„Minden félelem nélkül” – Szemelliker Antal, a hit tanúja

A centenárium alkalmából Szemelliker Antal földi életének fontos állomásain várják a szervezők közös imádságra és kulturális programokra az érdeklődőket.

Az eseménysorozat a burgenlandi Fülesen, a helyi községházán kezdődik április 6-án 19 órakor Az 1919-es fülesi falufelkelés című, horvát nyelvű színdarab premierjével. Másnap, szintén Fülesen, a plébániatemplomban 14 órakor kezdődő szentmisében, illetve az azt követő körmenetben imádkoznak a vértanú plébánosért. Az április 7-i program Az 1919-es fülesi falufelkelés című horvát színdarab előadásával zárul.

Április 10-én a Győri Egyházmegye Horvát Pasztorális Bizottsága Sopronba hívja Szemelliker Antal tisztelőit. Ezen a napon 17.30-kor kivégzésének épülete előtt, a Lackner Kristóf utca 7. szám alatt elhelyezett emléktáblát Veres András győri megyéspüspök áldja meg, majd a főpásztor háromnyelvű ünnepi szentmisét mutat be a Fő téri Nagyboldogasszony bencés templomban. A szentmisén zenei szolgálatot végez a vértanú szülőfalujából érkező Poljanci gradistyei (várvidéki) horvát folklórcsoport.

Május 26-án Vulkapordányban a 10.15-kor kezdődő szentmisét ajánlják fel a település szülötte tiszteletére.

* * *

Ki volt Szemelliker Antal?

1882. május 25-én a burgenlandi Vulkapordányban látta meg a napvilágot gradistyei (várvidéki) horvát családban. Ez a kis falu Antal születéséig negyven papot és szerzetest ajándékozott az Egyháznak. A tízgyermekes család kilencedik sarja a visszaemlékezések szerint vidám, éles eszű és buzgó ministráns volt. Kezdetben a soproni bencéseknél, később, 1897-től kisszeminaristaként a győri bencés gimnáziumban tanult, majd a papi nagyszemináriumban folytatta tanulmányait. 1905. június 30-án szentelte pappá Győrben gróf Széchenyi Miklós püspök.

A tanácsköztársaság idején a kommunisták hatalmuk fenntartása szempontjából Fülest és környékét tartották az egyik legmegbízhatatlanabb helynek. 1919. április 6-án gépfegyveres vörös őrség érkezett a faluba. A katonai biztos a csendőrlaktanyába hívatta a plébánost, Szemelliker Antalt, és golyó általi kivégzéssel fenyegette meg a legkisebb rendbontás esetén is. A szerencsétlenség bekövetkezett: egy fiatalember az utcán elsütötte a revolverét. A lövésre gépfegyversortűzzel válaszoltak. A sortűzben többen is életüket vesztették. Így kezdődött Antal atya kálváriája. A vörösök azzal vádolták a plébánost, hogy a malomháziak részére – Malomháza Füles szomszéd települése – fegyveres segítséget küldött. Egy gimnazistától és néhány társától hamis terhelő vallomást kényszerítettek ki ellene.

Szemelliker Antal a kivégzése előtt megbocsátott árulóinak, életének utolsó óráit imádsággal töltötte. „Elkezdtem a Miatyánkot, és a vesztőhelyig az Üdvözléggyel együtt elvégeztük. Érces hangon, minden szót hangsúlyozva ejtett ki. Csak lelkére gondolva, minden félelem nélkül, fönséges egyszerűséggel vonult még a katonák sorfala közt is, mintha az oltárhoz menne. »Asszonyunk, Szűz Mária, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján. Ámen.« Amint elvégeztük, hozzám fordult és kért, hogy rózsafüzérjét adjam át rokonainak. Erre bekötötték a szemét, én a sorfalat álló katonák és őrök mellé vonultam, s ezalatt hallottam utolsó szavait: »Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jézusom, irgalom!«” – idézte Fetser Antal győri püspök körlevelében Mihályi Ernő bencés szerzetespap visszaemlékezését, aki Szemelliker Antal mellett volt a kivégzéskor. (Biczó Zalán: Szemelliker Antal [1882–1919], Győr, 2011; Sopronanno.hu )

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír