A politika tágabb értelme – Kerekasztal-beszélgetést rendeztek a Sapientián

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Tágabb értelem sorozat pódiumbeszélgetések formájában, a filozófia és a teológia fényében vizsgálja az emberközpontú tudomány lehetőségét a mesterséges intelligencia, a jog, a politológia és a szociálpszichológia területén.

Baritz Sarolta Laura domonkos nővér a megjelenteket köszöntve elmondta, egy szaktudománynak akkor van értelme, ha megvizsgáljuk, milyen végső célra irányul, és miként viszonyul az emberhez.

Gájer László római katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Kara 2-es Számú Keresztény Bölcseleti Tanszékének vezetője a beszélgetés elején elmondta, hogy miről nem lesz szó. Az első ezek között a politikai teológia. Mivel az Egyház társadalmi tényező, így értelmezhető politikai közösségként is, működésének mindenképpen lesz politikai hatása is. Ennek lehetőségeivel foglalkozik a politikai teológia. A beszélgetőtársak azzal a politikai filozófiával sem kívántak foglalkozni, mely a közélet működésének elveit a puszta ész eszközeivel igyekszik meghatározni. De a politológiát is szeretnék elkerülni, mely szaktudományként messze áll a hétköznapi élettől. Mivel az aktuálpolitika is kerülendő, ezért a tiszta politika az a terület, mely gyakorlatias, mindenkit érint, és szempontjait mindenki megértheti. Ennek középpontjában tulajdonképpen a közösségi felelősségvállalás áll.

Arisztotelész szerint – folytatta Gájer László – a javak csúcsán a közjó áll. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor abból az egyén is profitál. Ezt a gondolatot veszi át a kereszténység, hiszen az ember lényegét tekintve közösségben él. A keresztény ember felelősséggel tartozik a poliszért, melynek működését politikának nevezzük.

Frivaldszky János, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezető tanára szerint sokáig úgy gondolták, hogy a háború az ember természetéből fakad, tehát jó, és sok jónak lehet a forrása. Az I. világháború után világossá vált, hogy – mivel az erényhierarchia felső fokán a béke áll – a háború valójában a politika patológiája. A harcban kimutatott hősiességnél többet ér a civil kurázsi. A politikának a bizalomra kellene épülnie, az együttműködés lehetőségeit kellene vizsgálnia, ám ma úgy tűnik, hogy nincs antropológiája, nincs emberképe. A közjó ugyanakkor nem feltétlenül politikai fogalom, csak azt kell politikai módon megoldani, amit másként nem tudnak.

De mi a közjó? A többség java egyben a közösség java is? Hogyan döntünk erről? – tette fel a kérdéseket Boda Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főigazgatója. Az utóbbira válaszolt is: például szavazással. De a többség megszavazhat olyasmit, ami nemcsak egy kisebbségnek, de még a többségnek is rossz.

Nehéz a közjót meghatározni. Sokszor elveken és eljárásokon keresztül közelítünk hozzá. Vannak olyan megközelítési lehetőségek, melyekről azt feltételezzük, hogy nem lehet szavazni róluk, hiszen biztos, hogy nem szolgálják a közjót. Ilyen például a rabszolgaság. Az elvekhez tartozhat például az is, hogy nem akarjuk megmondani, ki miben higgyen. Az eljárások rendszerének garantálnia kellene, hogy az alkotmányban rögzített alapjogokat csak nehezen lehet megváltoztatni; a tudományt nem befolyásoljuk a politika eszközeivel; szakértőket kérdeznek meg egy-egy témáról, és figyelembe veszik az érintettek véleményét is. Az eljárások – a demokrácia eszközei – garantálják, hogy jó döntés szülessen. Egy modern társadalomban a közérdeket szinte mindig politikai módon akarjuk biztosítani. Pedig a közösségnek elsősorban a civil társadalomra kellene alapulnia, melynek működése nem feltétlenül tartozik a politika területéhez. A közélet működése ugyanakkor íratlan szabályokhoz is igazodhat. Az, hogy miként kell viselkednie egy politikusnak, és milyen erkölcsi alapelvek mentén dolgozik, változhat. Az biztos, hogy az emberekben van együttműködési, szolidaritási és normakövetési készség, de emellett ahhoz a közösséghez is alkalmazkodunk, amelyben élünk. Boda Zsolt szerint a közösség sokszor találja magát szemben egy másik közösséggel, melyet ellenségnek tekint; ugyanígy az egyén is ellenségnek tekintheti a másik közösség tagjait azért, mert azok nem a saját morális közösségéhez tartoznak. A politika sokszor erre az ellentétre összpontosít.

Frivaldszky János ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a politika akkor valósul meg, ha együttműködünk. De hozzátartozik-e ehhez az is, hogy szükségképpen szemben állunk egy másik közösséggel? A filozófus szerint ez nem így van. Alapjaiban semmilyen közösség nem hordozza magában azt az elvet, hogy mindenképpen szembe kell fordulnia egy másik közösséggel.

A politika mennyire befolyásolja a közgondolkodást, és fordítva, a közgondolkodás a politikát? Egy rossz politikus el tudja rontani a jó irányba tartó kormányzást? – kérdezte Süveges Gergő a beszélgetés résztvevőitől.

Gájer László szerint ideális állam nem létezik. Azokat a problémákat, melyek megoldhatók alacsonyabb szinten is, ne vigyük felsőbb fórumok elé. Már csak azért sem, mert a valóság nem statikus, hanem dinamikus. Az Egyház társadalmi tanításának alapfogalmai a szolidaritás, a szubszidiaritás, az értelemmel és szabad akarattal rendelkező személy fontossága és a közjó, melyeket át kell itatnia a filiának (viszonzott felebaráti szeretet – a szerk.).

Boda Zsolt szerint a mai liberális alapértékek keresztény eredetűek. Egyre kevesebb háború van a világon, a népességen belül kevesebben halnak erőszakos halált. A civilizáció folyamata a békesség irányába tart. Már csak ezért sem helyes, ha szekértáborokban gondolkodunk. A mai magyar közéletnek mégis ez a jellemzője, pedig a polarizációnak sok negatív hatása van, és gátolja a gazdasági fejlődést is. A döntések mögött a hatalomhoz kapcsolódó lojalitás áll: nem azt nézik, hogy mit mond, hanem azt, hogy ki mondja. A sienai Palazzo Pubblico allegorikus festményein is azt látjuk, hogy a jó kormányzás esetén minden jól, harmonikusan halad, míg a rossz kormányzás ábrázolása egy apokaliptikus víziót tár elénk. A vezetés kérdésköre ugyanakkor nagyon fontos a politikában. Érdekes, hogy leginkább azok aktívak politikailag, akik közepesen bíznak a politikusokban.

„Ha valami jól működik, akkor kevésbé érdekes a struktúra, de ha rosszul, akkor rögtön fontossá válik, hogy milyen a politikai rendszer” – tette hozzá Frivaldszky János. Magyarországon többek között a megkésettség miatt érzik úgy a politikusok, hogy a közjót állami eszközökkel kell létrehozni. A politikának nem államközpontúnak, hanem közösségközpontúnak kell lennie. Az állam csak eszköze a közjó megvalósításának. A kormányosnak tisztában kell lennie azzal, hogy nem ő a hajó, de még a tenger sem. A politika komoly szakértelmet kíván, a politikai bölcsesség nem jön csak úgy magától. Bár az, hogy valaki bízik valakiben, még nem jelenti azt, hogy a döntést is rábízná, a politikai közösségnek a bizalomra kell épülnie.

Bele kell-e szólnia a keresztény embernek a politikába? – tette fel a kérdést a hallgatóságnak Süveges Gergő. A résztvevők túlnyomó része úgy gondolta, hogy igen.

Gájer László szerint a klerikusok pártpolitikai szerepet nem vállalhatnak. Ugyanakkor a II. vatikáni zsinat tanítása azt is kimondja, hogy a keresztény embernek az e világi dolgokkal is foglalkoznia kell. Az is fontos szempont, hogy az Egyház jelen van a kultúra, az oktatás és a szociális gondoskodás területén is. Ugyanakkor megfelelőbb az a szekuláris modell, melyben hagyják létezni az Egyházat; egy olyan államegyházi struktúrához képest, amelyben folyamatosan beleavatkoznak az életébe. A tanításhoz a vértanúságig ragaszkodni kell, míg a konkrét megvalósításban már helyet lehet adni a kompromisszumnak.

Boda Zsolt arra emlékeztetett, hogy Magyarországon pont egy kereszténydemokrata politikus támogatta az abortusztörvény liberalizálását. Ő arra hivatkozott, hogy a köz javát nem szolgálná a teljes tiltás. Politikusként tehát hajlott a kompromisszumra. Ebben az esetben a moralitás és a politikai lelkiismeret szétváltak egymástól.

Frivaldszky János szerint viszont az abortusz azon kérdések közé tartozik, melyben nem lehetséges kompromisszum. Az emberi élet értéke olyan természetjogi igazság, mely az alaptörvény felett áll, vagyis nem lehet megkérdőjelezni. Az Egyháznak úgy kell élnie, hogy hiteles keresztény közösségként át tudja hatni a társadalmat. Így teljesedhet be Jézus műve, ebben az esetben pedig igazából nem mi cselekszünk, hanem ő.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír