A Duna vizét mi szennyeztük be, mégis megtisztulhatunk általa – A Duna megszentelése Budapesten

A főpásztor prédikációja elején rávilágított, a teofánia nem más, mint az Isten megjelenése: a Jordán folyó partján Jézus megjelenik az emberek között, és beáll a bűnösök sorába, de ezzel egyszersmind megjelenik a világban, megjelenik az emberek között.

Ne tartsuk természetesnek – figyelmeztetett a főpásztor –, hogy Jézus Krisztus beáll a bűnösök közé! Döbbenetes, hogy épp ez a mi reménységünk, így valósul meg a mi megváltásunk. Nap mint nap találkozunk azzal a másfajta igazsággal, amit a Jóisten diktál. Sokszor azt érezzük, hogy velünk igazságtalanul bánik. Ilyenkor az én igazságérzetemet kell a Jóistenhez igazítani. Ha nem is értem az okokat, akkor is igyekezzek megtenni a teljes igazságot, amit az Isten előír, azt én is valósítsam meg.

Ebben a jelenetben egy másfajta, fordított igazsággal találkozunk: mi nem gondolnánk, hogy az Isten Fiának a bűnösök közé kellene beállnia, de beállt, mert az isteni igazság ezt írja elő. Ha nem is értjük teljesen Jézus tetteit, akkor is igyekezhetünk megtenni a teljes igazságot, hozzá hasonlóan mindazt, amit az „isteni illemtan” igazságosnak tart. A legfontosabb, hogy legyen bennem elhatározás, akarat, elszántság, hogy én is ugyanazt tegyem, mint az én Megváltóm – zárta prédikációját Kocsis Fülöp.

A Szent Liturgia végeztével a papság a hívekkel együtt kivonult a Duna-partra, ahol az érsek-metropolita vízszentelési beszédében a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus néhány fontos mozzanatát felelevenítve szólt a vízszentelésről.

„Néhány hónappal ezelőtt részesei és tanúi lehettünk, ahogy az emberek a eucharisztikus kongresszus részeként Budapest utcáin vonultak. Lackfi János költőnk ezt a menetet egy locsolókocsihoz hasonlította, ami lemos minden szennyet, piszkot, ami addig bemocskolta ezt az utat. Így ment végig nemcsak az Eucharisztiát hordozó ünnepélyes autó, hanem az egész imádkozó menet Budapest azon főútján, ahol sok szenny piszkította be az emberek életét és lelkét.

De ennek a »locsolókocsinak« fontos eleme volt minden imádkozó ember, ezrek, százezrek vették körül imádsággal, és ez mind szükséges volt ahhoz, hogy az Isten hatékonnyá tudja tenni megtisztító erejét.

Ha én kijöttem volna ide, a mólóra paptársaimmal, és elimádkoztuk volna a mai imádságot egyházunk előírásainak megfelelően – folytatta Kocsis Fülöp –, akkor is megszentelődött volna a Duna. De a ti imádságaitok még hatékonyabbá teszik azt. Sok ember imádsága szükséges, hogy a mindenható Isten meg tudjon minket tisztítani. A ti megtisztulásra irányuló szándékotok teszi hatékonnyá az Isten irántunk való szeretetét. Mert csak azt tudja megtisztítani az Isten, ami meg akar tisztulni. A természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását (Róm 8,19), szüksége van a mi imádságunkra. Mi szennyezzük be ezt a világot, és mi kellünk ahhoz is, hogy vissza tudjon tisztulni.”

A főpásztor arra buzdított, gondoljuk végig, milyen bűnökkel járultunk hozzá ahhoz, hogy a Duna szennyes, hogy a város piszkos, hogy a hazánk bűnös. Majd hozzátette: ám ez a bűnbánat nem csak szomorúságot jelent, hiszen éppen ezáltal fordulunk Istenhez, aki éppen azért szállt le a világba, ide, hozzánk, hogy elhozza nekünk az isteni erőt, hogy megtisztítsa a mi életünket is. Bűnbánó szívvel dicsőítsük a Mindenhatót, aki megszentel és megvált minket!

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szerző: Hekler Melinda

Fotó: Hekler Melinda, Thaler Tamás

Magyar Kurír