A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász menekültekről is gondoskodik határainkon belül és kívül

Hazai – 2022. június 16., csütörtök | 9:55

Oláh Tamással, a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójával és az egyházmegye által segített menekültekkel a Kelet-Magyarország munkatársa beszélgetett.

Oláh Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója megmutatta a nyíregyházi Szent Miklós Ház adományközpontját. A segélyszervezet komplex munkája folytatódik Barabáson a Segítségponton is, illetve számos munkatársuk és önkéntesük a megyében elszállásolt menekültekre figyel, segítik őket hivatalos ügyeik intézésében, és az álláskeresésben azokat, akik Magyarországon szeretnének maradni.

Oláh Tamás az orosz–ukrán háború kirobbanása óta személyesen is részt vesz a barabási pont koordinációs munkájában, oszlopos tagja a kríziskezelésre felállított karitászcsoportnak. Elmondta, most már nem annyira megfeszített a tempó a határközeli faluban, mint a válság elején volt, de így is napi 24 órás szolgálatot teljesítenek, váltásban 20-25 fő dolgozik a ponton. Így bármikor felkészülten tudják fogadni, ha nagyobb tömegek érkeznének Ukrajnából. Az igazgató hozzáfűzte, Barabáson a logisztikai feladatok kaptak hangsúlyt, adományokat gyűjtenek és szállítanak a rászorulóknak.

„Három-négy naponta viszünk adományt Kárpátaljára, hogy biztosan oda jusson el a segítség, ahol szükség van rá. A határon túli görögkatolikus testvérközösségekkel tartjuk a kapcsolatot, illetve az odaát működő karitászszervezetekkel. A háborús övezetből menekülők jelentős része Kárpátalján húzza meg magát, ellátásukhoz legfőképp élelmiszerre van szükség” – mutatott körbe az igazgató a nyíregyházi raktárban, ahol cukor, liszt, konzervek, tartós élelmiszerek sorakoztak.

Mindenki úgy segít, ahogyan tud. Van, aki önkéntes munkával, pénzbeli adománnyal, tárgyi felajánlásokkal – mondta az igazgató. Bár – mint kiderült –, a civilek kezdeti lelkesedése mostanra alábbhagyott, s valószínűleg a nyári szabadságok idején kissé elterelődik a figyelem a menekültekről, ezért ésszel kell elosztani a felajánlásokat.

Oláh Tamás az elmúlt több mint három hónapban találkozott megható emberi sorsokkal, talpraesett édesanyákkal, zaklatott gyerekekkel. Úgy véli, egy önkéntesnek nemcsak rátermettnek kell lennie, hanem együttérzőnek is, és munkatársaik jelesre vizsgáztak ebből is.

Kijev, Szumi, Mariupol, Harkov – ezekben a városokban heves harcok dúltak, némelyikben jelenleg is fegyverek ropognak. Natasa két hónapja él Magyarországon, a Nyíregyházi Egyházmegye vette szárnyai alá, hozzá hasonlóan sok-sok családról gondoskodnak a megye különböző településein.

Natasáék története különösen bonyolult. Az anyuka két gyerekkel, a nagyival, sógornőjével és annak másfél éves kislányával érkezett Magyarországra hetekkel ezelőtt, majd továbbutaztak Olaszországba.

Hiába fogadta őket ismerős Nápolyban, mégis borzalmas körülmények közé keveredtek, egy alagsorban laktak a gyerekekkel, egyikük a hidegben meg is betegedett.

Az Ukrajnában mérnökként dolgozó fiatal nő – mivel a harcok folytatódtak Szumi városában, ezért haza nem mehetett – felvette újra a kapcsolatot a nyíregyházi görögkatolikusokkal, így került Nyíregyházára a hatfős család.

Szállást és ellátást biztosít számukra a görögkatolikus szervezet, valamint Sütő Virág önkéntes személyében egy mérhetetlenül empatikus segítőt, aki szerdán épp állásinterjúra kísérte el Natasát. Sajnos nem sikerült munkát kapnia a fiatalasszonynak, az egyik nagyáruházban takarítónak sem vették fel a nyelvi akadályok miatt, pedig egészen jól beszél angolul.

„Minden segítséget megkapunk, köszönjük a sok-sok gondoskodást. A legrosszabb, hogy úgy érzem, nem tudok semmit tenni a családomért. Telnek-múlnak a napok, és nem látjuk ennek a helyzetnek a végét. Két gyerekkel menekültem el otthonról, a 4 éves autista, őt a Csodavárba hordjuk fejlesztésre, a 12 éves online tanul, de azon vagyok, hogy találjunk neki is egy kisebb, családias iskolát. A gyerekeket le kell kötnünk valamivel. Már minden játszóteret felfedeztünk a környéken, nagyokat sétálunk a Bujtoson, ami jót tesz mindannyiunknak mentálisan is” – jegyezte meg Natasa, akin látszott, hogy biztonságban tudja családját Nyíregyházán, de az otthon maradt férje miatt sokszor szomorkodik.

A karitászszervezet bútorokat, mosógépet vitt a család „átmeneti otthonába”, internetet biztosít a kétszobás lakásban. Ez utóbbi fontos volt Natasának a munkájához is, ugyanis a háború kitörése után egy ideig még home office-ban dolgozott egy kijevi cégnek, ám a vállalkozás fizetésképtelenné vált. Mindenképp munkát szeretne találni, s ahogyan fogalmazott, csak reménykedni tud, hogy mihamarabb rendeződik sorsuk.

Szerző: Kanalas Ottília/Kelet-Magyarország

Forrás: szon.hu/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Sipeki Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria