A Krisztusba vetett hit zarándokútján – Nagybúcsút ünnepeltek Máriapócson

Kékbe öltözött a máriapócsi kegyhely augusztus 18-án. A templombelső terítői és a búcsúi Szent Liturgián jelen lévő püspökök, papok, szerpapok, alszerpapok arannyal ékesített kék öltözékben, Szűz Mária színében ünnepeltek.

Egy halálesetre emlékezünk, de nem úgy, ahogy az elhunytakra szokás emlékezni, inkább ahogyan egy élemedett korú matróna ravatalát, akinek kiteljesedett az élete, veszi körbe a nagy családja – kezdte elmélkedését az ünnepről Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök. – Az az asszony, akinek ravatalát lelki szemeink elé idézzük, azonban nem akárki: ő a Boldogasszony, ezért nem síri gyászban, hanem örömujjongásban ünneplünk.

Mária boldogságának mibenlétét vizsgálva elsőként arra világított rá a főpásztor, hogy „a tisztaságos Szűz életében és halálában egyaránt megváltozik a természet rendje: nemcsak szüzességet hirdet a szülés, hanem életet ígér a halál is”. Mária elsőként járta végig a Krisztusba vetett hit zarándokútját, ezzel mintegy megmutatva nekünk a keresztény életpályamodellt; az ő zarándoklata célba ért: Szent Fiának ölén a halálból az örök életbe ment át. S ezt az ígéretet megkapjuk mindnyájan, akik zarándokéletünkben vándorlunk. Mária boldog volt, mert hitt, igent mondott az Isten szavára.

Atanáz püspök az evangéliumban olvasott másik Mária viselkedésére is felhívta a figyelmet: Mária és Márta közül Mária abbahagyta minden teendőjét, hogy Jézus lábához ülve egyetlen szaváról se maradjon le. Hasonlóképp ehhez a Máriához, „nekünk is mindent félre kell tennünk, amikor Jézus eljön, hogy meglátogasson, mert tanítása minden másnál fontosabb”. Mindkét Mária – meghallva és elfogadva az isteni szót – „a jobbik részt választotta, mely soha el nem vétetik tőlük”.

A népénekeinkben Egek Királynéjaként, a mennyország első asszonyaként emlegetett, a Jelenések könyvében a Napba öltözött, fényes csillagkoronával ékesített asszonyként megjelenő Szűz Mária a célba ért Boldogasszony egyházunk jelképe is lehet: halála mindnyájunk halálát, továbbélése pedig mindnyájunk halál utáni lehetőségeit, a győzelem képét mutatja – folytatta a püspök. – Ő lehet garanciánk arra, hogy a mi zarándoklétünk sem a leépülés, hanem a szentek boldogsága felé tart. Ahogy Szent Fia ölbe vette, úgy visz bennünket is haza, ha hozzá hűségesek maradunk. Érdemes a szenvedélyeket kerülve, az erények állhatatos gyakorlásával keresni a boldogság édenét.

A főpásztor ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem Máriát imádjuk, hanem Szent Fiát, aki az apostol szavaival: „Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.” (Fil 2,6)

Az ő engedelmes lelkülete éljen bennünk is, s akkor a hit zarándokútja nemcsak a keresztig vezet, hanem egészen a végcélig enged eljutni – zárta prédikációját Atanáz püspök.

Az ünnepi szertartás végén Kocsis Fülöp is köszöntötte a közelről s távolról érkezetteket, megkülönböztetett figyelemmel az ifjúsági gyalogos zarándoklat résztvevőit, akikhez a héten lelki vezetőként és zarándoktársként mindhárom görögkatolikus püspök csatlakozott hosszabb-rövidebb időre, s akik ötnapos gyaloglás után érkeztek meg Szűz Mária pócsi kegyképéhez.

A főpásztori záróáldást követően szenteltvízzel hintették meg a híveket a görögkatolikus metropólia hierarchái.

Az irgalom ajtaját nyisd meg nékünk, áldott Istenszülő Szűz, / kik benned remélünk, / el ne tévedjünk, / de szabaduljunk általad a bajoktól, / mert te vagy a keresztény nép üdvössége!

A szombat reggeltől folyamatosan érkező zarándokok sokféle szertartásba kapcsolódhattak be a kegyhelyen, ezek közül a legkülönlegesebb talán a vasárnap virradóra tartott folyamatos virrasztás és zsoltárolvasás volt; ezeken elmélyülve, bűneiket megbánva, a szentségek vételével tisztulhattak és gazdagodhattak lélekben a hívek.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír