A szentmisét követő megemlékezésen Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, a térség országgyűlési képviselője felidézte: hetvenhét évvel ezelőtt elég volt egy német hangzású név, hogy valakit megfosszanak mindentől, ami az övé, és elvigyék a teljes bizonytalanságba, a végtelen fagyott mezőkre, és ebben a fagyott sírboltban több százezer ember nyugszik.
Az 1943-as teheráni konferencián Sztálin arról beszélt, hogy a Szovjetunió újjáépítési munkálataihoz mintegy négymillió embert fog elvinni Közép-Európából – emlékeztetett az államtitkár. – Sem az angolok, sem az amerikaiak nem tiltakoztak, hogy származási alapon, kollektív büntetésként emberek millióit hurcolják el. Ugyanakkor 1946-ban is voltak kiváló, bátor magyar emberek, így Kéthly Anna, Füst Milán, akik felemelték szavukat az igazságtalanság ellen, nem fogadták el a kollektív bűnösséget, és felszólaltak a málenkij robotra, a Gulágra hurcolás és a kitelepítések ellen. A túlélőket a családhoz, a hithez és a nemzethez tartozás hozta haza.
Nyolcszázezer honfitársunk került a Gulágra, minden tizenkettedik magyart elvittek vagy hadifogságba, vagy málenkij robotra, vagy a Gulágra – mondta Rétvári Bence.
Heinczinger Balázs, Nagymaros polgármestere egyebek mellett arról szólt, hogy megemlékezni és
hálát adni gyűltek egybe, hálát adni azokért a túlélőkért, akik 74 éve haza tudtak térni, és akiknek első útja a nagymarosi templomba vezetett.
A család, a hit és a hazaszeretet segítette őket a kitartásban, és az egymásra figyelés, az összefogás ereje – fogalmazott Heinczinger Balázs. A polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő generációk számára el kell mesélni a történeteket.
A megemlékezés koszorúzással és konferenciával folytatódott Nagymaroson.
Forrás: MTI
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria