A szociális szférában dolgozókat köszöntötték Hodászon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szociális szférában dolgozók megbecsülésének kifejezéseként – hazánkban először – ünnepelt szociális munka napja Szent Liturgiával kezdődött a hodászi Örömhírvétel-templomban, Papp Tibor főhelynök vezetésével. Az oltár körül szolgált Szabó Tamás pasztorális helynök, Polgári László kálmánházi parókus, Mosolygó Béla egykori és Kanyó Árpád jelenlegi hodászi parókus, valamint Gánicz Tamás diakónus.

Szónoklatában Papp Tibor – az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédhez kapcsolódva – a rászorulók iránti irgalmas cselekedetek fontosságáról, a szociális dolgozók áldozatos munkájáról beszélt. Kiemelte: Krisztus e történeten keresztül hat szociális érzékenységünkre, mutatja meg, ki a felebarátunk, és hogyan kell vele bánnunk, ha őt akarjuk követni. Mert amikor megkérdezte őt a törvénytudó, hogy ki a felebarát, Krisztus válaszolhatta volna neki azt is, amit talán mi válaszolnánk: mindenki. Ez a válasz azonban hazugság volna, hiszen mindenkinek nem viselhetjük a gondját. A mindenki ebben az esetben egyenlő lenne a senkivel: „nem az én dolgom, majd valaki megcsinálja” – altathatnánk el lelkiismeretünket. Krisztus ezzel a történettel leszűkítette a felebarát fogalmát – mondta a főhelynök.

A felebarát az, aki rászorul az irgalmunkra, segítségünkre; az emberélet országútjának névtelen vándora, akire rátámad bármilyen rabló, legyen az bandita, egy betegség vagy a kor. Vegyük észre, ha valakinek segítség kell; legyen látó szívünk! – buzdított a szónok. Kifejtette: az egyházi intézménynek nem a professzionális szolgáltatásban kell többet adnia, hanem abban, hogy szeretettel, megesett szívvel tudja végezni e szolgálatot: ettől lehet krisztusi, más és mélyebb a keresztényként vállalt szociális hivatás.

A program a Tarnai-tagban lévő Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthonban folytatódott – Lippainé Szabó Katalin intézményvezető köszöntőszavai után az otthon lakóinak verses műsorát tekinthették meg a jelenlévők.

Ezt követően Kanyó Árpád parókus az Egyház kezdetektől megfigyelhető érzékenységéről beszélt, melyet magától Krisztustól tanultunk. Továbbfűzve a prédikációban elhangzott gondolatokat kifejtette: Krisztus azonosítja magát az irgalmas szamaritánussal, akinek a munkáját az Egyház viszi tovább, azáltal is, hogy most – a Görögkatolikus Egyházban elsőként – pszichiátriai intézet került a fenntartásába.

Szent Ágoston egy evangéliumi szakaszra vonatkoztatva azt a kérdést vetette fel egyik beszédében, hogy hogyan lehetünk mi Krisztus testvérei, nővérei és az anyja – emlékeztetett a parókus. Mindannyian azok lehetünk, mert „aki teljesíti az én Atyám akaratát, az az én nővérem, testvéreim és anyám” – utalt az ágostoni válaszra Kanyó Árpád.

Amikor az Egyház szociális munkát végez, tagjai az Isten rájuk bízott akaratát teljesítik, így rokonaivá válnak Istennek – szögezte le a parókus. – „A mi többletünk az, hogy amit megtanultunk Krisztustól, az Igazságtól, szívünkben forgatva és megfogadva életre váltjuk, akkor maga Krisztus, az Igazság van jelen.”

Az ünnepség végén a Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon munkatársai ajándékot kaptak a szociális munka napja alkalmából.

A nap folyamán a Nyíregyházi Egyházmegye püspöki hivatalának munkatársai megtekinthették a hodászi szociális intézmény épületeit, és találkozhattak az otthon lakóival.

Az esemény zárásaként Papp Tibor helynök megszentelte az intézmény új gépjárművét és a főútvonal mellett felállított, Miklós főpapot ábrázoló intézményi táblát.

Forrás: Kanyó Mária, Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Polyákné Tóth Nóra

Magyar Kurír