A csend embere volt – Szent Mártont ünnepelték a Szombathelyi Egyházmegyében

Ki nekünk Szent Márton? – tette fel a kérdést szentbeszédében Horváth József.  Márton személyében az emberek Krisztusra találtak rá. A 4. század kereszténységének új eszménykép kellett. Az őskeresztény vértanúk kora lejárt, és Mártonban vélték látni az új keresztény eszményt.

Márton a csend embere volt, aki püspökké választása után is az maradt, aki volt: szívében alázatos, ruhájában szegény. Nem adta fel a szerzetesi életeszményt és erényeket. A nyüzsgés nem az ő világa volt. Egy ember, akinek otthona a csend, az Isten csendje. Márton tudta, hogy Isten a csendben, és nem a zűrzavarban lép be életünk legmélyebb mélységeibe.

De ez nem a magány, az elhallgattatott zaj földi csendje, hanem az Isten csendje. Innen hozta a gyógyító erőt; a halottat feltámasztó erőt; a tisztánlátást kora zűrzavarában; a bátorságot és az erőt a kiálláshoz Isten dolgaiban; a lelki erőt, hogy minden fórumon hitelesen képviselje Isten ügyét a világban – fogalmazott Horváth József.

Az Isten csendjében élő ember előtt bontakozik ki igazán Isten terve: megtalálja a választ arra, hogy mit akar Isten itt és most. És merre vezet az útja a tér és idő földi világából a tér és idő nélküli országba.

Horváth József szentbeszéde visszanézhető ITT.

A szentmise végén Székely János megyéspüspök imádkozott a Szent Márton-oltáránál az egyházmegyéért, a papokért és a hívekért.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír