A Jóisten által vezérelve – Mentős másként

Az Ő és én című sorozat egyik tanúságtevőjét, Varga Lili mentőorvost a pihenőidejében hívtuk fel telefonon, hogy a járványhelyzetről, a hivatásáról és Istennel megélt pillanatairól kérdezzük. 

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezői által készített, Ő és én sorozatban hivatásként beszélt a mentősök életéről. Miben nyilvánul meg, hogy több ez az Önök számára, mint munka?  

– Talán a nagyfokú felelősségvállalásban. Felelősséget vállaltam és vállalok nap mint nap azokért, akikkel kapcsolatba kerülök, akiket kezelek. Minden alkalommal egy-egy emberi sorssal találkozunk a mentés során, és gyakori, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetükben látjuk a segítségre szorulókat. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, már az is kiszolgáltatottá teszi az embert, hogy beszélnie kell magáról, a fájdalmáról. Az emberi kiszolgáltatottsággal való szembesülés, az ilyen helyzetek kezelése meghatározza a munkámat. 

– A tanúságtételében említette, hogy bizalmas kapcsolata van Istennel, a legsúlyosabb kérdéseket is fel meri tenni neki. Faggatta a mostani járványhelyzettel kapcsolatban?

– Sok szenvedésnek vagyok a szemtanúja, és amikor látom ezt a sok-sok rosszat, ami az embereket éri, nem értem, miért történik mindez, ki miért kapja ezeket a próbatételeket. Fel merem tenni a kérdéseimet Istennek, igen. De a vírussal kapcsolatban nem kérdeztem, ez valahogy nem is jutott az eszembe. Nem olyan kórházi osztályon dolgozom, ahol koronavírussal fertőzött betegek ellátásával foglalkoznak. A mentőmunka során, ami az emberek egy részének az első ellátást jelenti, bárkihez küldhetnek. Sokkal inkább foglalkoztat az a kérdés, hogy az új helyzet milyen tartós változást fog hozni az életünkben. A járványhelyzetben én sokkal jobban aggódom azokért a betegekért, akik nem a koronavírus-fertőzés miatt szorulnak ellátásra. Rájuk most szükségszerűen kevesebb figyelem jut. Számomra jelenleg az a legfontosabb, hogy még jobban figyeljek a rám bízottakra. Engem is megdöbbent a világjárvány, letaglózva állok a hírek előtt, de egyelőre még nem lehet igazán átlátni ezt a helyzetet. Hiányosak az ismereteink, és még csak a folyamat elején járunk. Idő kell, és utólag tudjuk majd értékelni a történteket.

– Az Ő és én sorozat nézői számára az is kiderülhetett a tanúságtételéből, milyen fontosnak tartja, hogy Isten is megmutatta a maga esendőségét. Lehet ez kapaszkodó számunkra? 

– Én mindig ebbe kapaszkodtam, mindig az adott erőt számomra, hogy a Jóisten is megmutatta az emberi mivoltát, ő is megélte a szenvedést, a fájdalmat, a szomorúságot… Isten éppúgy hordozta az emberi természetet, mint mi, ugyanazokkal az érzésekkel kellett megküzdenie, amelyekkel nekünk is. Ebbe a bizonyosságba tudok kapaszkodni akkor is, amikor beteget látok el, és amikor az emberi szenvedést látom. Mindig eszembe jut, hogy Isten a saját testét, az életét adta értünk. Mindezen keresztül megmutatta önmagát és az egész emberségünket is.

– Szent Erzsébet jutott eszembe és Teréz anya, az, ahogyan meglátják Krisztus arcát a betegekben… 

– Naponta számos alkalommal találkozom betegekkel, hozzátartozókkal, sok-sok emberi történettel. Elsőre nem mindig tudom mindenkiben meglátni Isten arcát. Ha így volna, sokkal könnyebben venném az akadályokat. A Jóisten elé szoktam vinni ezeket a történeteket és találkozásokat, őt is segítségül hívom. Egészen biztos vagyok abban, a cselekedeteim, az egy-egy helyzetben felmerülő ötleteim nem csak tőlem jönnek, a helytállásom sem egyedül az enyém. Mindezt a Jóisten vezérli.

– Ritkán fordul elő, hogy az ünnepeltek dolgoznak a legtöbbet azon a napon, amit a társadalom a munkájuk elismeréseként nekik szentel. Most mégis ez a helyzet. Sokat változott a mentősök élete a járvány kitörésével?

– A mindennapi munkám során én nem látok nagy különbséget az eddigiekhez képest. De a szervezés valóban nehéz: minden beteg útját egyengetni kell, jól megszervezni, hogy melyik kórházban lehet átadni, felveszik-e, vagy sem. Változást jelent az is, hogy vannak új protokollok, új elvárások, amiket be kell tartanunk. Igyekszünk minél többet tanulni a koronavírusról is. Az ellátás biztosítása a járványidőszakban új stresszhelyzetek elé állítja az egészségügyi dolgozókat. De ez is egy feladat, amit meg kell oldanunk. Most ilyen körülmények között kell helytállnunk.

Fotó: Ambrus Marcsi

Farkas Kinga/NEK Tirkársága

Magyar Kurír

Az interjú az ÚJ Ember 2020. május 10-i számában jelent meg.