„Tegyetek jót mindenkivel” – Az eucharisztikus kongresszus karitatív szálai

A Katolikus Karitász története egészen az ősegyházig nyúlik vissza. A kora keresztények életét átszőtte a jézusi példa: a törődés az elesettekkel, az özvegyekkel, a betegekkel, a rászorulókkal. A szeretet parancsa, amit Jézus az utolsó vacsorán adott a tanítványoknak, az Egyház alapkövének számít: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34–35).

A 21. Nemzetközi Karitász gyűlésén Ferenc pápa így fogalmazott: „A szeretetnek ezen az útján a Lélek irányít minket. Figyeljünk oda különösen a kicsinyekre és a legutolsókra. Senkit ne nézzünk le. Vegyük észre az embert, nézzünk a szemébe, keressük a tekintetében Istent.”

Ez a szeretetközösség korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat szociális és egészségügyi intézmények fenntartása és különböző segélyprogramok, akciók révén. A Karitász Magyarországon jelenleg az egyik legnagyobb segélyszervezetként szolgálja a szükséget szenvedőket tizenhat egyházmegyei központtal, tizennyolc szociális intézménnyel, nyolcszáz plébániai karitászcsoporttal, több mint háromszáz főállású munkatárssal, tízezer önkéntessel, nyolc tevékenységi területen.

„Mert éheztem, és ennem adtatok”

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve Erdő Péter bíboros kérésére megalakult a Karitatív Bizottság.

Szeptember 12-én nagy szeretetvendégséget szerveznek, ahol a hajléktalanokat és más rászorulókat meleg ebédre invitálják.

„Ahogy a szentmisében Jézus vár minket egy lakomára, úgy szeretnénk mi is vendégül látni a rászoruló testvéreinket egy ebéden. A kezdeményezéshez több egyházmegye is csatlakozik, így ugyanazon a napon, ugyanabban az időben az ország számos pontján árad majd szét Isten jósága” – mondta a tervekről szólva Takács Klarissza ferences szegénygondozó nővér, a Karitatív Bizottság koordinátora.

Az ebéden részt vesz Erdő Péter bíboros is, aki a következőket mondta az eseményről: „Együtt ebédelünk velük. Nem pusztán élelmiszerosztást szeretnénk, hanem a közösségünket szeretnénk kifejezni a rászoruló emberekkel.”

Ezerarcú szeretet

Az 1938-as eucharisztikus világkongresszus idején is megrendezték a Nemzetközi Karitászkiállítást, amely idén sem maradhat el. A Műcsarnokba tervezett, háromtermes kiállítás az Ezerarcú szeretet címet kapta. Minden termet más-más tematika alapján rendeznek be. A főbb témák a következők: az Egyház szociális és karitatív múltjának történelmi dimenziói; a körülöttünk élő testvérek; a széleskörűen gazdag, jótékony tevékenységek. A színes, interaktív kiállítás megjeleníti a Katolikus Egyház kétezer éves karitatív munkásságát, a múlttól a jelenig.

„Az elmúlt hónapok a tárlat tervezéséről és az információk, anyagok begyűjtéséről szóltak” – avatott be minket Klarissza nővér az előkészületekbe.

Összefogás

A Katolikus Karitász alapítója, Lorenz Werthmann annak idején a következő mottót választotta a közösségnek: „Tuet gutes allen”, azaz „Tegyetek jót mindenkivel.” Az erre való buzdítást a Bibliában Pál apostolnak a Galatákhoz írt levelében olvashatjuk: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10).

A Karitatív Bizottság fontosnak tartja, hogy a világeseményből senki ne maradjon ki, azok sem, akik valamilyen akadályozottsággal élnek. A segítségre szorulókat a fogyatékossággal élő emberek lelki megsegítésére létrejött Reménykör támogatja majd abban, hogy részt vehessenek a kongresszus eseményein.

A Reménykör a hétköznapokban is működő összefogás, amely a siketeket és a nagyothallókat, a látássérülteket, a mozgássérülteket, az értelmileg akadályozottakat vagy értelmi fogyatékosokat, az autizmus spektrumzavaraival élőket és a súlyosan, halmozottan sérülteket segíti a szentségekhez jutáshoz. Támogatják a sérültek családjait, és formálják a hívek szemléletét, hogy közelebb tudjanak kerülni segítségre szoruló embertársaikhoz. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezésében vállalták, hogy segítenek azoknak a testvéreknek, akik bármely akadály miatt nem tudnának jelen lenni a rendezvényen.  

„Az önkifejezés során a kommunikációban valahol mindannyian akadályozottak vagyunk – fogalmazott az egyik előadásán Neruda Károly atya, a Reménykör egyik szakreferense. – A lényegben vagyunk egységben. Fogyatékossággal élő embertársaink a rejtett sérüléseinket egészítik ki, azokra emlékeztetnek bennünket.”

Forrás és fotó: NEK Általános Titkársága

Az írás az Új Ember 2020. március 22-i számában jelent meg.