„Mit kell még tennem?” – Diakónusszentelést ünnepeltek Hajdúdorogon

A hajdúdorogi fiatalember az egyházközség szeme előtt nőtt fel: mindig láthatták családja körében a templomban, ministrált, egyedülállóan szép hangján apostoli szakaszt olvasott. Tanulmányait a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központban, majd a Görögkatolikus Papnevelő Intézetben végezte Nyíregyházán. A Szent Damján-kórus vezetőjeként eközben is gyakran találkozhattak vele a hajdúdorogi közösség tagjai.

A liturgián a főpásztor az aznapi evangéliumhoz (Mk 10,18–19) kapcsolódva megismételte a kérdést: „Mi jót kell még tennem, hogy eljussak az örök életre?” Érdemes megvizsgálnunk Jézus válaszát. Először azon lepődhetünk meg, hogy Jézus visszautasítja a „jó Mester” megszólítást, és arra figyelmeztet, hogy senki sem jó, csak az Isten. Majd Jézus arra kéri a gazdag ifjút, hogy tartsa meg a parancsokat, ám kihagy azokból néhányat. Például: „Szeresd Uradat, Istenedet!” Vagy a főparancsból: „Szeresd Uradat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” Minden bizonnyal nem véletlenül hagyta ki Jézus azt a két legfontosabb parancsot.

Krisztus olyan választ ad, amelyből valami lényeges hiányzik, és talán tudatosan kérdez vissza az ifjú, mert érzi, hogy nem teljes a felsorolás, vagy a jóra törekvés mondatja vele: „Mit kell még tennem?” Jézus erre a kérdésre is válaszol. Rávezeti a fiatalembert, hogy bár fontos a jóra törekvés, de önmagában kevés. Több kell, ha tökéletes akar lenni: vigyen végbe olyan dolgokat, melyek az emberekre vonatkoznak. Érdekes, hogy itt sem az Isten szeretetéről beszél, hanem arról, hogy az ifjú ossza el mindenét, és amikor már semmije sincs, kövesse Jézust – mondta a metropolita.

Kevés csak megtartani a parancsot, és az is kevés, ha odaadjuk mindenünket. Szent Pál úgy fogalmaz: „Osszam szét bár mindenemet, legyen a testem égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” (1Kor 13,3)

Erre talál rá az, aki keres, aki nem elégszik meg a földi dolgokkal. Aki nem csak jó akar lenni.

Kevés, ha valaki jó akar lenni, tökéletes kell hogy legyen – mondta Kocsis Fülöp. – Jó és tökéletes maga az Isten. Ádám és Éva olyan akart lenni, mint az Isten. Jézus megmutatja, hogy nem saját erőfeszítésből és önérdekből jutunk el Istenhez, hanem követni kell Jézust. „Kövess engem!” (Mk 10,21) „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet!” (Jn 14,6) „Aki engem követ, nem jár sötétségben!” (Jn 8,12) Ezért jött Jézus közénk, hogy ezt az utat tapossa ki előttünk – mutatott rá a főpásztor. Jézus követése a tökéletes szeretet hirdetése. Ez mindenkire vonatkozik.

Most is azért vagyunk itt, mert egy ifjú megkérdezte: »Mit kell még tennem?«

Miklós testvérünket azért kísértünk el ide ilyen szép számban, hogy tanúi legyünk diakónussá szentelésének. Nem emlékszem, hogy valaha is püspöki liturgiát végeztem volna hat diakónussal. Az Úristen válaszolt. Viszont ez az esemény, amin most vagyunk, Miklós testvérünk válasza. Válasz arra, hogy »kövess engem!«. Ma végérvényessé válik egy hivatásnak, egy útnak a beteljesülése, hiszen a diakónus a szenteléssel a klérusba lép be – ezután, ha a Jóisten is úgy akarja, pappá válik majd. Követni akarja az Urat. De nem azért, mert tőle valami többet kérne az Úristen.

Ezzel válik tökéletessé a törekvés, hogy az Istent dicsőíti meg. Istent nem lehet kihagyni az életünkből, tetteinkből. Mindnyájan gazdagodunk, hogy ma ez a fiatalember igent mondott Krisztus követésére.

Hajdúdorogon számtalan lehetőség van arra, hogy segítsünk másokon, a rászorulókon, hogy megtartsuk a parancsokat. De sohasem mondhatom magamról, hogy én jó vagyok, mert segítettem. Mindig lehetne még többet segíteni. De ez csak akkor lesz lehetséges, hogyha Krisztust követem. Ha a Krisztus-követésben növekszik a szeretetem” – hangsúlyozta a főpásztor.

Hozzátette: amikor valaki diakónussá lesz, akkor az ember szolgálatába áll. De ugyanakkor intézményesül számára Krisztus követése. Jézus útjára lép, aki maga is azért jött, hogy szolgáljon. A szentségben a diakónus azonosul ezzel a szolgálattal, és innentől kezdve szolgálata Krisztus szolgálatává válik. „Imádkozzunk azért, hogy ezt a szolgálatot Miklós testvér jól, tökéletességre törekvően Krisztus követésében végezze!” – zárta homíliáját az érsek-metropolita.

A Szent Liturgia végén az egyházközség tagjai kifejezték jókívánságaikat, majd Miklós diakónus is megköszönte a rengeteg szeretetet, melyet családjától, szeretteitől és az egyházközség tagjaitól kapott az évek során.

Seszták István főhelynök felolvasta a Miklós atya kinevezéséről szóló dokumentumot: Kaskötő Miklós Budapesten kezdi meg szolgálatát.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: ifj. Tóth Elek

Magyar Kurír