A szegény egy másik Krisztus – Elhunyt hajléktalanokért mutattak be szentmisét Budapesten

1983. január 31-én Rómában, a Termini pályaudvaron meghalt egy idős hajléktalan asszony, Modesta Valenti. A hajléktalanságból fakadó testi állapota miatt a mentők nem szállították el őt, amikor még lehetett volna segíteni rajta. A Sant’Egidio közösség Modesta halálának évfordulójához közeli napon minden évben több európai városban szentmise keretében emlékezik meg azokról, akik az utcán éltek és sokszor ott is haltak meg.

Magyarországon a hagyományos „Modesta-mise” neve „Scooter-misére” változott 2022-ben. A közösség barátja és gondozottja volt Kalas Péter, becenevén Scooter, aki Budapesten, a Kálvin téren élt egyre rosszabb állapotban. 2021. augusztus 5-én hasonlóan tragikus körülmények között halt meg, mint Modesta. Üszkösödő sebekkel feküdt magatehetetlenül napokig az aszfalton, míg végül a mentők többszöri riasztás után elvitték, de a kórházban már nem tudtak rajta segíteni: vérmérgezésben elhunyt.

A szentmise elején Szőke Péter, a közösség vezetője, miután ismertette Scooterrel való kapcsolatukat és a Kálvin téri hajléktalan férfi utolsó napjait, Aranyszájú Szent Jánost idézte, aki arra a következtetésre jutott, hogy a szegény egy másik Krisztus.

A világban a gazdagok mondanak ítéletet a szegények fölött. Az egyházatyák azt tanítják, hogy a végső napon a szegények lesznek a gazdagok: mindannyiunk bírái”

– mondta a közösség vezetője, majd hozzátette: „A názáretiek megbotránkoztak Jézuson, hogy elsősorban a szegényekhez, betegekhez, fogyatékosokhoz, idegenekhez jött el. Az igazi botrány azonban az, hogy gazdag európai városainkban nem jut hely Scooternek és társainak.”

A szentmisén, melyet Michels Antal, a templom plébánosa mutatott be a tatarozás alatt álló templomban, jelen volt Kiss Ambrus, Budapest főpolgármesterének általános helyettese; Szili-Darók Ildikó, a nyolcadik kerület alpolgármester asszonya; a Sant’Egidio közösség tagjai – és nem utolsósorban hajléktalanok, gyászoló hozzátartozók.

Az evangélium felolvasása után Mózes Tibor, a közösség tagja megemlékezett azokról, akik az utóbbi években hajléktalanként éltek és haltak meg. A nevek olvasása és az életutak ismertetése közben az oltár mellett felállított Jézus-ikon előtt gyertyát gyújtottak minden megholt hajléktalanért.

Mózes Tibor elsőként Scooter életét ismertette, aki állami gondozásban, majd nevelőszülőknél nőtt fel. „Mindig előbb adott másnak, akinek szüksége volt rá, mint magának. Amije csak volt, abból mindenkinek adott, aki kért.” A közösség egy fiatal tagja ott volt vele az utolsó órákban, így nem kellett egyedül meghalnia.

Majd folytatta a hosszú-hosszú sort, azoknak a sorsát, akiket maguk is ismertek, és 2021-ben hunytak el. És tudjuk, hogy ez csak néhány ember. Mennyien vannak még a névtelenek, akikről nem gondoskodott senki, akiknek az életéről nem akartak tudomást venni, haláluk pedig szinte fel sem tűnt azoknak, akik a mindennapos rohanásban elhaladtak mellettük.

Mózes Tibor többek között megemlékezett egy édesanyáról, Kingáról, akitől elvették a gyermekét, őt pedig a férje bántalmazta; a viszontagságai ellenére mindig mosolygós hölgyről, Ildiről, aki törzsvendége volt a karácsonyi és a vasárnapi ebédeknek; Péterről, aki néhány hete Covidban hunyt el; Ferencről, aki először az ételt sem fogadta el tőlük, de aztán megenyhült, megnyílt, és amikor álláshoz jutott, dolgozott; továbbá a Mikulás becenevű hajléktalan férfiről, aki a Jászai Mari térhez kötődött.

Monor többeket gyászol: Endrét, aki évtizedekig élt az elhagyott, ablaktalan bakterházban és rengeteget olvasott; a fanyar humorú, de úriember Palit; Robit, Máriát és Karcsit. Többen közülük koronavírusban hunytak el, mint ahogy sok hajléktalan Budapesten is.

Az elmúlt évek halottjairól való megemlékezés során kiderült, hogy volt, aki 25 évet sem élt, más erőszak áldozatává vált. A közösség egyik kedves hajléktalan barátja a vágyott Sziget fesztiválra a Dunán keresztül próbált bejutni, de a vízbe fulladt. Ismerőseik között volt több nyelven beszélő külkereskedő és hajdani győri bencés diák is. István, aki szintén évekkel ezelőtt hunyt el, áldást kért a bíborostól minden fedél nélkül élőre, és ezt a küldetését beteljesítve halt meg.

Mózes Tibor a közösség elhunyt tagjairól is megemlékezett, akik részt vettek a szegények szolgálatában. Majd könyörgött mindazokért, akik hajlék nélkül és fájdalomban éltek, vagy elhagyatva haltak meg, mint a szegény Lázár:

fogadja be az Úr a házába őket, ahol nincs többé hideg és magány, és senki sem idegen.

Michels Antal az evangéliumot magyarázva elmondta, az Ószövetség népe számára fontos volt az ötvenedik, azaz a jubileumi év, amikor minden adósságot eltöröltek.

Jézus úgy érkezik meg, mint maga a jubileumi év: ő a szabadító. De hamar megharagszanak rá, elvetik őt. „Nem József fia ez?” – teszik fel a kérdést. Bár vannak sokan, akik rácsodálkoznak, hogy tanításának ereje van. Jézus tükröt tart az emberek elé, amit Isten készített a próféták által. Ebbe a tükörbe bele kell nézni. Mi sem örülünk, ha hibáinkra, esendőségeinkre rámutatnak, hiszen változnunk kellene – figyelmeztetett a szónok.

Jézus az evangéliumban két olyan ószövetségi történetet hoz példaként, amelyből kiderül: pogányoknak segít Isten. Illés csak a szidóni Száreptában élő özvegyhez volt elhívva. A szíriai Naámán mellett sok leprás élt Izraelben Elizeus korában, de csak ő gyógyult meg a próféta szavára. A választott nép vezetői nem örültek annak, amit e példák által állított tükörben láttak. „Isten mindenkin segít, még a pogányokon is?” – tehették fel a kellemetlen kérdést. Drámai szellemi csata alakult ki köztük és Jézus között.

A plébános az evangélium nekünk szóló üzenetét keresve elmondta,

Jézusban ott van Isten igazsága: ebbe a tükörbe beletekinteni nem mindig örömteli nekünk sem.

Ő mégis hív a változásra, a hitre, a reményre, szeretetre, és irgalommal tekint ránk. A gyógyulás abból fakad, hogy hiszek Jézus Krisztusban, és befogadom őt az életembe.

Ma, amikor fedél nélküliekre emlékezünk, izgalmas kérdés, hogyan is viszonyulunk testvéreinkhez – folytatta szentbeszédét a plébános. – Jézus mindenkit hív. A fedél nélküli testvéreket is. Jézus szelíd erővel, de nem erőszakkal rámutat a gyenge pontomra, hol kell változnom. Az Úr engem is gyógyít, ő az orvos számomra. Hallgassam meg hát az ő szavát, mert az isteni Ige élni akar bennem – buzdított Michels Antal.

Beszéde végén arra hívott, hogy éljünk ebben az irgalmas szeretetben, és adjunk ebből másoknak is.

A szentmise után a közösség tagjai az Irgalmasság ikonjának kis képét és egy-egy szál virágot adtak a rászorulóknak az összekészített ételcsomag mellé.

A Kapuvári Ízvadászok, akik már Rómában is főztek sokaknak, 150 főre készítettek sertéspörköltet és tarhonyát, amelyet a járványügyi előírásoknak megfelelően most nem a helyszínen fogyasztottak el, hanem becsomagolva magukkal vittek a szegények.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír