A legfőbb Szabómesterre bízni magunkat – A reverendát magukra öltött győri papnövendékek gondolatai

Az ünnepi szentmisében Fábián András, Kordoss Richárd és Woditsch Péter első alkalommal ölthették fel a megáldott reverendát a krisztusi papságra való törekvés jeleként.

Személyes hangvételű beszámolójukat, tanúságtételüket adjuk közre, melyben kérik a tisztelt Olvasó imádságát szolgálatukért.

Fábián András (Szombathelyi Egyházmegye): A beöltözés szertartásából két fontos mozzanatot emelnék ki. Az első, amikor magunkra öltöttük a reverendát. Ekkor ez a szentírási rész hangzott el, „...vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként...” (Ef 4,22–24)

 Az életünk ettől a pillanatól jelentősen megváltozott. Most már egy külső jel is mutatja, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz tartozunk. Amit cselekszünk már Krisztus és az Egyház nevében tesszük.

Ez hatalmas feladat.

A reverenda önmagában csak egy ruha, egy anyag, az teszi különlegessé, ha méltóképpen viselik.

A második fontos mozzanat, amikor megígértük Isten és a jelenlévők előtt, hogy a reverendát nem tagadjuk meg és nem szennyezük be, hogy az emberek ebből is felismerjék, hogy Őhozzá, Istenhez tartozunk.

Kordoss Richárd (Győri Egyházmegye): A beöltözés számomra egy hihetetlen nagy öröm, megtiszteltetés és felelősség. Öröm, hiszen egy papnövendék életében nagyon fontos és szép ünnep. Megtiszteltetés, mert az előjáróim megbíznak bennem, és alkalmasnak találnak arra, hogy magamra ölthessem a reverendát, ezért felelősség is, hogy hitelesen és méltó módon képviselve tegyek tanúságot arról, hogy kihez tartozom. Hivatásunk fejlődését a reverenda elkészítéséhez tudom hasonlítani: amikor bejöttünk, akkor még nem igazán tudtam, hogy milyen lesz a szeminárium, milyen érzés lesz reverendát felvenni, és most sem tudom, hogy milyen lesz a jövőm. Így a reverenda is. Amikor először láttam az anyagát tekercsben, akkor még nem tudtam elképzelni, hogyan is fog majd kinézni. Idővel, sok munkával és számtalan apróbb igazítással készült el, azt gondolom, hogy mi is hasonló módon készülünk fel a szolgálatunkra.

Ezért kell magunkat a legfőbb Szabómesterre bízni, hogy folyamatosan igazítson minket olyanra, hogy igazán krisztusi papok lehessünk.

Woditsch Péter (Győri Egyházmegye): A szívemben öröm és hála van: elsősorban Isten felé, akinek a kegyelméből mindez megtörténhetett, de azok felé is, akik eddigi utamon kísértek, velem ünnepeltek.

Számomra a reverenda viselése az öröm mellett lehetőség és felelősség is egyben. Lehetőség személyesen nekünk, hogy még tudatosabban és komolyabban, imádságosabb lélekkel éljük meg a papságra való készületünket, de a külvilág felé is fontos, hiszen a reverenda hiteles viselése egyúttal misszió is lehet az emberek között.

Ez ugyanakkor a felelősséget is magában hordozza: törekednünk kell rá, hogy mindig méltón öltsük magunkra, és amikor rajtunk van, akkor tudatában kell lennünk, hogy

a minket a szolgálatára hívó Krisztusnak kell a középpontban lennie, rá kell irányítanunk a figyelmet.

Azt gondolom, ez kellő nehézségű, ugyanakkor mégis örömteli feladat annak az útnak minden egyes napjára, amit a Krisztushoz való hasonlóbbá válással töltünk.

Mind a beöltözés, mind pedig a lektoravatás, az akolitusavatás és az admisszió egy-egy lépcsőfok a papság felé vezető úton. Arra kérjük a kedves Olvasókat, imádkozzanak értünk, de a győri szeminárium egész közösségéért is, hogy a megkezdett úton tovább haladva majd a diakónus- és a papszentelés kegyelmében is mindannyian részesülhessünk.

Forrás: Győri Szeminárium

Fotó: Németh Péter/Győri Egyházmegye

Magyar Kurír