25 pázmányos örmény diák járt Rómában tanulmányúton a Hungary Helps Program támogatásával

Hazai – 2022. május 13., péntek | 11:29

Tanulmányi kiránduláson jártak húsvétkor Rómában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Történettudományi Intézetének angol nyelvű képzésében részt vevő hallgatók és oktatók. Őze Sándor professzort, az intézet és a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetőjét kérdeztük az útról.

Őze Sándor, a PPKE BTK Történettudományi Intézet és a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője a tanulmányi út során betekintést nyújtott a főképp keleti keresztény hallgatóknak a katolicizmus központjába. A professzor urat az útról, tudományos munkásságáról, tudománydiplomáciáról, vallásközi párbeszédről kérdeztük.

– Miért éppen húsvétkor látogattak Rómába, és milyen céllal mentek?

– Rómában szerettük volna a húsvéti ünnepeket megszentelni, látogatást tenni azokkal a keleti keresztény, főként örmény, illetve örmény diaszpórából (Szíriából, Libanonból) származó hallgatókkal, akik még nem jártak a katolikus világ központjában. Megtekintettük az Örök Város nevezetességeit, látogatást tettünk a vatikáni gyűjteményekben, illetve részt vettünk a húsvéti liturgián, ami mindnyájunk számára nagy örömet és lelki töltekezést jelentett. A program a katakombák meglátogatásával, a keresztény mártírok üldöztetési helyeinek felkeresésével folytatódott, valamint a nagyszombati liturgiával, illetve vasárnap a húsvéti pápai misén és audiencián vettünk részt.

Római tartózkodásunk alatt a Szent István Zarándokházban szálltunk meg, ahol az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kitüntetett szeretettel fogadtak bennünket. Előadást tartott nekünk a Bolognai Egyetem professzor asszonya, Anna Shirinyan a Rómában található örmény kulturális örökségről és az örmény katolikusokról.

Az utat a Hungary Helps Program támogatta. A keresztény kulturális örökség megóvása egyetemünknek is egyik fő célja. Nagyon szeretnénk egy keleti kereszténységhez kapcsolódó kutatócsoportot felállítani az örmény tanszék mellett, amelybe más intézetek és tanszékek is be tudnának kapcsolódni. Ugyanakkor más keleti kereszténységgel foglalkozó nemzetközi intézménnyel is előremutató kapcsolatot ápolunk, szeretnénk közös diplomát kiadni a Hallei Egyetem keleti kereszténység, illetve a Prágai Egyetem örmény tanszékével összefogva.

– Professzor úr tartalmas hetet tudhat maga mögött, nagyon gazdag volt a római program, melynek a hitéleti és kulturális élmények mellett jelentős részét képezte a tudományos kapcsolatépítés. Milyen együttműködései születtek a Történettudományi Intézetnek, illetve a Történelemtudományi Doktori Iskolának, mióta Ön vezeti?

– Az egyetemen 26-27 éve tanítok; az intézetet 9 éve vezetem; a doktori iskolának 2017 óta vagyok a vezetője, amely mára az ország egyik legnagyobb történettudományi doktori iskolájává nőtte ki magát.

Kiterjedt tudományos hálózattal bírunk, ugyanis negyven egyetemmel, külföldi kutatócsoporttal tartunk kapcsolatot. Ezeknek egy része a határon túli magyarságot összefogó egyetemek, illetve azok a közép-európai egyetemek, amelyekhez a Közép-Európa szakunk kapcsolódik: elsősorban cseh, lengyel, illetve szlovák intézményekről van szó. A Collegium Carpathicum programban ukrajnai és romániai egyetemek is részt vesznek, ami a jelenlegi hűvössé vált viszonyban akár Lengyelországgal, akár Ukrajnával összekötő kapcsolatot is jelenthet a későbbiekben.

Nagyon fontosnak tartom a közép-európai egyetemekkel való együttműködés mellett a már említett keleti kereszténységgel való kapcsolatépítést és tudományos munkát. Erre épült rá az angol nyelvű képzésünk, ami a teljes paradigmát lefedi, tehát az alapképzéstől a doktori képzésig vannak hallgatóink a történelmi és régészeti képzésen, leginkább örmények, koptok, szírek. Római utunk egyik fő eredménye a vatikáni örmény nagykövet közbenjárásával született megállapodás, amelynek keretében a Pápai Keleti Intézet idén nyártól három pázmányos – elsősorban MA-s, illetve doktoráns keleti keresztény – hallgató számára ad kutatási lehetőséget a Vatikáni Könyvtár Örmény Kézirattárában, valamint a Vatikáni Múzeumban.

– Hogyan járulnak hozzá a tudományos munkájához ezek a kapcsolatok? Milyen témákban végez kutatásokat, milyen szakterületet tanít a hallgatóknak?

– Az ember életében a tudományos munka a saját élete kötődése. Az, hogy honnan, milyen közösségből származik, meghatározza a későbbi életútját és a munkáját is. Katolikus magyarként én kezdettől fogva a korai magyar nemzettudattal foglalkoztam, és ennek a katolicizmussal, illetve különböző felekezetekkel való kapcsolatát vizsgáltam. Az életem folyamán született munkáim ennek keretén belül folytak. Az egyetemen a mesterképzésben, illetve a doktori iskolában a Felekezet és identitás című programot viszem tovább, tanítom. A külföldi kapcsolataim, kutatómunkáim is ehhez a témához kötődnek.

– Az együttműködéseknek milyen gyakorlati hatásai vannak a hallgatókra nézve?

– Az egyetemközi kapcsolatok számukra leginkább ösztöndíj-lehetőségeket teremtenek. Az Erasmus- és CEEPUS-ösztöndíjak, illetve a saját magunk által kialakított közép-európai egyetemi hálózat nagyon széles körű lehetőséget kínál a hallgatóknak. Emellett erőteljes kapcsolataink vannak a katolikus egyetemi hálózattal. A hallgatók megismerhetnek egy másik kultúrát, amely erősíti a keresztény és európai identitásukat, kutatásokat folytathatnak, barátságokat kötnek hosszabb távra, és esetleg elsajátítják azt a nyelvet. Ezek a lehetőségek alkalmat adnak azok számára, akik erre szánják az életüket és folytathatják azt a munkát, amit elkezdtek.

– Esetleg saját tapasztalata is van tudományos életéből erre?

– Való igaz, számomra is nagy lehetőséget jelentettek tudományos pályám kezdetén a külföldi ösztöndíjak és kutatási lehetőségek. Majdnem egyéves posztdoktori képzésben vettem részt a müncheni egyetemen, illetve többször hosszabb ideig kutattam a Lipcsei Egyetemen, illetve az ottani nemzeti könyvtárban. Kolozsváron a Babeș–Bolyai Egyetemen kutattam és tanítottam, illetve tanítottam a jereváni pedagógiai egyetemen és a Galway Egyetemen, Írországban is. Emellett Krakkóban és Varsóban is volt lehetőségem kutatásokat végezni. Tapasztalatom szerint a nemzetközi, egyetemek közötti kutatási együttműködések nagyban hozzájárulnak a jövő kutatógenerációjának formációjához.

– A katolikus egyetemek mellett több keleti keresztény egyetemmel van együttműködésük…

– Igen, kétségtelenül nagyon erős a keleti keresztény irányvonal az együttműködésünkben, mivel a hitük miatt nagyon sok helyen üldöztetés éri az ott élő kereszténységet, ezért az egyetemnek felelősségteljes szerepe van az üldöztetést szenvedő keresztények tanításában. Egyrészt menedéket, tanulási és fejlődési lehetőséget biztosítunk, másrészt ezeknek a keresztény kultúráknak a megmaradásában segítünk azzal, hogy képzett szakemberek térhetnek vissza a hazájukba, vagy a világ más tájain ezt a kultúrát terjeszthetik.

Ugyanakkor szeretném kiemelni azt is, hogy legalább ennyire hangsúlyos a magyar és a katolikus irányvonal is. A Kárpát-medencei magyar közösségek építése az egyetemi kapcsolatok által ehhez igen szervesen kapcsolódik. Felvidék, Erdély, Horvátország, ahol katolikus egyetem is működik, Szerbia, illetve most Kárpátalja vált számunkra nagyon fontos térséggé. Próbáljuk az ottani magyar identitást erősíteni, a magyarországi identitáshoz kapcsolni, úgyhogy ezek a területek, az ott élő magyarok részei a mi kulturális tudatunknak. A saját hallgatóinkban is erősítjük, hogy ez a térség, amiben élünk, továbbra is a közép-európai térségnek a részét képezi, ebből nem szakítható ki. Meg kell érteni azokat a népeket, azokat a kultúrákat, azokat az országokat, ahol ez a magyar kisebbség él, és kialakítani elsősorban a kereszténységen keresztül a kapcsolati hálót, illetve felfedezni, hogy a tudományos munka megtartó erő lehet a nemzethez való tartozásukban.

Fiatalkorom egyik legszörnyűbb élménye volt a balkáni háború. A déli határ mellett éltem a családommal, és láttam, hogy Szerbiából tömegével költöznek át az ottani magyarok, menekültek a háború borzalmai elől, itt telepedtek le, elhagyva otthonukat, vagyonukat, családjukat. Ezt meg kell előzni mindenképpen.

– A tudományos munka a kutatási, oktatási tevékenységén túl milyen gyakorlatibb feladatokkal járt?

– A tudományos élet, illetve a munkatársakkal, tudósokkal való kapcsolattartás, szakmai fejlődés egyik reprezentatív formája a konferencia. Meg kell mutatni, hogy miben tevékenykedünk, miben vesz részt az intézet vagy a doktori iskola. Ennek kiemelkedő része volt az a konferenciasorozat, amelyet a magyarországi szerzetesrendekről szerveztünk, ugyanis ennek keretében azoknak a rendeknek a történetét tekintettük át, melyeknek máig tartó paradigmájuk, munkásságuk van. Tizenegy ilyen konferencia jött létre. Mindegyik nyomán kötetet jelentettünk meg. Ezt a munkát szeretnénk a későbbiekben folytatni, egy katolikus egyetemnek erre is kell fókuszálnia.

Magam muzeológus voltam; hét éven keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként, és a későbbiekben is részt vettem ilyen jellegű munkákban. A legjelentősebb ilyen jellegű munkásságaimat említve 1999-ben a Magyarországot bemutató Europalia brüsszeli rendezvénysorozat kiállítási biztosa voltam, majd a Károlyi Palota Kulturális Központban, a mai Petőfi Múzeumban rendeztem egy örmény kultúrát bemutató nagy kiállítást. Jelenleg is részt veszek a múzeum munkájában, illetve a Kossuth téri ’56-os emlékhely létrehozásában vállaltam kurátori szerepet, és munkatársaimmal, hallgatóimmal együttműködve született meg ez az emlékhely.

Fotó: PPKE

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria