A megemlékezésen Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi, Horváth Kornél százados, római katolikus tábori lelkész és Máthé Zoltán főhadnagy, református tábori lelkész mondott kegyeleti imát.
A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat szolgálati ágainak képviselői az életüket a hazáért feláldozó katonák és munkaszolgálatosok emléke megőrzésének fontosságáról beszéltek.
Négyesi Lajos ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszékének egyetemi docense megemlékezésében hangsúlyozta: a magyar emberek számára a második világháború legtragikusabb momentuma a Don-kanyar.
Ha arra keressük a választ, hogy mi volt ez a tragédia, s miben állt ennek a lényege, akkor azonnal választ is adhatunk:
közel százezer magyar katona áldozta életét ott a kétezer kilométerre lévő hazájáért.
Az ezredes kiemelte: a 2. magyar hadsereg jelentette a „csúcsot” az akkori magyar haderőben. Hozzátette: alig húsz esztendővel a trianoni békeszerződés után Magyarország az 1941-es területgyarapodásnak köszönhetően valóban Közép-Európa egyik jelentős országává vált.
Négyesi Lajos ugyanakkor azt is aláhúzta: a 96 ezer áldozat komoly figyelmeztetés számunkra. „Legyünk tisztában azzal, hogy milyen lehetőségeink és képességeink vannak. S egyben figyelmeztetés arra, hogy cselekedeteinknek, döntéseinknek, parancsainknak következményei is vannak” – fogalmazott.
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták az emlékművet és elhelyezték az emlékezés mécseseit a talapzatnál.
Forrás és fotó: Honvédelem.hu; Katolikus Tábori Püspökség
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria