A libanoni rászorulókat segíti a máltai lovagrend és a Hungary Helps Program összefogása

A Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövetsége, valamint a hazai keresztény vállalkozókat, cégvezetőket összefogó ÉrMe Hálózat egymástól függetlenül jutott arra az elhatározásra 2020 őszén, hogy a bajba jutott libanoniaknak – elsősorban az ottani keresztény közösségeknek – valamilyen módon segítséget nyújt. Mint ismeretes, 2020 augusztusában az amúgy is gazdasági és politikai válságokkal küszködő közel-keleti ország fővárosában, Bejrút kikötőjében hatalmas erejű robbanás történt, súlyos károkat okozva az épületekben, százezrek otthonait téve lakhatatlanná. Az ÉrMe Hálózat – nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően – jó kapcsolatokat ápolt libanoni testvérszervezete (EDC, Keresztény Vállalkozók és Vezetők) elnökével, Joe Hatemmel, így kézenfekvő volt a segítségnyújtás gondolata. A máltaiaknak pedig helyi szervezetük működik Libanonban, amely a robbanás áldozatainak ellátásában is szerepet vállalt. A Libanoni Máltai Lovagok Szövetsége több más intézmény mellett hat mobil orvosi rendelőt is üzemeltet, amikkel a falvakba is el tudnak jutni, és ott ellátást nyújtani – így a lovagrend budapesti nagykövetsége rajtuk keresztül el tudta érni, hogy a Magyarországról induló adományok biztosan célba érjenek.

Schumicky András, az ÉrMe Hálózat alelnöke egyben a lovagrend tagja is, és korábban más területeken (legutóbb 2019-ben a kárpátaljai sérült gyerekek fejlesztését célzó projektben) is volt hasonló összefogás a keresztény vállalkozók és a máltaiak között. „Az ÉrMe Hálózat szokásos adventi jótékonysági estjét 2020-ban online formában tudtuk megtartani, ezúttal a libanoniak támogatása volt a kitűzött cél” – mondta Schumicky András. „Az ÉrMe Hálózat tagjaitól és szimpatizánsaitól több mint 1,7 millió forintnyi (tehát mintegy 6000 USA dollárnyi) pénzadomány gyűlt össze. Emellett szélesebb körből, a máltaiak segítségével, sikerült tárgyi adományokat is összegyűjtenünk – emelhető kórházi ágyakat, kerekesszékeket, gurítható járókereteket, tartós élelmiszert, fertőtlenítőszert, sőt, ablakokat is –, melyekkel meg tudtunk tölteni egy tengeri szállításra alkalmas 40 lábas, azaz 28 négyzetméter alapterületű konténert” – foglalta össze az eredményeket az alelnök.

A projektben a Johannita Rend Magyar Tagozata és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős – Azbej Tristan által vezetett – államtitkárság is közreműködött: adományokkal, valamint a kiszállításhoz nyújtott segítséggel.

Számítani lehetett arra, hogy a libanoni válsághelyzet és a világjárvány közepette a szokásosnál bonyolultabb lesz a kiszállítás, de a folyamat még a vártnál is jobban elhúzódott – számolt be Ugron Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend budapesti nagykövete. „A konténerünk 2021. január 13-án érkezett Szlovéniába, Koper kikötőjébe. Ott derült ki, hogy a 45 kg kézfertőtlenítő vegyszer veszélyes árunak minősül, ezért a hajótársaság csak úgy hajlandó a konténert elszállítani, ha ezt szabályos táblával jelezzük, továbbá ha megszerezzük a fertőtlenítőszer pontos összetételét. Emiatt már a tervezetthez képest egy hét késéssel ért a küldemény Bejrútba, de az ottani kikötőben – ami időközben a hadsereg felügyelete alá került – további 9–10 napot kellett várni a kirakodásra. Gondolom, ez a kikötői kapacitás csökkenésének is tulajdonítható. További késedelmet okoztak a járványhelyzet miatti lezárások és az általában is kaotikus libanoni helyzet; végül március 9-én tudta hivatalosan átvenni a konténer tartalmát az ottani máltai nagykövetség” – avat be a részletekbe Ugron Imre. Azóta minden valószínűség szerint el is juthattak az adományok a rászoruló emberekhez, illetve az őket közvetlenül segítő intézményekhez.

A történetnek itt akár vége is lehetne, de közben adódott egy váratlan fejlemény… A Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárság már az augusztusi robbanás óta tervezte, hogy jelentősebb segítséget juttat a nehéz helyzetbe került libanoniaknak, de nem talált ehhez megfelelő kinti partnert. A program keretében sosem a helyi államoknak adnak támogatást, hanem valamilyen egyházi szervezetnek, intézménynek. Látva a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövetségének elkötelezettségét – és a közösségi támogatást, amit mozgósítani tudtak, például az ÉrMe Hálózat bevonásával –, azzal keresték meg Ugron Imre nagykövetet, hogy az állam hajlandó az e célra szánt mintegy egymillió dolláros (295 millió forintos) támogatást a máltaiakon keresztül eljuttatni Libanonba.

„Fölvettem a kapcsolatot a nemzetközi szervezetünk, a Malteser International vezetésével, hiszen a feladat nyilvánvalóan túlmutat a mi kis nagykövetségünk lehetőségein – mondta el  Ugron Imre. – Külön szerencse, hogy Clemens Graf von Mirbach-Harff, a Malteser International főtitkára évekig élt Libanonban, tisztában van az ottani helyzettel, és mindenkit ismer, akit kell. Továbbá a szervezetnek nagy gyakorlata van ilyen nemzetközi projektek lebonyolításában, különösen katasztrófahelyzetekben lépnek fel eredményesen. Velük együtt tehát egy héten belül összeállítottunk egy kétéves programot, amit a magyar állam el is fogadott, és újabb két héten belül alá is írtuk a szerződést.”

A programról a nagykövet még elmondta: az elsősorban a libanoni idős emberek, a mozgássérültek és fogyatékkal élők életén kíván majd javítani. Az oda érkező nemzetközi segítség nagy része ugyanis az egészségügynek, a kórházaknak jut, miközben kevés figyelemet kapnak azok, akik „csak” mozgáskorlátozottak, és ezért kerülnek kilátástalan helyzetbe a válság idején. Libanonban arányaiban ugyan kevesebb az idős ember, mint az elöregedett nyugati országokban, viszont a nyugdíjrendszer – gazdasági okokból – gyakorlatilag működésképtelen. A máltaiak által koordinált magyar segélyprogram tehát egy valóban súlyos gond enyhítéséhez fog hozzájárulni.

„Nagyon fontosnak tartom ebben a történetben azt, hogy egy alapvetően kicsi kezdeményezésből ilyen nagy jelentőségű program nőhetett ki, mint mustármagból a mustárfa” – fogalmazott Schumicky András. „A 6000 amerikai dollárnyi pénzadományunk és a papíron körülbelül 20 ezer euro értékű – igaz, gyakorlatilag jóval értékesebb – tárgyi adományunk, illetve a mögötte álló közösségi jó szándék és elköteleződés fel tudta kelteni az állami döntéshozóink figyelmét, és így hozzájárulhatott egy egymillió dolláros program megvalósulásához, amivel már igazán sok ember életkörülményein lehet javítani” – tette hozzá. „A személyes véleményem az, hogy ettől függetlenül a saját kis programunkat is folytatni kellene. Meg tudnánk tölteni még egy konténert tárgyi adományokkal, és már nem futnánk bele olyan hibákba, amit először elkövettünk. Például nem tennénk a konténerbe fertőtlenítőszert, valószínűleg főleg tartós élelmiszereket küldenénk.”

Abban pedig Ugron Imre és  Schumicky András is reménykednek, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben Magyarországon vendégül láthatják a libanoni máltaiak vezetőit, illetve a libanoni keresztény vállalkozók képviselőit, hogy személyesen is jobban megismerhessék őket, és meghallgathassák beszámolójukat az adományok hasznosulásáról, illetve az ott élő keresztény emberek életéről.

Forrás: Szuverén Máltai Lovagrend Nagykövetsége

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír