„Siessünk buzgón az Istenszülőhöz” – Negyedik alkalommal rendeztek futózarándoklatot Máriapócson

Volt, aki a családjáért, volt, aki a futás öröméért, volt, aki edzéstervének részeként, vagy az „életéért” futott – a kárpátaljai fiatalok pedig a békéért.

A máriapócsi Pray&Run futózarándoklaton lehetőség volt az első félmaraton teljesítésére, vagy arra, hogy levezessék az előző heti ultrabalatoni feszített óriáskört, esetleg a 18 kilométeres félmaraton után keresztgyermekükkel együtt, váltóban lefuthatták a 21 kilométert.

A rajtvonalnál felsorakozó minden futónak megvolt a maga motivációja az elindulásra. De a célja mindenkinek ugyanaz volt: befutni a kegytemplom kapuján,

célba érni a kitűzött út végén, Mária lábainál.

A görögkatolikus szervezésben megvalósuló IV. Pray&Run Futózarándoklat reggel nyolc órakor kezdődött a kegytemplomban paraklisszal, az Istenszülőhöz intézett imádsággal, amelyet Orosz István, a nemzeti kegyhely igazgatója végzett.

Arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a pray és a run, az imádáság és a futás milyen viszonyban vannak itt egymással. A futás van az imádságért, és nem fordítva – hangsúlyozta Orosz István.

Arra a kérdésre kereste a válaszokat, hogy miért is fut az ember. „Az életéért. A Gondviselés úgy rendezte, hogy az ember fusson az életéért, hogy túlélhessen” – fogalmazott a kegyhelyigazgató. Sorra vette azokat a szentírási részeket, amelyekben előkerül a futás mozzanata. Zakeus, az alacsony és megvetett ember előrefut a tömegből, hogy felmászhasson a fügefára. Ő azért fut, hogy találkozzon Jézus Krisztussal.

Ha az én futásom nem arról szól, hogy Krisztussal akarok találkozni, akkor egyszerű testmozgás marad. A keresztény ember futása Zakeus futása kell hogy legyen.

A húsvéti időszakban vagyunk, és szemünk előtt vannak a feltámadásról tanúságot tevők, akik a sírhoz futottak, majd a hírrel elfutottak a sírtól. „Futásomnak a föltámadotthoz kell vezetnie, és róla kell tanúságot tennem” – mondta Orosz István.

Majd Szent Pál apostolnak ezzel a témával kapcsolatos szavait idézte, aki úgy beszél az életről mint futásról.

Orosz István kiemelte: „…azért érdemes futni, hogy a nagybetűkkel írt életet, az üdvösséget elnyerjük,

hogy futásunk közelebb vezessen Krisztushoz.”

„Siessünk buzgón az Istenszülőhöz” – a szervezők a templom falánál kitűzték a parakliszon énekelt tropár kezdetét. E szavak emlékeztetőül is szolgáltak a futóknak, akiknek a kegytemplom kapuján befutva lehetőségük volt az Istenszülőhöz sietni.

A hosszabb távú útvonal mentén további szentírási részleteket olvashattak a résztvevők.

Az indulás előtt Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke mondott köszöntőt, aki a „imádkozz és fuss!” kettős felszólítást a bencés lelkiséget meghatározó „imádkozzál és dolgozzál!” mottóval állította párhuzamba.

A keresztény embernek minden munkáját és cselekedetét át kell hogy hassa az imádság, így a futását is. Itt, Máriapócson ehhez megérezhetjük Isten közelségét és az Istenszülő támogatását – mondta a főhelynök.

Május első szombatján csaknem ötszáz nevező futott át a rajtvonalon, családi örömfutáson vagy korcsoportonkénti (egyéni és csoportos) 1, 2, 7, illetve 21 kilométeren elindulva. Az őket kísérők szurkoltak, a legkisebbek pedig ugrálóváraztak a kegytemplom előtti téren.

A szervezést és lebonyolítást Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke; Kocsis Dániel, a Nyíregyházi Egyházmegye ifjúságpasztorációs referense; Zadubenszki Norbert és munkatársai, Orosz Beáta, Sütőné Görgényi Mónika, Markos Kitti, valamint lelkes önkéntesek vállalták.

Az esemény jótékonysági célt is szolgált: regisztrációs díjat nem kértek a szervezők; aki mégis hozzájárult anyagilag ehhez a naphoz, az a Damján-tábor megszervezését támogatta.

E segítségnyújtás a kezdetektől sajátja a rendezvénynek: az enyhe és középsúlyos fogyatékossággal élő személyeket táboroztató papnövendékek 25 éve szervezik adományokból az egyhetes Damján-tábort, melyre a Pray&Run a helyszínen befolyt adományokat teljes egészében felajánlja.

A hosszabb távokra benevezők lelki bemelegítésként egy-egy gondolatindító bibliai idézetet is kaptak, hogy 7, 14 vagy 21 kilométeren keresztül gondolkodhassnak Isten igéjén: „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” (Fil3,14)

Minden befutó nyakába érmet akasztottak, amelyen a „Te vagy az út” felirat olvasható. A mezőnyöket a speaker, Palánki István nem visszaszámlálással, hanem egy keresztvetést lezáró Ámennel indította el. 

Voltak, akik nem mentek haza a futózarándoklatról imádkozás nélkül – többek között e részletekkel együtt válhatott a Pray&Run futózarándoklat azzá, aminek a mottója hirdeti: futás a testnek, imádság a léleknek.

Az idei futózarándoklat eredményeit ITT lehet megtekinteni.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír