A Magyar Kolping Szövetség keleti körzetének találkozóját tartották Újfehértón

Hazai – 2022. július 5., kedd | 17:05

Szentmisével kezdődött a Magyar Kolping Szövetség Kelet-magyarországi Körzeti Területének találkozója június 18-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértón, a Magyarok Nagyasszonya-templomban. Zsirosné Seres Judit beszámolóját szerkesztve, rövidítve közöljük.

A szentmisén Juhász Imre címzetes kanonok, plébános köszöntötte a Nagykállóból, Biriből, Miskolc-Mindszentről, Miskolc-Diósgyőrből, Hajdúnánásról, Geszterédről érkező kolpingos testvéreket. Elmondta, hogy ünnepnapra gyűltek össze a közösség tagjai, egy lelkiség zászlószentelésére és a kolpingos jelvények feltűzésére. Ezen a napon lesznek, akik majd fogadalmat tesznek, illetve a Kolping iránti elköteleződésükről tesznek bizonyságot.

Homíliájában arról beszélt a plébános, hogy az Egyházban mindig voltak szentek, karizmatikus emberek. Emlékeztetett rá, hogy a karizma természetfeletti ajándék, amelyet az ember a maga megszentelődésére és üdvösségére kap, és azok javára fordít, akikkel együtt él és dolgozik. Majd felidézte Adolf Kolping életútját, akit karizmatikus embernek nevezett.

Szegény családba született, ezért nem remélhetett nagy előmenetelt a társadalmi életben. Alacsony, vékony ember volt, olyan szakmát tanult, amit elbírt, így lett cipésszé. De nem hagyta nyugodni a belső vágy, és tudta, hogy van benne valami többlet, amivel kora társadalmát segíthetné. A 19. századi német társadalomban élt, otthagyta a kaptafát, és beült huszonévesen a tizenéves diákok közzé. Elvégezte a gimnáziumot, filozófiai, majd teológiai vizsgákat tett, és 32 évesen pappá szentelték. Nem elégedett meg a „sztenderd” papi élettel, valami többet, újat szeretett volna tenni. Új módszert talált arra, hogyan lehet embereket megszólítani, hogyan lehet emberek által még több emberhez eljuttatni az evangéliumot. Kölnben 1949. május 1-jén alapította meg a Katolikus Legényegyletet. Volt munkatársaival, cipészbarátaival fogott össze. Elköteleződött a keresztény nevelés mellett, olyan emberek nevelése volt a célja, akik majd képesek lesznek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban. Később nemcsak Németországban és Európában, hanem minden kontinensen Nemzeti Kolping Szövetségek szerveződtek, intézményes formában kolpingos célkitűzéseket próbálnak ma is megvalósítani. Magyarországon plébániaközösségekhez kötődve Kolping Család Egyesületek jöttek létre. Oktatási és szociális ágazatra bontva intézmények működnek, Adolf Kolping szellemiségét megőrizve a keresztény értékrendet hirdetik.

Egy eszköz van a kezünkben, amellyel a világ dolgait befolyásolni tudjuk, az pedig az imádság. Kolping nemcsak nagyszerű reformátor, hanem nagyon vallásos és imádságos lelkületű pap is volt. A mi feladatunk imádkozni azért, hogy a nehézségek és problémák megoldódjanak. Kolping egyik gondolata, hogy aki bátor, az bátorít – hangsúlyozta Juhász Imre. 

Homíliája után a plébános megáldotta az oltár elé kihelyezett jelvényeket, szalagokat és a zászlót, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Kolping-indulót, és sor került a fogadalomtételre.

A Kolping-tagok az elbocsátó áldás előtt közösen imádkoztak Istenhez Boldog Kolping Adolf szentté avatásáért. A szentmisén a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet Szent István Gimnázium és Szakgimnázium diákjai és az újfehértói Magyarok Nagyasszonya-templom felnőttkórusa szolgált Hotzi Péter karnagy vezetésével.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria