A Fény útján járva, a Feltámadt Krisztust követve – Papi lelkigyakorlat Székesfehérváron

„A lelkigyakorlat rendszeres része a papi életnek.

Nagyon fontos, hogy a papok kiszakadjanak a napi rutinból, kikapcsolódjanak és szembenézhessenek a papi mivoltukkal, a lelki életükkel. Mi az, ami tökéletlen, és mi az, amin javítani kellene.”

E nyitógondolatok mellett Nyiredi Maurus a 14 stációból álló Fény útját, vagyis a Feltámadt Krisztussal kapcsolatos események állomásait választotta a lelkigyakorlat legfőbb témájául, kivetítve azokat a papi életre. A Fény útja 2000-ben született meg Rómában, Jézus Krisztus születésnapjának második millenniuma alkalmából.

Az elmélkedések során egy-egy szentírási szakasz nyomán emelte ki a hit, a megbocsátás, a gyöngédség, a barátság és a testvériség helyes fogalmát és azok megélését a mindennapokban.

Manapság annyi világnézet, annyi vallás van a világban, hogy ha nincs igazi tapasztalatunk Istenről, nem biztos, hogy az ember meg tud maradni kereszténynek.”

Ezért a szerzetes külön hangsúlyozta az Istenről kapott igazi tapasztalat fontosságát és a hitet a mai világban.

A papokhoz szóló előadások közül a lelkigyakorlatot követően Kertész Péter kanonok, esperes, plébános Maurus atya emmauszi tanítványokról és a kenyértörésről szóló elmélkedését emelte ki, melynek üzenete az eucharisztikus kongresszusra készülve most még inkább aktuális.

„A pap Krisztus személyét képviseli, a szentmise pedig Krisztus keresztáldozatának a megjelenítése, melynek valósága az utolsó vacsora kenyértörése, melyen a kenyérben az Ő szent testét és a borban a szent vérét nyújtja a tanítványoknak, rajtuk keresztül pedig az őt követőknek.”

A székesfehérvári papi lelkigyakorlaton mindennap alkalom volt a közös szentmiseáldozat bemutatására, a közös imádságra és a hálaadás mellett a pihenésre is.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír