A papi hivatásokért – Felelevenítik az elsőcsütörtöki imádságot a Veszprémi Egyházmegyében

Hazai – 2021. március 22., hétfő | 18:13

Udvardy György veszprémi érsek papi és szerzetesi hivatásokért imádkozik az Oltáriszentség előtt és szentmisét mutat be márciustól elsőcsütörtökönként. Első alkalommal – március 4-én – Sümegen, az Urunk mennybemenetele-plébániatemplomban került sor az ájtatosságra.

„Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába (Mt 9,35). Ezzel a bizalommal kérjük, hogy küldjön munkásokat, hogy legyenek, akiket küld a maga nevében, hogy tanítsanak és táplálékul adják az Eucharisztiát. Önmaguk is áldozattá legyenek, Krisztus módjára. Krisztust jelenítsék meg közöttünk, példamutatóan.”

Az elsőcsütörtöki imádságok bevezetésével régi hagyományt folytat a főpásztor, egyben felhívja a figyelmet, hogy a hivatásokért nem elég hálát adni, hanem imádkoznunk is kell értük.

A sümegi plébániatemplomban szentségimádással kezdődött az elsőcsütörtöki szertartás. Udvardy György érsek a szentírási szakaszok kapcsán három gondolatot osztott meg a jelenlevőkkel – és az imádságba az élő közvetítésnek köszönhetően bekapcsolódókkal.

„Jézus kiválasztott tizenkét apostolt, létrehozta az Egyházat. Olyan embereket választott ki, akik nem voltak rendkívüli képességekkel megáldottak,

nem volt titkos tudásuk, nem volt rejtett – Krisztus közelében kibomló – képességük, hanem egyszerűen a meghívó szó teremtő szóvá formálódott, létrehozta bennünk, hogy képesek legyenek Krisztust megismerni, követni és szeretni.

Krisztus módjára élni, és megparancsolva, hogy hirdessék Isten országának a közeledtét, mutassák meg Isten hatalmát a gonosz lélek fölött. Keltsenek életre halottakat, gyógyítsanak és hirdessék: közel van Istennek az uralma, Istennek az irgalma. A küldés módja is kifejezi a jézusi lelkületet, amikor arra bátorít, hogy ne vigyenek se pénzt, se sarut. Egyedül, kizárólagosan a küldő szó, a Teremtő erejére hagyatkozzanak, és ez elég biztonságot ad.

Isten gondoskodni akar népéről, rólunk. Táplál földi életünkben az örök élet kenyerével, hogy örökké éljünk. Ezt a szolgálatot a kiválasztott papjaira bízza. Testvérek, milyen óriási ajándék az, hogy magunkhoz vehetjük az Eucharisztiát, az örök élet kenyerét!

Milyen óriási ajándék az, hogy Jézus megszenteli a pap, a küldött, a megszentelt szolga szavai által az élet kenyerét, mely Krisztus áldozatának megjelenítője.

Milyen szegények lennénk, ha nem kaphatnánk az Eucharisztia táplálékából, és milyen szegénnyé tesszük magunkat, ha elzárjuk magunkat tőle!

Mi, akik megismertük Krisztust és a szentségekben eggyé váltunk vele, meghívást kaptunk arra, hogy úgy éljünk, mint Jézus Krisztus. Megkaptuk az ő lelkét, így meghívást kaptunk arra, hogy ne csak olyan cselekedeteket tegyünk, amelyeket Jézusnál láttunk, hanem ő cselekedjék bennünk.

A pap különös módon is Krisztus embere. Teljesen lefoglalja őt, teljesen átalakítja. Lefoglalja személyét, értelmét, érzelmeit, akaratát és kapcsolatait, múltját, jövőjét és vágyait.

Teljes egészében Krisztus akar működni, élni benne és általa. Jézus, amikor követésére hív, akkor e teljes életre hívja, amelyben benne van a szenvedés is. Benne van a kereszt is, sőt kiemelten lehet mondani: a papot Jézus Krisztus a maga áldozatára hívja. A teljes odaadásra, a teljes önátadásra, hogy teljesen Krisztus élete váljon nyilvánvalóvá benne.”

A szentségimádás után szentmisét mutatott be a főpásztor, melyet a főegyházmegye elhunyt és most szolgáló papjaiért, valamint leendő hivatásokért ajánlott fel. A szentmisén koncelebrált Nagy József kanonok, plébános és Reisz Péter Pál ferences szerzetes.

„Nagyböjti időt élük, megajándékoz bennünket az Egyház azzal, hogy jól tudjunk felkészülni húsvét ünnepére. Tartsunk őszinte bűnbánatot, imádkozzunk! Imádkozzunk megtérőkért, imádkozzunk azokért, akik ezen a húsvéton lesznek Krisztus ismerői és kötelezik el magukat a szentségekben, és imádkozzunk saját magunkért, hogy fel tudjuk fedezni istengyermeki méltóságunkat!” – kezdte homíliáját a veszprémi érsek.

„Jézus, az Atya küldötte meghirdeti Isten országát, felszólít a bűnbánattartásra. Jézus mindezt úgy teszi, hogy közben az Atyát mutatja be. Hiszen nem egyszerűen azért jön, hogy a parancsok tiszteletében megerősítsen bennünket, nem egyszerűen azért, hogy valamiféle elődök által megkötött szövetséghez ragaszkodjunk, hanem azért, hogy fölragyogtassa előttünk az Istent, akit Atyaként mutat be” – hangsúlyozta Udvardy György. Hozzátette: „Jézusnak az Atyához fűződő kapcsolata segít bennünket, hogy megváltoztassuk az életünket, hogy megtérjünk, hogy kapcsolatainkat, embertársi viszonyunkat is bátran megújítsuk.”

Az érsek kiemelte: ezért figyelmeztet bennünket a mai példabeszéd, melyben Jézus egyáltalán nem fenyegetni, ijesztgetni akar, hanem feltárja előttünk az Atya arcát, irgalmát. Föltárja előttünk, hogy mi mindannyian az Atya gyermekei vagyunk, egymásnak pedig testvérei. Ezért olyan fájdalmas, ha kegyetlenek vagyunk testvérünkkel, amikor igazságtalanok vagyunk, amikor nem vagyunk figyelemmel testvérünkre. Nagyböjtben Jézus abban akar erősíteni bennünket tanítása, parancsai, példabeszédei által, hogy az Atyához fűződő kapcsolatunkban erősödjünk meg, és mert szeretjük az Atyát, ezért fogjuk a szeretet cselekedeteit gyakorolni, ezért fogjuk szeretni, ezért fogunk mindent megtenni azért, hogy békességben, egységben tudjunk élni. Ezért akarunk mindent megtenni, hogy környezetünkben, a társadalomban az igazságosság uralkodjék; a közjó, mindenki testi, lelki, szellemi java valósuljon meg a közösségben – hangsúlyozta a főpásztor.

Fájdalmas látni a mai példabeszéd két szereplőjét, a szegényt és a gazdagot. Hány ilyen helyzetet élünk át, hány és hány ilyen helyzetet teremtünk? – tette fel a kérdést Udvardy György. – De éppen a nagyböjt, az Atya szeretetében való elmélyülés ideje segíthet bennünket, hogy egymás felé mint testvérek felé forduljunk. Fájdalmas és figyelmeztető Jézusnak az a befejező gondolata a példabeszédben, hogy ha a halottak közül is támadna fel valaki, még annak sem hinnének. Mert

félelemből, pusztán parancsnak való megfelelésből nem lehet szeretni testvéremet, hanem ha az Atyát ismerem meg, ha őt szeretem, elfogadom a Fiát és parancsait, akkor fogom szeretni testvéremet.

„Nagy kincsünk, hogy ismerhetjük Jézus Krisztust, a feltámadottat. Visszatért a halálból. Ő hitelesíti azoknak a parancsoknak az értelmét és értékét, amelyekről beszélt. Nem teljesíthetetlenek, megoldhatatlanok, mert szeretjük az Atyát, szeretjük a Fiát, és Lelke által akarjuk tenni az ő szeretetcselekedeteit.” Nagyböjti készületünkben számtalan ajándékot kapunk, a Szentléleknek egy-egy sugallatát, meglátást, akár olyat is, ami fájdalmas, és ezek a meglátások segítenek abban, hogy akarjunk változni – fogalmazott Udvardy György érsek.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria