„A mi hazánk a mennyben van!” – Örök nyugalomra helyezték Gyuriga Károly nyugalmazott plébánost

Hazai – 2021. március 30., kedd | 15:21

Március 29-én Varga László megyéspüspök örök nyugalomra helyezte Gyuriga Károly nyugalmazott lengyeltóti plébánost a kerkaszentkirályi temetőben. A temetési szertartást megelőzően a főpásztor gyászmisét celebrált a lengyeltóti Szent Jakab-templomban.

„Károly atya hivatása az Oltáriszentség előtt indult – mondta prédikációjában a megyéspüspök. – Negyedikes gimnazista volt, mikor egy meleg nyári napon betért a kerkaszentkirályi templomba, mert ott csend és hűvös volt. Az ott töltött idő alatt hallotta meg a hívást a papságra. Elindult egy kaland az életében.”

Kispaptársaival együtt a pappá szentelés előtti egész éjszakát a templomban töltötte a Szentség vonzásában Veszprémben. Papi jelmondata ez az ige volt: „A mi hazánk a mennyben van.” Nemcsak a Szentség, hanem a Mennyország is vonzotta. „Valamennyiünk életében meghatározza, kijelöli a múltunk, cselekedeteink a mai napunkat, a jelent, s a jelenünk pedig meghatározza a jövőnket. S úgy gondolom, hogy fordítva is igaz:

a jövőnk meghatározza a jelenünket és a múltunkat is. Ha a jövőnk a mennyek országa, s ennek vonzásában éljük életünket, akkor ez a jövő visszahat a jelenre és a múltra is. Mindent meghatároz, hogy mi a célunk, hogy miért akarunk élni, hogy miért vállaljuk hivatásunkat.”

Károly atya lelki vagyonközösségben élt – fogalmazott a püspök. „Élete legnagyobb részét imában töltötte, a Szentség vonzásában és a lelki vagyonközösség azt jelenti, hogy mindent megosztunk Krisztus testének tagjaival. Nem magunkért vagyunk az Úr előtt, hanem másokért. Megosztjuk a test többi tagjával azt a kincset, amit az ima jelent számunkra. Értük is imádkozunk, velük is imádkozunk. Ugyanez érvényes minden jó cselekedetünkre, böjtünkre. Nem magunk miatt, hanem Krisztus testének többi tagja miatt vállaljuk az önmegtagadást, az áldozatot. A lelki vagyonközösséghez hozzátartozik az Isten igéje is. Nem csak magunk miatt olvassuk a Szentírást, s nem magunk miatt nyitjuk ki a szánkat, mikor hirdetjük az Igét. Azt a kincset szeretnénk megosztani, amit mi is úgy kapunk Istentől ajándékba.”

Minél jobban vonz bennünket a Szent, az Isten, minél jobban szeretjük őt, és minél több időt töltünk imában, igeolvasásban, szeretetben a Szenttel, ez annál inkább visszahat, átformál bennünket. Akire szeretettel nézünk, az hat ránk. Károly atya nagyon szerette Jézust, szeretett vele együtt lenni, s Jézus kiformálta benne a szentséget. Az életén látszott, hogy kit szeret a legjobban, s hol van a kincse, amiért mindent odaadott.

„Miközben hálát adunk Károly atya hivatásáért, hűségéért – hiszen az utolsó pillanatig hűséges maradt ahhoz, akitől küldetését kapta –, aközben példát állít elénk az Isten. Ha ő leélhette az életét így, mi akadályozhat meg bennünket, papokat, híveket, hogy életünk a szentség vonzásában folyjon? Senki nem akadályozhat meg bennünket, hogy még nagyobb szeretettel szeressük Jézust, s még nagyobb szeretettel imádkozzunk, olvassuk Isten igéjét, és váltsuk tettekre azt. Isten igéje ma is szentté formál bennünket.

Ha ismerjük, szeretjük és tettekre váltjuk az Igét, s ha hirdetjük, tanúságot teszünk róla, akkor az Ige szentté tesz bennünket.

Köszönjük meg a Jóistennek Károly atya életét, hivatását, s minden ajándékot, melyet rajta keresztül kaptunk a Jóistentől, s mondjunk igent mi is a szentségre. Isten akarata és a keresztségben kapott hivatásunk, hogy szentek legyünk, s hogy az ő jelenléte és szeretete túlcsorduljon, s betöltsön minket, s hogy rajtunk keresztül eljusson másokhoz is. Hiszem azt, hogy odaát ő is közbenjár értünk” – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.

A szentmise végén Ritecz Erika tanítónő, a plébániai képviselő-testület világi elnöke mondott búcsúbeszédédet.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria