A bárka, amelyben Jézus ül, nem süllyed el – Diakónusszentelést ünnepeltek Balkányban

Hazai – 2021. október 4., hétfő | 19:54

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök diakónussá szentelte Szabó Csaba Pétert október 3-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányban, az Urunk színeváltozása görögkatolikus templomban.

Minden Szent Liturgiában imádkozzuk és kérjük az ekténia (könyörgés) szavaival: „Hogy

ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el!”

Mindennap kérjük, de vajon megéljük-e mindezt?

Szabó Csaba Péter hipodiakónus a szentelése előtti percekben azt a megbízást kapta püspökétől, hogy vegye komolyan az imádságban elhangzó, isteni mérce szerinti feladatokat, s legyen tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli.

A nem könnyű feladathoz gyakorlati útmutatót is adott Szocska Ábel püspök; az ekténia minden elemét külön vizsgálta ünnepi homíliájában.

Tökéletesen szolgálni leginkább úgy lehet – Áthoszi Paisziosz atya bölcsessége alapján –,

ha a szolgálat és az életünk is szép:

szépen beszélünk, eszünk, viselkedünk stb. Törekednünk kell, hogy minél szebben, tisztábban éljük életünket.

Szentül eltölteni az időt azt jelenti, hogy minden napot, amit a Jóisten megélnünk enged, neki kell szánnunk, s ő majd megszenteli. „Kérd az ő áldását” – intette Szabó Csaba Pétert a püspök.

A békesség mint nyugalom értelmezhető a könyörgésben. „Az Egyház imádkozik a békéért, vagyis azért, hogy nyugalommal élhessük a mindennapjainkat”, nyugalommal tekintsünk a minket körülvevő világra, eseményekre. „Akiben nincs nyugalom, békesség, annak a szívében nincs ott Krisztus, akinek a házában nincs nyugalom, békesség, annak a házában nincs ott Krisztus”, s ugyanígy az élet minden területén. A szolgálatot végzőktől várják a rájuk bízottak, hogy megnyugtatást adjanak, hogy aztán békében élhessék életüket.

Amikor békétlen a szívünk, olvashatjuk a 22. zsoltárt is – tette hozzá Szocska Ábel.

A nyugalom vizéhez terel, és felüdíti lelkemet.”

Merjük rábízni magunkat Krisztusra – mondta a főpásztor, hiszen csak az lesz nyugodt és békességes, aki Istenre hagyatkozik; s aki ráhagyatkozik, azt megsegíti Krisztus. „Oly sok hajó elsüllyedt már az élet tengerén, de a bárka, amelyben Jézus ül, nem süllyed el.”

Az utolsó mozzanat az ekténiában: vétek nélkül. Újabb elvárás, melyet emberi számítások szerint nem tudunk megvalósítani. Ez valójában a bűnbánatot és a megbocsátást is magában foglalja. Hogyan kérheti ezt számon a Jóisten rajtunk? – tette fel a kérdést a püspök. A válasz az aznap elhangzó evangéliumi szakaszban keresendő, ahol az ellenség szeretetéről hallva így tanítanak minket Krisztus szavai: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Ha nem válunk irgalmasokká, nem tudunk megbocsátani és bocsánatot kérni; mindaz, amire addig törekedtünk, értelmét veszíti.

Szocska Ábel püspök a diakónusszentelések alkalmával szokása szerint nem csak a szentelése előtt álló fiatalemberhez szól. Szentbeszédében megszólította Csaba atya feleségét is, aki e szolgálatban támogatója kell hogy legyen diakónus férjének.

A diakónusszentelési szertartásra Szabó Csaba Pétert egykori papnövendéktársai és nevelői is elkísérték: Martos Levente Balázs, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora; Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem professor ordinarius, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Tanszékének vezetője, a Kánonjogi Posztgraduális Intézet elnöke; Depaula Flavio korábbi nunciusi titkár.

Az oltár körül számos meghívott római és görögkatolikus lelkipásztor lehetett tanúja a szentelésnek. Többek között a házigazda, Jaczkó Sándor parókus, aki évekkel ezelőtt elsőáldoztatója volt ebben a templomban az újszentelt diakónusnak.

Az első sorokban azok a fogyatékkal élő gyermekek és hozzátartozóik foglaltak helyet, akiket Szabó Csaba atya évről évre segített a Szent Damján-táborban.

A szertartás után Gánicz Tamás diakónus, irodaigazgató olvasta fel a megyéspüspök rendelkezését, mely szerint az újszentelt Szabó Csaba Péter diakónus a továbbiakban Balkányban végez szolgálatot.

Szabó Csaba Péter 1994. december 1-jén született Nyíregyházán. Szakolyban, valamint Debrecenben járt általános iskolába, majd a debreceni Szent József Gimnáziumban érettségizett 2014-ben. Felsőfokú tanulmányait ugyanebben az évben kezdte a Görögkatolikus Papnevelő Intézetben, Nyíregyházán.

2017-ben a papnövendékek számára kötelező szociális évét Angliában és Budapesten töltötte. Az első félév során az Ágoston-rendi nővérek által fenntartott Boarbank Hall Idősek Otthonában, második félévben a Vakok Batthyány László Gyermekotthonában szolgált gondozóként. A szeminárium évei alatt Csaba kezdeményezésére gyermekotthonok és árva gyermekek részére évről évre gyűjtést szerveztek, s az adományokat eleinte a dévai Szent Ferenc Alapítvány gálospetri Szentháromság Otthonának juttatták el; majd a bőkezű adakozóknak hála, az abaújkéri, az abaújszántói és a szakolyi otthont is támogatni tudták.

2018-tól a budapesti Központi Papnevelő Intézet növendéke volt. Amikor a központi szemináriumba került, a gyűjtési akciókat kiterjesztették az ország valamennyi szemináriumára. Szabó Csaba nagy fokú szociális érzékenységével szívesen szolgál a fogyatékkal élő embertársai körében, s tette ezt éveken át a Szent Damján-táborban is; Budapesten végzett jelnyelvi tanulmányai a fogyatékkal élőkkel való kommunikációját segítik. Teológiai tanulmányainak utolsó három évét a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte, 2021-ben államvizsgázott. 2021 nyarán feleségül vette Radics Viktóriát.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria