A parányi mustármag terebélyes fává növekedett – Tízéves hazánkban a Szent Gyermekség Műve

Köszöntőbeszédében Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa hazánk első misszionáriusának nevezte államalapító királyunkat, Szent Istvánt, aki ezer éve mutatja az utat nekünk, hogy merre haladjunk: a szeretet útján, ami az egyetlen valódi keresztény életforma, Krisztust követni mindenkor.

A püspök ezt követően megmutatta a gyerekeknek a Szent Jobbot, Szent István ereklyéjét.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) misszióért felelős püspöke arról beszélt, hogy az emberi élet minden korszakának megvan a szépsége. Felidézte, hogy az evangéliumban Jézus figyelmeztette követőit: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,1).

A főpásztor hangsúlyozta: ha a gyermek nem akar szándékosan rossz lenni, akkor igazi szeretet, nyílt őszinteség, valódi baráti érzés van benne. Jézus mindezért állítja őket példaként a felnőttek elé.

Michael August Blume apostoli nuncius a gyerekekhez fordulva úgy fogalmazott, hogy Krisztus szeretete hozta őket ide, mert az Ő szeretete sürget minket, hogy hirdessük az evangéliumot.

Isten Szentlelke buzdít minket mindennap, hogy hirdessük az Ő irgalmasságát, igazságát, szeretetét az egész világon. A keresztség misszionáriussá tesz minket, akár gyerekek, akár felnőttek vagyunk, ahogyan azt Ferenc pápa mondta. Tudatosulnia kell minden keresztény szívében, hogy Isten igéjét nem titkolhatjuk el a világ elől. Cselekedetünkkel kell tanúságot tennünk Krisztusról, reményt kell adnunk a társadalom perifériáján élőknek, hogy Isten mindenkit szeret, kivétel nélkül. Éljen bennetek elevenen Krisztus szeretete, imádságban, cselekvésben, legyetek örömteli keresztények, legyen ez a kereszténység márkája, így tudunk vonzani másokat – buzdította az apostoli nuncius a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.

Madassery Benvin Sebastian verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek igazgatója kiemelte, az elmúlt tíz évben a Szentlélek munkálkodott a magyarországi Szent Gyermekség Művének tevékenységében. A parányi mustármag mára terebélyes fává növekedett. A mozgalom több mint harminc helyen van jelen, 1600 gyerek a tagja.

Sebastian atya három kérést fogalmazott meg: tartózkodjunk minden pazarlástól; őrizzük, védjük a teremtett világot; szeressük Istent és egymást, imádkozzunk az üldözött keresztényekért és üldözőikért is.

A jubileumi ünnepségen Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be koncelebrált szentmisét. Szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

A Szent Gyermekség Művének évfordulóját ünnepeljük. Tíz éve annak, hogy újra megkezdte működését Magyarországon ez a gyermekeket megszólító missziós szervezet. A mai Evangéliumban is egy olyan eseményről hallunk, amely szorosan összefügg a misszióval. Arról olvasunk, hogy hogyan kap meghívást egy távol álló ember Jézus tanítványai közé.

Jézus Lévit, a vámost foglalkozásának gyakorlása közben, a vámhivatal asztalánál szólítja meg. Nem vár arra, hogy leendő tanítványai meghallják a hírét és megkeressék őt, hanem a munkájuk közben szólítja meg őket. Nem is a szabadidejükben, nem is a családi körben, hanem mai szóval a munkahelyen. A halászokat, Pétert, Andrást, Zebedeus fiait a háló mellől hívja el. Sőt, Szent Pált is, aki éppen a keresztények üldözésén fáradozik – mintegy hivatásszerűen –, ebben a tevékenységében szólítja meg a damaszkuszi úton. Lévi meghívása talán inkább ehhez az utóbbihoz, Saul megszólításához fogható. A vámosok Jézus korában gazdag, de megvetett embernek számítottak. A közvélemény, különösen pedig a vallásos emberek szemében tisztességtelen foglalkozást űztek, hiszen Izrael fiaitól hajtották be a nem éppen szerény adót a pogány megszálló hatalom javára. Palesztina lakossága egyébként azokban az évtizedekben nem volt különösen tehetős. Mondhatnánk úgy is, gyakran nyomorgott. Maga Szent Pál rendez gyűjtést a Palesztinában élő szegények részére az antióchiai, a kis-ázsiai és a görögországi keresztények között (vö. 2Kor 8,1-20; ApCsel 11,30; 1Kor 16,1-4; Róm 15,25-28; 2Kor 9,1-5; ApCsel 24,17). És ezeket a szegényeket adóztatják az idegenek javára a vámosok, mégpedig úgy, hogy közben maguk is igencsak meggazdagodnak. Nem véletlen tehát, hogy a vámos kapcsolata Istennel, a vámos kapcsolata Jézussal valami egészen különleges felhangot pendít meg. Máskor is beszél Jézus bűnbánó vámosról, olvasunk Zakeusról, a vámosok fejedelméről, aki a Jézussal való találkozás hatására megváltoztatja életét.

Csakhogy Lévi nem volt Zakeus. Amikor Jézus megszólítja, éppen zavartalanul űzi a mesterségét. Meg is botránkoznak a farizeusok, mikor majd elmegy Lévi házába és asztalhoz ül vele. Nem is csoda, mert ha belegondolunk, itt hátborzongató dolog történik: Jézus nem a zelótákat, a kor forradalmárait bátorítja, hogy fegyverkezzenek szaporábban, de nem is kerüli el a magukat tisztáknak tartó emberek szokása szerint az emberi és társadalmi érintkezést a vámosokkal. Sőt nem is azért megy el az otthonukba, hogy előkelő lakomán vegyen részt, és ezzel mintegy szentesítse ezeknek az embereknek az életformáját. Hanem Jézus – talán fizikailag is, de lelkileg bizonyosan – a szemébe néz a vámosnak, és azt mondja neki: „Kövess engem!” Jézus tehát nem kevesebbet akar, mint a vámos lelkét, a megtérését, az ő igazi boldogságát, sőt a hajdani vámos segítségét kéri a saját örömhíre terjesztésében. És abban a pillanatban, amikor Lévi erre a szóra felkel a vámtól, akkor már van miért ünnepelni. Erre a lakomára már nemcsak Jézus, de a tanítványai is elmennek, mert a vendéglátó most már joggal viselheti a Máté nevet, mert belőle is Jézus tanítványa lett.

Ez a történet megvilágítja a mi utunkat is, amikor misszióra indulunk. Igazságosságot és szeretetet hirdetünk az embereknek a teremtő Isten és a megváltó Krisztus nevében, de a misszió során nem az a fő célunk, hogy mielőbb rendbe tegyük evilág dolgait, hanem lelkeket keresünk. Mindenkinek a szívét és a lelkét. És nem valamiféle életbölcsességet hirdetünk csupán. A kereszténység nem jó tanácsok gyűjteménye arról, hogy hogyan éljünk kellemesebben. Mi Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ő azért adta az életét, hogy mi eljuthassunk az örök életre és az örök boldogságra. Ezt kifejezetten képviselnünk kell, mert ez az igazi örömhír. Jézus tanítását pedig úgy kell követnünk, ahogyan Máté tette, aki első szóra otthagyta régi foglalkozását és követte Jézust.

Ezért hát ma sem mindegy, hogy kinek hiszünk és hogyan élünk. Mert Jézus tanítása és az ő barátsága teszi boldoggá az életünket már itt a földön és halálunk után is. Ha ebben az örömben élünk, akkor rajtunk keresztül Jézus utat talál a többi ember szívéhez is, akkor mi is cselekvő részesei leszünk a missziónak. De ehhez bátran és nyíltan meg kell vallani Jézust és követni kell a tanítását. Ehhez ő maga adja meg nekünk az erőt, már a keresztségben, aztán a bérmálásban, a szentmisében és az Oltáriszentségben. Őt kérem, hogy mi mindnyájan, akik itt vagyunk, egész életünkben Jézus bátor hirdetői lehessünk.

Isten áldja a Szent Gyermekség Művét!

* * * 

A szertartás végén Erdő Péter bíboros köszönetet mondott Madassery Benvin Sebastiannak tízéves szolgálatért. Egyúttal meghívta azon gyerekeket, akik még nem voltak első áldozók a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) 2020. szeptember 13-án a Puskás Ferenc Stadionban tartandó nyitó szentmiséjére, amely gyönyörű alkalom lesz arra, hogy életükben először magukhoz vegyék Krisztus szent testét.

Minden olyan rendezvényen, ahol sok a gyerek, ezzel arányos az élmény is. Csak egy villanásnyi kép: a szentmisére várakozva a gyerekek sorfalat álltak. A sor szentély felőli részén egy hét-nyolc év körüli kislány szomorúan álldogállt, kissé távolabb a többiektől. Néhány méterre tőle kilépett a sorból egy serdülőkorú leány, odament hozzá, és szó nélkül magához ölelte, majd visszament a helyére. A bánatos arcú gyermek arca felderült, mosolygott. Nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy felismerjük Isten mindenkori jelenlétét az életünkben…

A szentmisén Borka Zsolt és együttese végzett zenei szolgálatot.

Kora délután az ünneplő gyerekek kísérőikkel együtt megtekintették a Parlamentet, és imádkoztak hazánkért és politikusainkért.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír