A férfiasságot akarjátok látni? Nézzetek a keresztre – Férfizarándoklat indult a Sziklatemplomtól

A zarándoklat koncelebrált szentmisével kezdődött a Sziklatemplomban. A szentbeszédet Puskás Antal, a magyarországi pálos rend új tartományfőnöke mondta.

A szertartás kezdetén Roska Péter rámutatott: a Szentlélektől kaptuk a sugallatot, hogy férfizarándoklatra induljunk, áldani az Istent az ő csodálatos tervéért, hogy férfit és nőt alkotott. Az identitásnak jelentősége van. Az Úristen meghív minket arra, hogy azon az úton váljunk szentté, amit nekünk személyesen kijelölt.

A szentmise evangéliumát Szent Mátétól vették: a tanítványok a böjtről kérdezik Jézust (9,14–17). Puskás Antal megvilágította: Jézus példabeszédeiből gyakran érezni, hogy hallgatósága között nők és férfiak is voltak. A nő tudja, hogy ha az új, friss, beavatatlan szövetet ráteszik egy régi, elhasználódott, halott ruhára, akkor az új folt a víz hatására összehúzódik, és tönkreteszi a régi szövetet. A férfiak is megérthették a példabeszédet, mert tudták, hogy a bort új tömlőbe kell tenni, míg friss, hiszen a bor élő valóság, tágul, mozog. Ilyen az Isten Országa, ilyen a Szentlélek ereje, nem tűri el, hogy belecsontosodjon az ember bizonyos sémákba. A Szentlélek mindig kimozdít, alakítani akar az ember szívén, látásmódján.

A hazai pálosok tartományfőnöke az egyetlen magyarországi rendalapító, Boldog Özséb életpéldáját állította a zarándokok elé. Az 1200 és 1270 között élt Özséb nemcsak a pálos rend alapítója, hanem a magyarságnak is fontos szentje. A pálosok szabályzatában négy pontban fogalmazza meg, hogy mi a rend karizmája. Az első a magányban eltöltött tevékeny élet és a liturgikus imák szeretete. A második a Szűzanya különleges tisztelete, példaként kell tekinteni az ő rendkívüli önátadására. A harmadik a vezeklés. A negyedik pedig az idők jeleire való különlegesen érzékeny figyelem.

Antal testvér kifejtette: ez a négy szabálypont megmutatkozott Boldog Özséb életében is. Vágyódott a magány után. Esztergomi papként ő maga kereste fel először a remetéket az erdőben. Negyven év körül lehetett, közvetlenül a tatárdúlás előtt.

Negyvenéves korunkban sokunkban megfogalmazódik, hogy most már szeretnénk igazán azok lenni, akiknek Isten teremtett minket. Ehhez lényegileg hozzátartozik a magány, akkor is, ha házas vagy, és akkor is, ha papként éltél hosszú időn keresztül. A magány nem elszigeteltség másoktól, hanem Isten keresése a magányban. Egy új belső hang megtalálása. Akard, hogy ez legyen a te belső hangod, és ne külső körülményeknek, elvárásoknak akarj megfelelni. Az Istennel együtt akarj cselekedni, szeretni – biztatott a szónok.

Különlegesen fontos volt Boldog Özséb életében a liturgikus imák szeretete is. Életrajzírója, Gyöngyösi Gergely jegyzi meg róla, hogy a szentmisét rendkívüli önátadással élte meg, mutatta be. A szentmise bemutatása nyilván a pap feladata. Ám az eucharisztia lényege, az áldozat bemutatása, az minden férfinak ott kell hogy legyen az életében. A test teológiájával foglalkozó Christopher Westnek van egy nagyon jó meglátása: a férfiasságot akarjátok látni? Nézzetek a keresztre. Ez az igazi férfi – tette hozzá a pálosok tartományfőnöke. – Aki odaadja áldozatként az életét azért, hogy élet fakadjon ebből másoknak.

A Szűzanya tisztelete igazán a 16–17. században bontakozott ki, de alapjaiban kezdetektől ott volt a pálosok életében. Puskás Antal szerint Boldog Özsébre is áll az, amit egy szerzetes tett: amikor megérkezett a remetesége helyére, a svájci hegyekbe, az volt az első dolga, hogy letette maga elé a magával vitt Szűzanya-szobrot. Ezzel kezdődött a remeteélete. Lényeges volt ugyanis számára, hogy ott legyen előtte a nő alakja. Boldog Özséb számára is Mária szimbolizálta az Egyházat. Hamis lenne az a cölibátus, ha a férfi azt mondaná, nem érdekel a nő, vagy a nő, hogy nem érdekel a férfi. Az igazi cölibátus az Krisztusé. Az igazi férfi pontosan tudja, hogy kinek adja oda az életét.

Az idők jeleire való különlegesen érzékeny figyelemmel kapcsolatban a szónok elmondta: ez nem egyszerűen egyéni figyelgetés, hanem az Egyház tanításával való együtt mozgás, együtt gondolkodás. Boldog Özséb életében is jelen volt ez. A Pilisben és szerte az országban éltek remeték, akik között sokan a maguk feje után mentek. Ezért a pápák szorgalmazták, hogy tömörüljenek közösségbe ezek a remeték. Boldog Özséb, amikor Isten megadta neki a lehetőséget, hogy összegyűjtse a lángokat, érzékenyen figyelte az idők jeleit. Tudott az Egyházzal együtt gondolkodni, nem egyéni eszmerendszereket talált ki, hanem az Egyházra figyelt. Isten megerősítette őt egy látomásban, és kiderült, hogy nagy áldás van rajta. Tíz éven belül hét kolostort alapított.

Figyeljünk ma is arra, milyen dokumentumokat ad ki az Egyházi Tanítóhivatal, VI. Pál pápa Humanae vitae kezdetű enciklikájától napjainkig – buzdított Puskás Antal. – Kiemelten foglalkoznak ezek a dokumentumok a családdal, az életvédelemmel, a nemekkel, olyan dolgokkal, amelyek a modern korban megkérdőjeleződnek. Amikor döntenünk kell lényeges kérdésekben, ne azzal törődjünk, hogy mit tart ezekről a közvélemény, hanem az Egyház tanítását tartsuk szem előtt. Boldog Özséb élete legyen meghívás számunkra, hogy megéljük a magányt, mint ő, a liturgiában, az áldozatban tudjuk odatenni magunkat, mint ő, a Szűzanyának legyen mindig lényeges helye az életünkben, és tudjunk figyelni az idők jeleire.

A szentmise után a pálos tartományfőnök megáldotta a mintegy ötven zarándokot, akik között jelen volt minden korosztály, még három kisfiú is útnak indult az édesapjával. A Sziklatemplomból, Özséb barlangjából elindulva az első helyszín a Gellért-szobor volt. Innen a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomhoz érkeztek, ahol Szent Gellértet eltemették. Ezután következett a Szent István-bazilika. Innen fölgyalogoltak a budai várba, Boldog IV. Károlyra emlékezve. A következő állomás a János Kórház volt, ahol Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról emlékeztek meg. Hozzá ugyan nem kötődik konkrétan semmi ebben a kórházban, de a szervezők úgy gondolták, hogy a „szegények hercegét” semmiképpen nem hagyhatják ki. A zarándoklat a Hárshegyen, Boldog Bátori László barlangjánál fejeződött be. A zarándokok az út során imádkoztak, rózsafüzért mondtak, beszélgettek.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír