A debreceni görögkatolikus főszékesegyház templombúcsúját ünnepelték

A debreceni görögkatolikus főszékesegyház búcsúünnepén a templom egykori parókusa, a jelenleg Hajdúszoboszlón szolgáló Fekete András mondott tanítást.

Prédikációjában a szentmise szónoka az oltalomról szóló ünnep kapcsán leszögezte: irodalmi szövegkörnyezetben az oltalom szót utoljára talán Arany János említi, azóta mintha kiveszett volna a nyelvhasználatból, és csak egyházi közegben maradt fent. A köznapi nyelv védelemről, biztonságról beszél, amiről sokan úgy gondolják, hogy a csekk befizetésével már adva is van számukra.

Itt és most egy olyan oltalomról, védelemről van szó, amely megelőzi a bajt, amely nem engedi, hogy bekövetkezzen – mondta a szónok. – Anyagilag biztosítjuk magunkat, de mi védi meg a lelkünket? Milyen eszközeink vannak arra, hogy a személyiségünk ne pusztuljon? Erre nem kötnek biztosítást.

A hívő ember helyzeti előnyben van: azt mondhatja, hogy neki van egy felső kapaszkodója: az Úristen.

A főszékesegyház egykori parókusa elmondta, hogy a vecsernyében is sokszor elhangzó Mária-imádságunk a 3. századból származik, Egyiptomban a keresztények üldözése idején már imádkozták az akkori hívek: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől…” Az a helyzeti előny, amit a hit jelent, már ebben az imádságban is tetten érhető.

Szent Pál az Efezuisaknak írt levelében arról beszél, hogy fel kell fegyverkezni a sötétség világának kormányzói ellen, és jó, ha a fegyvertárunknak része a hit pajzsa, amellyel el lehet hárítani a gonosz tüzes nyilát – mondta Fekete András. – A legtöbb ember a lelke mélyén érzi a hit védelmező erejét, amely cselekedeteinkkel kiegészülve tart minket távol a gonosz tüzes nyilaitól, korunk alantas eszméitől, deviáns magatartásformáitól, hazugságaitól. Így nem fognak rajtunk akkora sebet ütni, mintha semmilyen védőpajzs nem lenne előttünk.

A cselekvő hit megvéd.

„Oltalmazz, ments meg, könyörülj, és üdvözíts minket, Isten, a Te kegyelmeddel” – milyen sokszor hangzik el a Szent Liturgián. Minden lény a földön kiszolgáltatott, és nagyon sok mindent nem tudunk kivédeni. Így mi marad? A józan belátás, a hit megerősítése és az Istenhez való fordulás.

Össze sem lehetne írni, hogy a cselekvő hit hány ember életét, családját, jelenét és jövőjét mentette már meg, mennyi értéket hozott létre, épített föl. Ehhez Mária közbenjárását is kérni kell, hiszen ahogy a vecsernyében is imádkozzuk:

bizalmunkat, Isten után, tebeléd helyezzük..., te vagy a mi reménységünk.”

Ha az ember elmerül ebben a gondolatban, rájön, hogy nélkülözhetetlen az Istenszülő szeretetből fakadó védő közbenjárása – hangsúlyozta parókus. – Akkor lesz a hitünk cselekvő és aktív, ha a Szentírás akár egyszavas üzeneteit követjük:

bízzatok, ne féljetek, menjetek, adjatok, áldjátok, magasztaljátok, kereszteljétek, tanítsátok, szeressetek, hirdessétek… Ezekre nem szabad nemet mondani, s fel kell venni a hit pajzsát, amivel képesek vagyunk a felsorolásban szereplő cselekedetekre.

Minden búcsú egy templom születésnapja, lelki értelemben a közösség születésnapja is. Debrecenben, amikor 111 éve ezt a templomot felszentelték, az akkori püspök a parókusnak írt levelében így fogalmazott: „téged és tieidet az Istenszülő oltalmába ajánllak” – hangzott el a szentmise prédikációjában.

Az Istenszülő oltalma görögkatolikus székesegyház búcsúünnepe a hagyományoknak megfelelően körmenettel ért véget.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Farkas Friderika

Magyar Kurír