A Brains és az Irie Maffia énekese vallott hitéről Debrecenben

Hazai – 2022. július 29., péntek | 20:01

Mindenki függ valamitől – ez volt a témája annak a pódiumbeszélgetésnek, melyet a „Szólj be a papnak!” csapata szervezett a Campus Fesztivál július 21-i, csütörtöki napján.

Olyan lelkipásztorok vettek részt ezúttal a beszélgetésben, akik már évek óta benne vannak a fesztiválmisszióban. Csatlakozott hozzájuk Kéri András „Columbo”, a nagy népszerűségnek örvendő Brains és Irie Maffia zenekarok énekese is. Az előadó nagyon ritkán ad interjút, frissen megtérő emberként viszont szívesen beszélt saját gyengeségeiről, hitéről is.

A moderátor első körben arra volt kíváncsi, hogy kinek milyen függősége van. Kiss László „Let’s go” atya, a Görögkatolikus Egyház képviseletében, bátran felelt, mint mondta, az ő erőssége egyben a gyengesége is: érzelmileg túlságosan bevonódik helyzetekbe, és ez megviseli, a mai napig tanulnia kell, hogyan emelkedjen felül szituációkon.

Asztalos Richárd evangélikus lelkésznek a dohányázással gyűlt meg a baja, míg Bogáti Attila református lelkész viselkedési függőségben „szenved”, ami nála azt jelenti, hogy túlságosan igényli az elismerést és a dicséretet.

Perfekcionista vagyok, és színpadfüggő – válaszolta Kéri András, akinek olyan energiákat ad a közönség, ami nem kizárt, hogy kimeríti az addikció fogalmát. Tudatos döntést hozott annak érdekében, hogy a siker ne szálljon a fejébe: visszatért gyökereihez, és Monoron alapított családot.

A színpad adta örömöknél maradva a beszélgetésben részt vevő lelkipásztorok azt mondták, fontos, hogy András felismerte ezt a gyengeségét; ez az első lépés a függőségtől való szabaduláshoz.

Enélkül sajnos senkin sem lehet segíteni – mondta Bogáti Attila, László atya pedig egy jezsuita szerzetest idézett, Nemes Ödön atyát, aki szerint meg kell találni a szabad viszonyulásunkat a dolgokhoz.

A moderátor arra a kérdésre is kitért, hogy mik lehetnek egy függőség pozitívumai vagy negatívumai. A zenész szerint ezek a dolgok állandóan váltakoznak, ő úgy tudta ezt megfogalmazni, hogy például aki elmegy templomba, feltöltődik, erősnek érzi magát, ez a lendület azonban hamar fogyni kezd, és azon kapja magát, hogy kezdenek visszatérni a mindennapjaiba a rossz szokások. „Apró harcok ezek egy hívő ember életében” – mondta, amit a református lelkész egészített ki azzal, hogy Isten azonban mindig kész arra, hogy helyrehozza az ember életét.

Ha a függőségemet is Jézusban akarom kezelni, és elmondom neki azt, hogy „Uram, nekem ez nem megy”, akkor sok esetben nincs is „fejmosás”, mert Jézus mindig arra törekszik, hogy felemelje az embert. Az ő kegyelméből vagyok, aki vagyok – hangsúlyozta Bogáti Attila.

Két apostoli szakasz is szépen illeszkedett a beszélgetés menetébe. Szent Pál Korintusiaknak írt első levelét Asztalos Richárd idézte: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek sem rabjává.” (1Kor 6,12)

Elképesztő mondat attól az embertől, aki a kereszténység legnagyobb misszionáriusa volt – világított rá az evangélikus lelkész, aki szerint Pál apostol zseniálisan kiismerte az emberi lelket és azt, hogy mennyire lekötözzük magunkat a világ dolgaival.

Mi azt hisszük, hogy minden rajtunk múlik, és mi vagyunk sok mindennek a mércéje. Holott rá kellene csodálkozni arra, hogy a dolgok nagy részében nem mi vagyunk a döntők. Nagyon jó dolog, ha az ember valamit élvezettel csinál, csak ne váljon annak rabjává – hangsúlyozta.

Bogáti Attila Szent Pál második levelét idézte: „...hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyalát, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,7–10)

A református lelkész véleménye szerint ha valaki azt gondolja, bármit tud uralni, nem fogja megtapasztalni azt, hogy mennyire erős az Úr. De amikor erőtlen az ember, és a függőségével nem tud mit kezdeni, és bátran odaviszi azt az Úr elé, az Ő erejéből igyekszik táplálkozni, akkor képes lesz valamit kezdeni az életével.

Kiss László atya úgy véli, „választott függőségek” is léteznek, ilyen például az, hogy pap lesz valaki, de akár a családalapítás is, hiszen ezzel is feladjuk függetlenségünket. Persze nem azért, hogy tönkretegyük magunkat, hanem, hogy új távlatokat nyissunk.

Ezzel Kéri András is egyet tudott érteni, hiszen ő is függ saját hivatásától. De ez egy olyan kegyelmi állapot, amiért igyekszik mindig hálás lenni, mert tulajdonképpen azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. Pedig sokan fel sem fogják, mennyire szerencsés helyzetben vannak, ha olyan munkát végezhetnek, amit mindig is akartak.

Hosszas önismereti munka eredményei ezek a szavak a zenész szerint. Erre az útra pedig azáltal tudott rátérni, hogy néhány évvel ezelőtt megtért, és a monori református gyülekezet lelkes tagja lett. Sosem állt tőle távol a vallás, de igazán nem gyakorolta. Amikor az esküvőjére készült, akkor érezte azt, hogy ő nemcsak divatból szeretne az oltár elé állni, hanem meggyőződésből.

Azóta rendszeresen járok templomba – tette hozzá –, és úgy érzem, sokat ad nekem, amit ott hallok. Ez szépen megmutatkozik abban, hogy jobb lett az életminőségem, gyorsabban tudom rendezni a gondolataimat, és ezt a kiegyensúlyozottságot a családom, a zenésztársaim is érzik rajtam.

A beszélgetés végén most is szót kaphatott a közönség, ezúttal azonban nem záporoztak a kérdések, szívesebben folytattak személyes beszélgetéseket a résztvevők a „Szólj be a papnak!” sátránál.

Szöveg: H. Varga Eszter

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria