A felnőtt megtérők szolgálatában – Folytatódott a katekumenátusképzés Pécsett

„Keresztény emberként alapvető feladatunk az, hogy a hitünket továbbadjuk. Ha él bennünk a szeretet, akkor azt tovább kell adnunk, mert nem bírjuk megtartani magunkban. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a gyerekek, hanem a felnőttek is segítséget kapjanak, hogy fogjuk a kezüket az úton, vezessük közelebb őket Istenhez” – véli Csonka Laura hitoktató. Ezekkel a szavakkal jellemezhető a katekumenátus intézménye, amellyel az Egyház azokon a felnőtteken segít, akik útjukat keresik a világban.

A hitoktató szerint „mindenki egyéni életutat jár, és nincs egy biztosan meghatározott időpont, hogy meddig kell eljutni egy bizonyos szintig. Nekünk az a feladatunk, hogy fogjuk a kezüket, és úgy vezessük a felnőtt keresőket, ahogyan arra nekik szükségük van. Hogyha valakinek ez öt évébe telik, akkor öt évig kísérjük őt. Semmiképpen nem érdemes sem siettetni őket, sem késleltetni, hanem az egyént kell szem előtt tartani, az ő istenkapcsolatának a fejlődését.”

A mostani kétnapos képzés a katekumenátus fő szakaszára épült. Endrédi Melinda pasztorális munkatárs a gyakorlati tapasztalatokra fekteti a hangsúlyt: „Fontos, hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is különböző módszereket alkalmazzunk. Például hogyan tudnak elindulni az úton, milyen segédanyagokat tudnak felhasználni ebben. Melyek azok a fő hangsúlyok, amelyekre esetleg figyelni kell, hiszen a katekumenátus útja egyben a megtérés útja is. Azt ismertettük a résztvevőkkel, hogy egy megtérőt hogyan tudunk vezetni, segíteni úgy, mint ahogy Jézus a tanítványok mellé szegődött az emmauszi úton. Nekünk ugyanúgy fontos, hogy mi is melléjük szegődjünk, és tudjuk segíteni őket.”

A Schubert házaspár húsz évvel ezelőtt, korábbi plébánosuk meghívására került kapcsolatba a katekumenátus intézményével. Már sok embernek segítettek megtalálni az irányt a lelki békével élt boldog élethez. Ám a folyamatot maguk is átélték.

„Béla atya hívó szava nekünk nagyon sokat jelentett akkor, húsz évvel ezelőtt. Itt ragadtunk, jól éreztük magunkat, szerettük az alkalmakat, azokat a találkozásokat, ahol mi magunk is sokat fejlődtünk és sokat tanultunk, függetlenül attól, hogy én katolikusnak lettem nevelve. De a gyerekhittanórák után ez nekem nagyon sokat adott és ad a mai napig is” – mondta el Schubert Jutka. Férje, Péter nagy utat járt be. „Negyedikes koromban bérmálkoztam ki, és Jutkával megismerkedve kerültem vissza az Egyházba. Nekem tíz évembe került, amíg az Egyházba való visszakerülésemtől eljutottam a gyóntatószékig. Láttam, hogy a tíz év milyen hosszú idő. Most, amikor a katekumenátusban ezt a két évet végigcsináljuk, tulajdonképpen nagy örömmel tudom végigvinni nekik ezeket az éveket, hiszen én megéltem, tudom, hogy mit jelentett ezt nekem: egyedül végigcsinálni. Itt a közösségben való közös út, ami részben a befogadók közössége, de részben az egész plébániai közösség, ami a hátuk mögött áll és viszi őket előre.”

A csoportokban zajló tevékenység eredményességét mindenki a saját életén mérheti le. Csonka Laura hitoktató szolgálata során már eredményekről is be tud számolni. „Rengeteg visszajelzés érkezik arról, hogy egészen megváltozik a katekumenátuson részt vevők élete, hogy sokkal tartalmasabbá válik, hogy olyan szemléletváltozáson mennek keresztül, aminek hatására a családi kapcsolataik és a munkahelyi környezetük megváltozik. Az ünnepeket egészen máshogy kezelik, mint a megtérésük előtt. Mindenképpen nagy változáson mennek keresztül azok is, akik benne vannak mint keresők, és mi magunk is, akik kísérők vagyunk.”

A Pécsi Egyházmegyében számos plébánián működnek ilyen befogadó közösségek. Ha valakinek felkeltette ez az összefoglaló az érdeklődését, forduljon plébánosához.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Harasztovics Arnold

Magyar Kurír