A lelkiismeret a teljesebb, jobb életre hív – Papp Miklós morálteológus előadása Székesfehérváron

Hazai – 2019. március 8., péntek | 9:50

A lelkiismeret teológiai értelmezéséről, valamint a családi életben betöltött szerepéről tartott előadást Papp Miklós, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára, görögkatolikus parókus február 28-án Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban.

„Nagyon fontos a lelkiismeret, mert segít dönteni. Nemcsak egy belső hang, hogy választani tudjunk a jó és rossz között, ennél sokkal több. Egy szentély, ahol meghallhatjuk Isten hangját. Ő mindenki lelkiismeretét el tudja érni. Kérdés, hogy hallgat-e rá az ember, vagy sem” – emelte ki az előadó, aki először áttekintést adott arról, hogyan gondolkodott az ember a lelkiismeretről a történelem folyamán.

Az ember ősidőktől tapasztalja, hogy hangok veszik körül, hogy hangokat hall. Kik ezek a hangok? Az ősi mítoszok istenek hangjáról beszélnek vagy az angyali és a démoni hangokról, vagy – ami nagyon fontos – az ősök hangjáról… A görög világban a lelkiismeret a közösség hangja, kollektív lelkiismeret, amit mindenki jónak tart. Az a jó, ami az egész városban, a poliszban helyes, normális. Heidegger szerint a lelkiismeret a saját hangom. A legjobb énem hangja. A lelkiismeret a demokráciában is nagyon fontos. A lelkiismeretes emberek maguktól jók, ezáltal fontosak a társadalomnak. A demokráciára vissza kell hatniuk, részt kell venniük benne, mindenkinek a maga szintjén. „A lelkiismeret funkciója nemcsak az, hogy utólag furdal, ha rosszul csináltunk valamit, hanem kíséri az életünket; hogy előre okosak legyünk – fogalmazott Papp Miklós. – Ezért érdemes a lelkiismeretet kiművelni, mert hozzásegít a jó döntésekhez, a boldog élethez. Ez mindenkinek, a polisznak, a demokráciának is érdeke. Ez közérdek.”

A lelkiismeret a teljesebb, jobb életre hív. Az ideális életvitelünk és a valódi életünk között mindig van különbség. Ezért életfeladatunk embernek maradni, kicsi és nagy döntésekben egyaránt; tökéletesedni életstílusunkban, az időhöz, egymáshoz és önmagunkhoz való viszonyunkban. „Hosszan kell dolgozni azért, hogy imádkozzunk, hogy csendben legyünk. Ez nem könnyű dolog. Ezernyi élmény ér egy nap során, és olyan a fejünk, mint egy faliújság. Teli van gondolatokkal, ezért nagyon nehéz, hogy a fejünk tiszta legyen. Imádkoznunk kell, a Lélekre kell figyelnünk, hogyan döntsünk, hisz Krisztus is ezt csinálta. És amit Istennel eldöntünk, azt ő segíti megvalósítani. A lelkiismeret arra sarkall, hogy keressük meg a legjobb társat, akivel igényes életet élhetünk. Majd a családban is kollektív lelkiismerettel – férj, feleség, gyermekek – kell terelnünk egymást az élet útján. Az élet ugyanis arra való, hogy megvalósítsuk azt, amire az Úristen meghívott minket.”

Papp Miklós előadásában elmondta: a katolikus teológia szerint az ember nem egy világba vetett és magára hagyott létező, hanem maradandó kapcsolatban áll eredetével és céljával. A lelkiismeret az a „köldökzsinór”, amely összeköti az embert a Teremtőjével, hiszen a természetes erkölcsi törvény a szívébe van írva. Másrészt a lelkiismeret a jelenében és a jövő felé való meghívottságában is érzi Isten jelenlétét.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila (archív)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria