A Sant’Egidio közösség a szegényekkel együtt ünnepelte Isten igéjének vasárnapját

Hazai – 2020. január 29., szerda | 10:40

Cserháti Ferenc püspök mutatott be szentmisét Budapesten, a Kaníziusz Szent Péter-templomban január 26-án. A Sant’Egidio közösség szegény barátaival együtt ünnepelt előbb az eucharisztikus liturgiában, majd a liturgiát követő agapén, vasárnapi estebéden a Ferencvárosi Művelődési Házban.

Az Isten igéjének vasárnapját először ünnepelte meg a magyar és a világegyház. Ferenc pápa 2019. szeptember 30-án, Szent Jeromos halálának 1600. évfordulója alkalmából rendelte el Aperuit illis kezdetű apostoli levelében, hogy az évközi idő harmadik vasárnapját az Isten igéje ünneplésének kell szentelni.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök volt, vele celebrált Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora. Bevezető köszöntésében a püspök kiemelte, hogy „az Isten igéjének vasárnapja nem véletlenül került közel időben a zsidó–keresztény párbeszéd napjához és az ökumenikus imahéthez. A Szentatya kiemeli, hogy Isten igéje vasárnapjának ökumenikus jelentősége van, mert a Szentírás mindazoknak, akik azt hallgatják, megmutatja azt az utat, amely az igazi és tartós egységre vezet”. Méltatta a Sant’Egidio közösség egység iránti elkötelezettségét „az ökumenikus párbeszéd útján, Isten szavát helyezve a keresztények hivatásának és hétköznapi elkötelezettségének középpontjába”.

A püspök prédikációját a szentleckére (1Kor 1,10–13.17) építette: Pál apostol szerint Krisztus és az ő igéje az az erő, „amely képes helyreállítani az Egyház belső és külső egységét”. A korintusi hívek széthúztak, és ezzel veszélyeztették a közösség jövőjét. Pál apostol nyíltan szóvá teszi a hibákat, és megoldásokat keres. Megnevezi azokat is, akik az egység ellen vétenek, akik közül egyesek azt hangoztatták, hogy „én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal”, megfeledkezve arról, hogy hivatásuk szerint inkább egyetlen, Krisztus sziklájára épülő szeretetközösséget kellene alkotniuk, hogy az egyetlen Urat és Megváltót, Jézus Krisztust keressék, minden keresztény közösség alapját. Az emberi argumentációk, szokások, hagyományok és vélemények soha sem léphetnek az ő helyébe, mert egyedül Krisztusban nincs megoszlás… „Talán megosztott Krisztus? Vagy Pált feszítették értetek keresztre, vagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?”

Ezekben a napokban különösen előtérbe került az egyházak közötti egység is. „Az egyik Lutherrel tart, a másik Kálvinnal, a harmadik Rómával vagy éppen a pápával…” A kereszténység megosztottsága szomorú tény, és ellentétben áll Krisztus akaratával. A II. vatikáni zsinat világosan és nyomatékkal kijelenti, hogy ez a megoszlás „súlyos kára az evangélium hirdetésének az egész világon, és sokakat megakadályoz abban, hogy a hitet elfogadják” (EN 77). „Az egyházszakadás történelmi tény, amely óriási károkat okozott a kereszténységnek, és ezen nincs mit szépíteni. Az elmúlt századok során keserűen tapasztalhattuk, hogy a széthúzás, a felekezetek közötti meg nem értés milyen hamar, konokul és hosszantartóan megsebezheti Krisztus titokzatos testét... Hosszú időn át megszakadt a felekezetek közötti párbeszéd, és ennek ma is isszuk a levét... Ahol komoly nézetkülönbségek vannak, ott Pál, Apolló vagy Kéfás, illetve katolikus, evangélikus vagy református közötti könnyelmű egyenlőségtétel inkább a közömbösségnek lehet jele.”

Cserháti Ferenc hangsúlyozta, hogy Pál a korintusi hívek között nem ezt tette. Krisztusra és az ő evangéliumára mutatott, az egységesítő erőre, amely belőle árad. Akik bizalommal hagyatkoznak Istenre, Krisztusra, az Isten igéjére, és az ő útján haladva keresik egymást, azok előbb-utóbb eggyé válnak Krisztusban és szeretetében. Kapcsolataik elmélyülnek, szorosabbra fűződnek Istennel, és így – vagy talán éppen ezért – egymással is. Pál apostol a Krisztusban és az egy keresztségben elnyert egységükre emlékezteti a pártoskodó korintusi híveket: „Urunk Jézus Krisztus nevében” kéri őket: „Forrjanak eggyé ugyanabban a lelkületben, ugyanabban felfogásban” (vö. 10), amelyet a megkeresztelkedésükkel már elfogadtak és magukévá tettek. Ferenc pápa ezt így fogalmazta meg: „A Biblia az Úr népének a könyve; a népé, amely Isten szavának hallgatása közben a szétszórtságból és megosztottságból úton van az egység felé. Isten Igéje egyesíti a hívőket és egy néppé formálja őket” (Aperuit illis, 4) – hangsúlyozta a püspök.

Forrás: Sant’Egidio közösség

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria