A keresztény értékek megőrzése a 21. század viharaiban – Konferencia Máriapócson

Hazai – 2022. március 30., szerda | 15:14

A keresztény értékek megőrzése a 21. század viharaiban címmel konferenciát rendeztek március 28-án Máriapócson. A külföldi és hazai egyházi és közéleti személyiségeket megszólaltató rendezvény a „Konferencia Európa jövőjéről” elnevezésű programsorozat alkalma volt.

Az Európai Unió által életre hívott projekt keretében március elején kétnapos tanácskozást szerveztek Debrecenben, a Metropolitai Hivatalban, és ekkor nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kereszt-tűzben – Keresztényüldözés a Közel-Keleten című kiállítását is, melyet április 10-ig lehet megtekinteni a Metropolitai Hivatalban (Debrecen, Petőfi tér 8.).

Nem sokkal később Máriapócson a nemzeti összetartozás jegyében folytatódott a programsorozat, ekkor a kiemelt téma a közép-európai népek és települések közötti összetartozás és együttműködés volt. Ezen a napon leplezték le a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, majd aláírták a Máriapócs és Csíksomlyó testvértelepüléssé válásáról szóló dokumentumot.

A március 28-i programot szervező Hierotheosz Egyesület nevében Kiss András főtitkár üdvözölte elsőként az egybegyűlteket.

Tilki Attila országgyűlési képviselő, a határhoz legközelebb eső, vásárosnaményi körzet képviselője Kodály Zoltánt idézte: „Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.” A körzet egykori, meghatározó formátumú képviselője, a „bibliás” Kiss Sándor gondolatai szerint pedig: „Ha csak tehetjük, segítsük emberibbé tenni a világot.” Ezen gondolatok jegyében köszönte meg mind az öt magyar–ukrán határátkelőhelyen jelen lévő segélyszervezet munkáját, mások mellett a barabási határon segítő római és görögkatolikus segélyszervezet tevékenységét is.

A rendezvényen megszólalók mondandóját a február 24-én kitört orosz–ukrán háború megkerülhetetlenül átformálta.

A menekültek megsegítésében részt vállalók felé kifejezett köszönet és hála mellett a nyitóelőadást tartó Kocsis Fülöp metropolita egy fontos és talán elsőre a hallgatóság számára meghökkentő gondolatot is felvetett. Véleménye szerint a hozzáértő szakembereknek számadást, kimutatást kellene készíteniük arról, hogy mely szervezeteknek vagy embereknek van a háborúkból haszna. Mert úgy látja, nem két szomszéd nép ellenségeskedéséről szól a mostani háború, és Szíriában sem a keresztények és muszlimok háborújáról van szó. A békésen egymás mellett élő emberek ellenségessé válásának mindig vannak felelősei. Ezekre a felelősökre pedig – a gyűlöletet mellőzve – rá kell mutatni, meg kell őket nevezni a tisztánlátás és a béke megteremtése céljából.

A konferenciára meghívást kapott Armash Nalbandian, a Damaszkuszi Örmény Apostoli Egyházmegye püspöke,  aki a legfontosabb kérdéseket pontokba szedve tárta a hallgatóság elé.

Ezek szerint (1) a keresztények jelenléte a Közel-Keleten nagyon fontos a radikalizálódás megfékezése érdekében; (2) a vallásközi párbeszédnek közös utat kell találni a muszlimokkal; (3) a csöndes muszlim többséget meg kell győzni, hogy ítéljék el az iszlám nevében elkövetett atrocitásokat; (4) a közel-keleti egyházaknak el kell mélyíteniük egységüket, szélesíteniük kell együttműködésüket; (5) a szíriai egyházaknak építkezésre (helyreállításra és újjáépítésre) van szükségük az oktatás, a közösségi élet és a humanitárius segítségnyújtás terén, és (6) az egyházaknak meg kell erősödniük a Közel-Keleten és Afrika országaiban.

„Az erős egyház az összetartozás, a stabilitás, az egyesülés záloga, és fontos horgonya a keresztények szülőföldjükön maradásának”

– hangsúlyozta a damaszkuszi püspök.

Armash püspök megköszönte a magyar emberek adományait és a Hungary Helps Program által Magyarország kormányától kapott konkrét segítségnyújtást is: élelmiszersegélyek érkeztek, segítséget kaptak kórházak felállításában és újraépítésében, valamint mostanában alakítottak ki Damaszkuszban egy fiataloknak szánt új közösségi központ is. Számos szíriai fiatal tanul jelenleg is Magyarországon ösztöndíj segítségével, akik az itt szerzett tudást reményeik szerint Szíriában fogják tudni kamatoztatni, amikor hazatérnek.

Hölvényi György, az Európai Parlament képviselője, a Vallásközi Párbeszéd Munkacsoport elnöke arról beszélt, hogy szavaink idővel kiüresedhetnek, de ha a szolidaritás sorsközösség-vállalássá válik, akkor az cselekvést szülhet, a cselekvés lehetőségei pedig Armash püspök korábban elhangzott előadása alapján pontosan meg is határozhatók.

Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár maga is többször járt a térségben. A konferencián előadó, válsághelyzetekkel küzdő ukrán és szír területek egyházi vezetői jelenlétében mutatta be a kormány 2017-ben indított humanitárius segítségnyújtó programját, mely több mint ötven országban félmillió ember szülőföldön való megmaradását vagy otthonába való visszatérését tette lehetővé.

Luscsák Nílus (Nyil Luscsak, ukránul: Ніл Лущак) püspök, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye apostoli adminisztrátora személyes hangvételű visszaemlékezésében elsőként a harminc évvel ezelőtti máriapócsi pápalátogatást elevenítette fel, amely a – tiltott ukrán görögkatolikus egyházban hitét megélő – családja számára fontos történelmi pillanat volt.

A Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes években újjászerveződő görögkatolikus egyház megsegítésére Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök gyakran megfordult náluk, a 2022. február 24-ét követő vasárnap pedig Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök érkezett közéjük imáival, segítő kezet nyújtva.

„Segítő kezet nyújtani, az emberek közé menni és közel lenni – ezek a legfontosabb teendőink most” – hangsúlyozta Nílus püspök, aki a liturgiát a háború kitörése óta egyre gyakrabban nem a székesegyházban, hanem a menekültek szállásain (például tornacsarnokokban) végzi. Fontos, meghatározó pillanat volt az is, amikor egy fronton meghalt katona édesanyját látogatta meg a püspök, két héttel a temetés után. A gyászoló édesanyával való kézfogás mélyen megérintette őt, és vele együtt az összes ukrán és orosz édesanya fájdalmát átérezte.

Nílus püspök a harkivi püspök konkrét segítségkérését is tolmácsolta, aki az áram nélkül maradt város számára áramfejlesztő generátorokat és készételeket kért a jóakaratú adományozóktól.

Winkler Gyula, az Európai Parlament erdélyi képviselője elmondta, a programsorozat témái között kevéssé képviseltetik magukat az erdélyi magyarságot leginkább érintő kérdések: a keresztény közösségek helyzete, illetve a nemzeti kisebbségek jogállásáról és jövőjéről szóló javaslatok. Ez a problémakör nemcsak az erdélyi magyarság problémája, hanem további 50 millió ember problémája is az Európai Unióban.

A háború azonban egy hónappal ezelőtt megváltoztatta a világot, valószínűleg,

ahogy a konferenciasorozat megkezdését a járvány, úgy a konklúzió levonását a háború akadályozza meg, vagy halasztja el egy jó ideig

– fejtette ki Winkler Gyula. – Azt, hogy a világunk alapjaiban változott meg, jól példázza a bővítéspolitika kérdése, melynek lényege és jellege változik meg Ukrajna belépésének kérvényezésével, mert ami eddig hagyományosan gazdasági és politikai kérdés volt, az ma már stabilitáspolitikává vált. A feladat mostantól kezdve számunkra a hosszan tartó béke biztosításához való eszközök megtalálása, a stabilitás megteremtése, amelyhez hozzátartoznak a vallási közösségek stabilitása és a kisebbségi hitélet kérdései is.

Az önkéntesség keresztény értékének bibliai alapjai címmel Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tartott előadást. Ő is járt három évvel ezelőtt Szíriában, ahol a jelen lévő örmény püspök is szívesen látta vendégül.

A magyar református egyház rendszeresen segít a térségben, az orosz–ukrán háború kitörése óta pedig önkéntesek tömege segít napról napra, ami nyilvánvaló keresztény, de veszendő és torzuló értékvonásunk.

Böjt idején kiindulópontként az önkéntes, szabadító Krisztusra figyeljünk, aki vére árán önként adta oda magát mindannyiunkért. Önként vállalta ezt a sorsot, szabad elhatározásból cselekedett, engedelmessége nem kényszerpálya, hanem Isten gyermekének szabadságát jelenti – hangsúlyozta a püspök. – Az „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12) alapelvét kell követnünk egy aktívan kezdeményező és nem csak reagáló szeretettel, amelynek nincs köze a viszonossághoz. Sajnos

egyre több ember válik passzívvá, csupán nézőjévé a történéseknek, a keresztény önkéntesség pedig „nézőszámcsökkentő tevékenység”;

a keresztényeknek cselekvő irgalmasságra kell törekedniük a kifosztó erővel szemben.

Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök a háború elől menekülőkről szerzett közvetlen tapasztalatairól beszélt a jelenlévőknek. Egy harkivi család történetét mesélte el, akik ötszemélyes autójukkal kezdtek menekülni a városból, s végül több menekülő családon segítve, tizenketten utaztak tíz órán keresztül az autóban, amíg el tudták hagyni a bombatámadást ért várost.

Az összes személyes holmijukat kirakták útközben, hogy egy hathónapos csecsemővel menekülő házaspár még elférjen az autó csomagtartójában.

„A segítségnyújtásnak ezen a szép példáján keresztül mi is lássuk meg a segítségre szorulókat a környezetünkben!” – kérte a hallgatóságtól Ábel atya.

A zárszót, mely egyben az előadás-sorozat zárszava is volt, Kapin István, a Hierotheosz Egyesület elnöke tartotta. A Kereszt-tűzben kiállítás egyik meghatározó fotójának képét idézte meg a hallgatóságnak, melyen egy kopt kisgyermek látható. A gyermeknek egy kopt kereszt van a kezére tetoválva, pontosan oda, ahol az ütőér halad. A tetoválás egyrészt kifejezi azt, hogy minden lélegzetvételünk, tekintetünk csakis Krisztus vérkeringését megélve lehetséges, másrészt azért készítették ezt a tetoválást, hogy soha meg ne tudja tagadni a hitét. A harmadik szempont pedig, hogy ha árván maradna a háború miatt, akkor lehetőség szerint keresztények fogadják be, és mindenképpen keresztényként neveljék fel. „Azt kérem a jelenlévőktől, hogy mi is tegyük mindannyian jelképesen ezt a kopt keresztet az ütőerünkre!” – búcsúzott Kapin István atya a konferencia résztvevőitől.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria