324 éve könnyezett először a máripócsi Istenszülő-ikon

A sötétben megkezdett szertartás húsvéti hangulatot idézett, a fokozatosan világosodó templomban a közös imádság felkészítette a zarándokokat a tizenhat kilométeres gyaloglásra. Olyanról is tudunk, aki munkahelyi elfoglaltsága miatt csak erre a korai alkalomra tudott eljönni, és a templomból egyenesen dolgozni indult. A többség azonban fél 8-kor a Boldogságok eléneklésével útra kelt.

A zarándokcsoportot Orosz István és Pindzsu István kísérte. Felváltva tartottak rövid, elgondolkodtató elmélkedéseket minden egyes boldogságmondásról, ezeket a kijelölt útvonalon táblák is jelzik.

Sejthető volt, hogy nem jelentkeznek majd tömegesen a hívek erre a programra, egyrészt a járványügyi helyzet miatt, másrészt mert a könnyezés évfordulója munkanapra esett. De nem is ez volt a cél. Egy zarándoklat esetében mindig biztosak lehetünk abban, hogy akinek ott kell lennie, az ott van, sőt: az van ott, akinek ott kell lennie… Talán ezt alátámasztja az is, hogy visszaérkezve a bazilikába többen járultak a bűnbánat szentségéhez. 

Az ünnepség végére még egy kis távolságtartásos agapé is kialakult, hála a zarándokház konyhájának.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír