krisztus testét. Az Úr imádságának „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” része a szír fordítás szerint a következőképpen értendő: „Engedd el a mi adósságainkat, s akkor mi is elengedjük adósaink adósságait.” Az összes adósság elengedése az Úrtól jön. Ő teszi lehetővé, hogy mi is elengedhessük testvéreink adósságait. A tartozás elengedése egy új „tartozás”, vagyis testvérünk adósságainak elengedése – fejtette ki az előadó.

In infinitum ire: Areopagita Szent Dénes Isten megközelítéséről című előadásában Vassányi Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára arról beszélt, hogy Isten megközelítése Szent Dénes tanítása alapján két módon lehetséges: teológiai úton és az imádság útján. Minthogy a teológia Isten végtelensége folytán legvégső fokon lehetetlen, Istent megtalálni talán éppen úgy lehet, hogy nem megyünk a végtelenbe – hangsúlyozza Dénes. Számára az istenismeret alámerítkezés Istenbe. Imádság. Isten megismerése helyett magát Istent adja a hívőnek.

Ugyan nincs benne a jezsuita hagyományban a Jézus-ima, de sok eleme konvergál ahhoz – fogalmazott Lukács János SJ az Imádság és Jézus neve a jezsuita hagyományban című felszólalása elején. Az egyik ilyen elem a jezsuiták által ismert és alkalmazott imaforma Jézus nevének mintegy sóhajtásszerű imában való kimondása – fejtette ki Lukács János; ezen kívül a szív csöndességének imáját említette: a Szent Ignác-i lelkigyakorlatos út az értelmet és az érzelmeket is gyakorlatoztatja, hogy a dolgokat belsőleg érzékelve és ízlelve egyre közelebb vigyen Jézushoz, s ott tartson Jézus személyénél.

A Jézus-imának leegyszerűsítő hatása van – elmélkedett Neved mint kiöntött olaj című előadásában Jeges Mirjam kármelita perjelnő. – Megtart a jelenlétben, és elvisz a csendbe. Mint a gyöngyhalász kezében a nagy kő: elvisz a mélybe. Minden ima ajándék, elsősorban Isten kegyelmén nyugszik; az emberi erőfeszítések csak eszközök, hogy befogadjam Isten ajándékát; az egyszerűség nem kiindulópont, hanem eredmény. Bizonyos értelemben állandóan imádkozom, csak nem ébredek tudatára. A Jézus-ima olyan, mint egy nagy fúró, amely áthatol lelkem megkövült rétegein, egészen addig, ahol Jézus lakik. Isten arcának megismerése a cél; Krisztus arcának fényében látok rá önmagamra. Eckhart mester így tanít: Figyeld meg magad, s minden alkalommal, amikor megtalálod magad, engedd el! Amikor ott állok a csendben Isten előtt, elfogadom Isten közelségét és misztériumát. Amit én adhatok: az időmet, a figyelmemet és a hűségemet.

Az ima alapja nem az érzés, nem is a módszer, hanem a hit, hogy a feltámadt Krisztus most, itt jelen van, és elérhető számomra. Az emberi lélekben van egy állhatatlanság, és ez megköveteli, hogy hozzákössem magam Jézus nevéhez, Jézushoz, a sziklához. A csend egészségünk feltétele. Nagyon fontos meghallani Jézus szavát, de legalább olyan fontos meghallani Jézus csendjét. A harc a figyelem szintjén zajlik. Nem steril ürességet kell kialakítani, hanem lakottá kell válni.

Előadása végén a magyarszéki kármelita arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jézus-imában szereplő „könyörülj rajtam” orosz megfelelője e szavakkal fordítható: „ölelj körül, végy körül a te kedves, szerető jóságoddal”. Rembrandt A tékozló fiú című festményén az apa egyik keze férfi kéz, ám a másik női – mondta az előző gondolathoz kapcsolódóan Jeges Mirjam. – Anyai kéz, mely azt fejezi ki: „Gyere, gyere, gyere, úgy, ahogy vagy!”

Görföl Tibor teológus Magány és figyelem. A Jézus-ima változatai a 21. században címmel monasztikus életet élő szerzőket mutatott be, akik a Jézus-imát, annak mai változatát vették alapul és építették be életükbe, közösségépítő tevékenységükbe (úttörő emberekként kétértelműség is jellemezheti őket). Az előadó elsőként Thomas Merton trappista szerzetesről beszélt, aki a kontemplatív örökséget folytatva a magány jelentőségét hangsúlyozta: igazi belső közösségre csak azok az emberek tudnak lépni egymással, akik Isten előtt magányosak is tudnak lenni; megkülönböztetve az emberben rejlő hamis én vs. igazi én kettősségét arra figyelmeztetett, hogy amíg hamis énünk hazugsága szerint létezünk, nem tudunk igazi kapcsolatba lépni önmagunkkal, sem Istennel.

A kanadai John Main OSB – a sivatagi atyák és Cassianus tanítása nyomán – az ismétlésen alapuló imamódra épülő közösség szervezésébe kezdett a ’70–80-as években. Tapasztalatai szerint, melyet a Falak nélküli kolostor címmel fordítható könyvében ismertetett, ez az imádság mint létforma közösségben valósítható meg. Laurence Freeman OSB meggyőződése szerint az ismétlésnek megtisztító hatása van. A Jézus-ima Jézus imája: aki ezen imát végzi, Jézus imádságába szeretne belépni. A Jézus-ima gyakorlása átalakulást eredményez az emberben, és életet. Basil Pennington, majd William Meninger trappista szerzetesről is szót ejtett az előadó. Meninger a kontemplatív életstílus lényegét a következőkben látja: úgy élni, hogy az ember folyamatosan tudatában van Isten jelenlétének, és elfogadja a repetitív ima következményeit (például őszinteség, egyenesség). Görföl Tibor végül a trappista Thomas Keating A Lélek gyümölcsei és ajándékai című könyvében is megfogalmazott felismeréseiről beszélt: aki a belső imádságot gyakorolja, annak új mondanivalója, ismeretei lesznek Istenről. A belső élet, a kontemplatív ima arra hívja meg az embert, hogy Krisztushoz közelebb kerülve bekapcsolódjék a húsvéti misztériumba. Lehet, hogy a kiüresedés, az elhagyatottság útját járja be. E ponton vezeti be Keating a „harmadik éjszaka” fogalmát, amikor az ember elveszíti a saját énjét – ami Jézus Krisztus tapasztalata húsvét éjszakáján: amikor az ember már nem tudja, hogy mi az értelme annak, amit átél, de meggyőződése, hogy az emberiségért teszi. Keating szerint az egész emberiséget elszakíthatatlan szálak kötik össze, az egész emberiség egy családot alkot.

Az előadások sorát két úti beszámoló zárta, melyeket az imádság vidékein, a keleti kereszténység szent helyein készült fényképek vetítése kísért. Paisziosz Larentzakisz archimandrita, érseki vikárius a közelmúltban a Szentföldön tett zarándokútjáról beszélt röviden: a Jeruzsálem ma című beszámolót Nacsinák Gergely András ortodox pap fordította, aki ezt követően Séták a Panagia kertjében címmel Athoszról tartott színes előadást, a Szent Hegyen készült fotóit kommentálva.

A konferencia egy háromfős bizánci kórus nagyböjti énekével zárult.

Fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Gátas Judit/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
nem-legenda-merce-kaszap-istvanra-emlekeztek-parbeszed-hazaban
Nem legenda, mérce – Kaszap Istvánra emlékeztek a Párbeszéd Házában

Kaszap István (1916–1935), a fiatalon elhunyt jezsuita novícius tiszteletére rendeztek emlékestet az Ars Sacra Fesztivál keretében a budapesti Párbeszéd Házában szeptember 17-én. Az esten a Parastúdió előadásával és kerekasztal-beszélgetéssel idézték fel a fiatal hitvalló emlékét.

2018. szeptember 18. kedd
berczi-bernat-ciszterci-apat-benedikalasat-unnepeltek-zircen
Bérczi Bernát ciszterci apát benedikálását ünnepelték Zircen

Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján tartották az új ciszterci apát benedikálását Zircen. A szertartást Mauro Giuseppe Lepori generális apát végezte. A zirci ciszterci szerzetesközösség július 13-án választotta meg hat évre Bérczi L. Bernát eddigi kormányzóperjelt a monostor apátjává.

2018. szeptember 18. kedd