„Másfél évszázad szeretetéért és kegyelméért adtunk ma hálát” – fogalmazott a jubileumi ünnepen Galambvári Péter parókus. A jelenlegi, neoklasszicista stílusban épült templomot 1868-ban Huczkó Bazil nagyprépost szentelte fel az Istenszülő Szűz Mária oltalma tiszteletére – ennek évfordulóját ünneplik idén a görömbölyiek.
A közösség létrejötte jóval korábbra tehető: az 1700-as évek elején ruszin telepesek érkeztek a területre; az általuk épített két fatemplom helyén a század végén már kőtemplom állt, amely néhány évtized múlva földrengés következtében életveszélyessé vált, és lebontották. Sok-sok éven át a szomszédos római templomot használhatták a görögkatolikusok is. 1854-ben kezdődtek el a mostani templom építésének munkálatai, amelyek folytatódtak Demkó István parókussága alatt. A ma is látható ikonosztázion 1912-ben készült.
Az istenszülő ünnepének előestéjén felolvasott szentírási szakaszt idézte homíliájában Orosz Atanáz: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.” (Ter 28,16). A templom felszentelésének emlékezete „mindannyiunk számára fölhívás a megszentelődésre és annak fölismerésére, hogy az Úr jelen van” – mondta a főpásztor. – A templombúcsú ünnepe találkozás a közösség tagjaival, de a legfontosabb az Istennel való találkozás. Isten irgalmát és kegyelmét tapasztalhatták meg évszázadokon át a templomban imádkozók, ezért mondunk ma köszönetet, hálát adva Istennek.
„Nemcsak a Jóisten van jelen, hanem ahogyan énekeltük, a Szűz is jelen van az Úr hajlékában, és láthatatlanul imádkozik érettünk Istenhez” – hívta fel a jelenlévők figyelmét a püspök, utalva a másnapi, október 8-i Magyarok Nagyasszonya ünnepére, amikor „nagyon aktuális az Istenszülő közbenjárását kérnünk és az ő jelenlétét is fölismernünk, hogy erősítse imáinkat, terítse fölénk oltalmazó palástját”.
A főpásztor a jeles napok sorában megemlékezett az 1571. október 7-én Lepantónál vívott tengeri csatáról is. A csata előtt V. Szent Piusz-pápa az egész keresztény nép imádságát kérte. Miközben Európa-szerte a rózsafüzért imádkozták, a keresztény sereg győzelmet aratott a túlerőben lévő oszmán flották fölött. Az összefogásnak és az Istenszülő Szűz oltalmának tulajdonították a győzelmet, amellyel évszázadokon át keresztény azonosságát is sikerült megőriznie Európának. Ezen esemény tükrében a szónok arra emlékeztetett, hogy „igazi keresztény jövőt csak az Istenszülő oltalmához menekülve kérhetünk és biztosíthatunk itt, Európában”.
Orosz Atanáz a Szent Liturgián állandó diakónussá szentelte Dorcsinec Lászlót a környékbeli papság és Nyirán János fődiakónus segédlete mellett, aki a szentelendőt vezette diakónusi felkészülése során.
„A szentelendő szolgálatkészsége mindannyiunknak eszébe juttatja Krisztus Urunk kérését és küldetését – utalt a püspök a diakónusszentelésre. – A »Krisztus szerinti segédlő papság«, vagyis a Krisztusban működő diakonátus mindnyájunkat szolgálatkészségre biztat és emlékeztet.
Templomba azért jövünk, hogy Isten szolgáinak bizonyuljunk, egymást szeretve, egymásnak szolgálva, Jézus Krisztus élő templomává és építőköveivé válva. Akik tehát a templomban szolgálatra vállalkoznak, ennek aktív résztvevői. László testvérünk mostantól diakónusként vállalja ezt a szolgálatot.”
„Néhány ruszin család betelepítésével kezdődött a közösség élete. Reméljük, ma is van jó néhány család, amely elkötelezi magát a feltétlen szolgálatra, hogy ez az egyházközség megmaradjon, épüljön és gyarapodjon.
Isten segítségével így fogjuk a jövő nemzedék számára is tanúsítani, hogy valóban az Úr van ezen a helyen, bár mi nem mindig ismertük fel” – e szavakkal zárta ünnepi gondolatait a főpásztor.
Őseik emléke előtt is tisztelegve a ruszin nemzetiségi önkormányzat tagjai ruszin, majd magyar nyelven énekeltek Mária-énekeket.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria