A hála mint lelkipásztori életforma – Böcskei Győző ezüstmisést köszöntötték Győrben

Az ezüstmise szónoka Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. A főpásztor mellett Győző atyával ünnepeltek rokonai, paptestvérei, a jelenlegi plébániájához és az egykori állomáshelyeihez tartozó hívek.

Az ünneplő paptestvérek között volt Császár István szombathelyi általános püspöki helynök, Böcskei Győző egykori növedéktársa, akivel 1995. június 15-én egy napon és egy órában, bár különböző székesegyházakban nyerték el a papság ajándékát.

A hívek nevében a győri székesegyházi plébánia tanácsadó testületének világi vezetője, Nagy Jenő köszöntötte Böcskei Győzőt.

Veres András győri megyéspüspök az ünnep kapcsán homíliájában kiemelte: gyakran imádkozunk azért, hogy Jézus a mi szívünket is alakítsa az övéhez hasonlóvá. Kérjük, hogy adjon a szíve szerinti papokat. Szükséges, hogy imádkozzunk a szeretet egyre mélyebb megismeréséért, és azért, hogy a szeretet egyre inkább kibontakozhasson bennünk. Hiszen a szeretet az, ami közösséget teremt.

A főpásztor Mécs László Csak ennyi az egész című versét idézte: „Megfordultam, nem tudom miért. / Én nem vagyok hős, nem vagyok erős. / Nem tudtam, hogy mit rejt a másik út, / hogy mi a cél és mi a harc a célért, / hogy mit keressek itt a másik úton. / Csak megfordultam. Ennyi az egész. // Csak annyit tudtam, Valaki szeret. / Valaki nagyobb minden boldogságnál, / minden csendnél és minden szerelemnél, / nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél. / Tudtam, szeret. És ennyi az egész.” Minden papi és szerzetesi hivatás hátterében ez a megtapasztalás áll – tette hozzá a püspök.

Aki szeret, aki egyre jobban tud szeretni, az növekszik emberségében, méltóságában. Az igazi szeretet megszüli legszebb gyümölcsét, a hálát. Jézus hálát adott az Atyának azért, hogy a szeretet titkát elrejtette a bölcsek és az okosak elől, és az egyszerűeknek nyilvánította ki (vö. Mt 11,25–30). A szeretet hiányosságára vall, ha valaki nem hálás. Emberi világunkban a legtöbb szenvedést és fájdalmat a hálátlanság okozza – mondta Veres András.

Ha igazán szeretünk, akkor a hála köre nem beszűkül, hanem egyre inkább kitágul, egyre többen kerülnek hálás szeretetünk körébe. A szeretet emberségünk mércéje.

A hálának a lelkipásztor életformájává kell válnia – folytatta a főpásztor. Hiszen a görög szó, az eucharisztia magyarul hálaadást jelent, vagyis a szentmise bemutatása nem más, mint hálaadás.

Veres András püspök Böcskei Győző atyához fordulva így szólt: „Kedves ezüstmisés Paptestvérem! Mi többet kívánhatnánk neked ebben az ünnepi órában, mint azt, hogy életed minden napján, amikor bemutatod a szentmisét, vagy az Oltáriszentség előtt megpihensz, érezd a hálát. Az embertársak felé, akiket a Gondviselés rád bízott, és legfőképpen Isten felé, aki téged az Eucharisztia ünneplésére kiválasztott. Miként Sík Sándor fogalmaz Te Deum című versében: »Hogy sohasem féltem a szeretettől / és szerethettem, akik nem szerettek, / hála legyen. // Hogy akik szerettek, szépen szerettek, / és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, / hála legyen.«”

Kívánom, hogy ezt te is teljes szívedből el tudd mondani a Mindenható Istennek! – zárta köszöntését Veres András püspök, aki a szentmise végén átadta a Ferenc pápa apostoli áldását kinyilvánító okiratot a jubiláns lelkipásztornak.

A jelenlévők Böcskei Győző ezüstmisés áldásával megerősítve térhettek haza.

A szentmisén zenei szolgálatot végzett Ruppert István orgonaművész, székesegyházi karnagy és Bognár Krisztina énekművész.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír