A hit és a tudás pompás szintézise – Kuminetz Géza rektor beköszöntője

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm egyetemünk polgárait: hallgatóit, oktatóit, kutatóit és valamennyi munkatársát. Tudom, hogy az intézmények életében átmeneti bizonytalansággal jár az új vezető belépése. Éppen ezért mindjárt az elején szeretném biztosítani mindnyájukat, hogy az egyetem működését és fejlődését szolgáló igazságos rend biztosítása lebeg a szemem előtt. A rendre vonatkozóan pedig a legfontosabb szabály: a rendet tartani és fenntartani, nem pedig „csinálni” kell.

A Pázmány Péter bíborosról elnevezett egyetem a katolikus egyház egyeteme, közelebbről a magyar katolikusok egyeteme. Három fogalommal határozhatjuk meg arculatát: egyetem, katolikus és magyar. Mindhárom kifejezés egyaránt fontos és szervesen összetartozó valóságokat fejez ki. Ha helyesen értjük tartalmukat, akkor egymást erősítik, ellenkező esetben egymást rontó tényezőkké válhatnak.

Az egyetem az igazság oktatásának és kutatásának fellegvára. Az igazságot és csakis az igazságot oktatjuk és kutatjuk, magáért az igazságért; helyesebben a felismert igazsághoz való feltétlen ragaszkodásért. Az így értett igazság válik igazán személyiségformáló erővé. A felismert és tiszteletben tartott igazságokat tudománnyá szőjük, beillesztjük világképünkbe, illetve korrigáljuk velük annak hiányosságait.

A tudományos világkép önmagában még nem igazít el minket abban, hogy adott esetben hogyan cselekedjünk, illetve mihez kezdjünk a megszerzett ismeretekkel. Ebben igazít el a világnézet.

Az ember kikerülhetetlenül világnézetet alkotó lény. A katolikus egyetemen a katolicitás nyújtja a világnézeti alapot. Ne felejtsük el, hogy a keresztény világlátás a hit és a tudás pompás szintézise, s hogy a kereszténység kezdettől fogva természetes szövetségesének tekintette az igaz és igazolt ismeretekre törekvő tudományt.

Egyetemünk legfőbb vonása, hogy katolikus szellemben oktat és kutat, illetve az emberek közti kommunikációt is a katolicitás, az igazi humanitás jellemzi. Erre a humanitásra azonban csak a krisztusi lelkület képesíti az egyetem polgárait. A katolicitás az egészséges pluralizmus és a helyesen értelmezett vallásszabadság kifejeződése. Ezt várja tőlünk a felvilágosult állampolgár, miként hasonló magatartást vár el az összes felekezeti egyetemtől; hogy ezeken az egyetemeken jó zsidó, jó protestáns vagy más vallású (szellemű) képzés és személyiségfejlesztés folyjék. Az így értelmezett sokféleség a társadalom és a kultúra gazdagodását jelzi, s megtanít minket egymás kölcsönös megbecsülésére.

Ez az egyetem a magyar katolikusok egyeteme. Minden nemzet katolikusai létesíthetnek katolikus egyetemet, s ezért a katolikus egyetemek eleve egymás szövetségesei. Az egyes nemzetek katolikus egyetemeinek elsőrendű feladata mégis az, hogy nemzetük polgárait képezzék, helyesen felfogott nemzeti identitástudatukat fejlesszék. A katolicitás ugyanis nem szorítja háttérbe, hanem erősíti az igazi nemzeti hovatartozás tudatát. Sőt, azt is megérteti velünk, hogy hol a helyünk a népek nagy családjában.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tehát elsősorban a magyar katolikusok és a magyar haza szolgálatában áll, vagyis a magyar haza szolgálatára hivatott képezni szakmailag és személyiségükben egyaránt jól felkészült keresztény értelmiségieket. Emellett természetesen fontosnak tartjuk az is, hogy nemzeti értékeinket más országok hallgatói és kutatói is megismerhessék.

Szeretném, ha a rendelkezésünkre álló erőforrásokat igazságosan használnánk fel, ám ez csak egy jó stratégia alapján valósítható meg. Mivel érdemben a karokon folyik az oktatás és a kutatás, ezért a karok helyesen értelmezett autonómiáját szükséges erősítenünk.

A rektori hivatalra inkább a koordináló, a karok szinergiáját támogató feladat hárul. Az egyetem folyamatosan erősödve és minőségében javulva válhat az ország vezető egyházi felsőoktatási intézményévé, s maradhat versenyképes a hazai világi egyetemek hasonló karaival összehasonlítva. Ehhez egyetemünket belülről újra kell formálnunk, katolikus identitásában, lelkületében pedig szükséges megerősítenünk.

Ma már a rangos egyetemek nemcsak szakmai felkészítéssel, hanem intenzív személyiségfejlesztéssel is foglalkoznak, ezért hangsúlyt fektetünk egyetemünkön a lelkészi szolgálatra, illetve elsősorban professzorainktól várok példamutató keresztény magatartást. Az oktató ugyanis leginkább a személyiségével nevel, annak segítségével adja át világlátását, s így válhatnak igazi tanítványaivá azok, akik látják a példáját.

Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a tanárképzésre, hiszen számos katolikus iskola működik az országban. A hallgatók egy része azokból érkezik, s nekünk a katolikus iskolák számára is pedagógusokat kell képeznünk. Tanárképzésünk azonban csak akkor lesz hatékony, ha hallgatóinkat valóban a keresztény pedagógia és pszichológia szellemében készítjük fel pedagógusi hivatásukra.

Fontos az egyetem számára a végzett hallgatók pályafutásának nyomon követése is, a folyamatos kapcsolattartás mindkét fél számára előnyös és hasznos.

Örülnék, ha rektori megbízatásom alatt rendeződne az egyetem campusának kérdése, illetve hallgatóink számára rendelkezésre állhatna egy új kollégium és sportcentrum.

Szeretnék létrehozni egy olyan kutatóközpontot, ahol kiemelten foglalkoznak majd olyan területek beható kutatásával, amelyekben meg kell mutatkoznia a katolikus világfelfogásnak. Elsősorban etikai, bioetikai, környezetvédelmi témákra gondolok, az egyház társadalmi tanításának tanulmányozására. Ezek közös alapja az emberi méltóság, amely nem annyira a puszta létben, sokkal inkább az erkölcsi és vallási tudat nagykorúságában, illetve az érzelmi kiegyensúlyozottságban keresendő. Ez a kutatóközpont nem kívánja elvonni az erőket a kari kutatásoktól, azoknak inkább kiegészítője, komplementere lenne.

Az elmondottakon túl fontos a magyar nyelv művelése, a nyelvőri feladat elmélyítése, illetve az irodalom és a történelem, különösen is a középkori történelem katolikus szellemben történő kutatása.

Erősíteni szeretném továbbá a karok közti együttműködést; oktatóink és kutatóink ismerjék fel azt, hogy a tudományok is hierarchiát alkotnak, s hogy e hierarchia alfáját és ómegáját a hittudomány jelenti. Ennek belátása és érvényesítése nélkül az egyetem katolicitása nagymértékben sérülne.

Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy egyetemünk élénk kapcsolatokat ápoljon a magyar katolikus és keresztény értelmiséggel, s így a hazai keresztény intelligencia szellemi központjává váljon.

Végül hangsúlyozni szeretném – számomra ez igen fontos –, hogy az egyetem polgárai ne csak azt a személyt lássák bennem, akinek az utasításait végre kell hajtani, hanem olyan embert, akit érdemes követni, mert valóban segíti munkatársait céljaik, az egyetem közös céljai elérésében. Örülnék, ha olyan légkört tudnék teremteni, amely nemcsak vonzóvá teszi intézményünket mások számára, hanem az itteni polgárok második otthonuknak, nemcsak afféle munkahelynek tekintenék a Pázmány Péter nevét viselő magyar katolikus egyetemet.

Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal

Magyar Kurír