A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata országos szakmai napot tartott

Hazai – 2022. május 27., péntek | 18:51

„Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj” (Jer 20,7) – ez volt a mottója a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata második szakmai napjának, melyet május 21-én tartottak a kórházlelkészi szolgálatok munkatársai és önkéntesei számára a debreceni Megtestesülés-plébánián.

Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket. „Nagy öröm számunkra, hogy immár második alkalommal az egész ország területéről érkeztek lelkészek, lelkigondozók, beteglátogatók, önkéntesek, akik meghallották a hívást, és éltek a találkozás, a lelki töltekezés lehetőségével” – fogalmazott.

Vác, Salgótarján, Szolnok, Eger, Egerszalók, Budapest, Szeged, Hódmezővásárhely, Mátészalka, Kisvárda, Nyíregyháza, Debrecen, Egyek, Berettyóújfalu, Báránd képviseltette magát a több mint hatvanfős hallgatóságban.

Hogyan tudunk felkészülni arra, hogy egymás mellé álljunk az élet nehézségeiben? Mi az, ami a segítőt segíti abban, hogy ne adja fel akkor, amikor őt is megterheli az élet? Miként tudunk odahajolni egymáshoz? Hogyan érdemes elkezdeni egy lelkigondozói, beteglátogatói beszélgetést? Hogyan tudunk reménységet találni Isten számunkra készített üzenetében, ha minket is megpróbál az élet? – foglalta össze a szolgálatvezető az előadók e napra tervezett témáit.

A köszöntő után szentmise következett, amelyet Tóth László, a debreceni Megtestesülés-templom plébánosa, a kórházlelkészi szolgálat referense mutatott be. Vele együtt ünnepelt Árvai Zoltán atya Egerszalókról, Czele József atya Kisvárdáról, Faragó Artúr atya Vácról, Jakus Ottó atya Nyíregyházáról, Laczkó Zsolt atya Debrecenből.

Tóth László atya homíliájában a szakmai nap mottójáról elmélkedett. Jeremiás a négy „nagy” próféta egyike. Tékoai papi családból származott, és Jósiás, Jójákim és Szedékiás júdai királyok idején fejtette ki működését. Korholta az idegen kultuszokat, szavait a próféta jelképes cselekedetekkel is nyomatékosította. Kemény kiállásáért előbb bujkálásra kényszerült, majd fogságot szenvedett, és élete is veszélybe került. Jeruzsálem kétszeri feldúlása és a nép színe-javának fogságba hurcolása szomorúan igazolta komor jövendöléseit. A hagyomány nevéhez kapcsolja a lerombolt Jeruzsálem vesztét sirató költeményt (Jeremiás siralmai). Könyvéből felsejlik előttünk alakja:

hősiesen vállalta az elhivatottság örömtelen magányát, az örökös kudarcokra kárhoztatott prófétasorsot.

Jeremiás, amikor megszólítja az Úr, szabadkozik, tiltakozik, nem nagyon akaródzik neki ez a küldetés. Miért éppen én?… De az Úr azt mondja neki: Ne félj, ne izgulj! „Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében; Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen” (Jer 1,18).

Az Úr megerősíti Jeremiást, de mégis ott van a kérdés a lelkében: Miért? Hiába beszélek, mit kapok? – üldöztetést, bántalmazást… S nagyon emberi módon kifakad: „Rászedtél, Uram!” Megpróbált ellenállni, de nem tudott. „Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni” (Jer 20,9). És Jeremiás folytatja a küldetést.

Párhuzamot vonhatunk a felolvasott szentleckével, melyben Pál apostol második apostoli útjáról volt szó (Apcsel 16,1–10). Pál útja során amerre menne, nehézségekbe ütközik, mert a Szentlélek másfelé irányítja. A Szentlélek finoman vezeti Pál apostolt és a tanítványait a küldetésükben. Jeremiás is érzi a nehézséget, beleütközik egy problémába, de aztán mintha tűz gyúlt volna szívében – hát mi ez, ha nem a Szentlélek?

Látjuk, hogy

az ember a szolgálatában, a hivatásában elérkezik a határaihoz, és elfárad, és amikor továbbmegy, azt nem saját erőből teszi – a Szentlélek az, aki irányít, aki erőt ad, aki utat mutat. Mert Ő hívott meg erre a feladatra, az Isten hívott meg az Ő szolgálatára, s Ő ad erőt ennek a betöltéséhez, a helytálláshoz is.

Néhány nap választ el minket pünkösd ünnepétől – mondta Tóth László. – Legyen nyitott a szívünk, töltse el szívünket a Szentlélek az Ő erejével, s azt kívánom, legyen ez a nap mindannyiunk számára megerősítő – olyan, mint az oázis, ahol felfrissülhetünk, új erőt nyerhetünk az egymással és Istennel, a mindeneket megújító Lélekkel való találkozásainkból.

A szentmisét követően három értékes előadást hallgathattak meg a résztvevők. Elsőként Faragó Artúr, a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának egyházmegyei kórházlelkésze osztotta meg gondolatait, Elmegyek a szent helyekre. Isten csodáival találkozom magamban és a másikban címmel. Laczkó Zsolt, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának kórházlelkésze előadásának címe Hogyan érdemes elkezdeni és lefolytatni egy lelkigondozói beszélgetést? A segítő beszélgetés elméleti és gyakorlati szempontjai volt. A délelőtti program zárásaként Jakus Ottó, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának kórházlelkésze tartott előadást. Saját bevallása szerint nem annyira előadásra, mint inkább tanúságételre hívta meg a jelenlevőket az alábbi címmel: Miként lehet reménységet találni Isten Igéjében, ha minket is megsebzett az élet? Mi az, ami megtart a hivatásban?

Az előadásokat agapé követte a templom udvarán, jó hangulatú beszélgetéseknek adva lehetőséget.

Ebéd után kiscsoportokban dolgoztak tovább a résztvevők a délelőtti témákhoz kapcsolódóan.

A szakmai napot Berényiné dr. Felszeghy Márta zárta le, kifejezve reményét, hogy az egybegyűltek jövőre újra találkoznak. Laczkó Zsolt áldással bocsájtotta útjukra a résztvevőket.

A szakmai napról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berényiné dr. Felszeghy Márta, koordinátor és Geréné Sárga Monika, beteglátogató / Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat

Forrás és fotó: Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria