A Szűzanya ma is könnyezik miattunk – A győri Könnyező Szűzanya búcsújának harmadik napja

Hazai – 2018. március 20., kedd | 12:46

A Könnyező Szűzanya búcsújának harmadik napján, nagyböjt ötödik vasárnapján, március 18-án Fazakas Zoltán Márton OPraem csornai apát mutatott be ünnepi szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise elején Veres András győri megyéspüspök külön köszöntötte a Sopronkövesdről érkezett gyalogos zarándokokat.

Fazakas Z. Márton OPraem szentbeszédében rámutatott arra, hogy nagyböjt ötödik vasárnapját a népi vallásosság feketevasárnapnak nevezi, ráirányítva a figyelmet a közelgő fájdalomra. De mi nem szomorkodni jöttünk a győri székesegyházba – bátorította az egybegyűlteket. A főcelebráns egy csíksomlyói búcsús ének sorait idézve hangolt örömre: „Nyíljon ki szívetekben az örömvirág, / Zengjetek, hogy hallja meg az egész világ. / Édesanyánk, hozzád jöttünk / Lángadozva, mert szeretünk, / Ó, Szűz Mária, / Hogy köszöntsünk úgy, mint régen / Az Úr angyala.” Ha van egy kis aggódás, szomorúság, gyász, fájdalom a szívünkben, akkor ez ma a Szűzanya csodája révén átváltozhat bizakodássá.

A premontrei elöljáró szerint a keresztény ember alapvetően nem harcos, de küldetésénél fogva Krisztus világosságának fia és hirdetője, ezért ellentétbe kerül a sötétséggel, a hitetlenséggel, a meg nem értéssel és a makacskodással, a törvény megátalkodott magyarázgatásával. Erre látunk példát a napi evangéliumban, a házasságtörő asszony történetében. Ugyanakkor Jézus végtelen irgalmáról is bizonyságot kapunk. Annak az asszonynak ott, abban a pillanatban semmi esélye sem volt, hiszen ráolvasták a törvényt, meg kellett volna halnia. Mindennek ellenére a szívében „örömvirág” támadt, mert az Istennel találkozott kiszolgáltatottsága idején.

A sötétség és a világosság közötti ellentét nemcsak Jézus korára, hanem minden korra jellemző. 1697. március 17-én is éppúgy zajlott a sötétség és a világosság harca, mint ma. Akkor Írországban üldözték Krisztus Egyházát és azt a világosságot, amelyet hordoz, mindenféle hamis világosság jegyében. A Szűzanya Magyarországért is könnyezett, hiszen akkoriban, a török uralom után különösen megosztott volt az ország. Győr városa olyan kitüntetésben részesült, hogy a Szűzanya itt ejtett könnyeket, itt siratta ír és magyar gyermekeit. 

A világosság és a sötétség harca a Szűzanya életét is végigkíséri. Igaz, hogy ő egy pillanatra sem bizonytalanodott el, hogy melyik oldal mellett döntsön. A nagy próféták meginogtak – pedig ők is találkoztak Istennel –, a Szűzanya azonban soha. Az igazi édesanyák sohasem inognak meg. Nem találni olyan szakaszt a Szentírásban, amely arról szól, hogy a Szűzanya sírt volna. Egy erős lelkű asszony képe rajzolódik ki előttünk az evangéliumokat olvasva. Nem sír örömében, sem fájdalmában. Az angyali üdvözletkor olyan lelki erőről tesz tanúságot, amire nincs példa. Zokszó nélkül menekül Egyiptomba, nem sír a gyermek eltűnésekor, nem siránkozik a kánai menyegzőn, a keresztúton sem hullat könnyeket. Igaz, a Golgotán az ő szívét is tőr járja át. De nem sír, mert ő már teljesen átadta magát Istennek, őfelette már nem győzhet a sötétség. Az Isten mérhetetlen gondoskodásába vetett hite rendíthetetlen a hatalmas bánat ellenére. A történelem folyamán értünk, gyarló keresztényekért számtalanszor könnyezett. A Szűzanya sírása kegyelmi eszköz a mi jobb belátásra térítésünkre. Könnyeivel figyelmeztet bennünket, ha nem a helyes úton járunk.


A sötétség világosságként kínálja magát, ezért nehéz felismerni. Ami szent volt több száz évig, az ma gúny tárgya, ami szép volt, az ma csúnya, ami erény volt, az ma bűn, s ami bűn volt, az erénnyé vált, ami becstelen volt, az ma törvényes, ami giccses volt, az ma művészet, ami érték volt, az ma értéktelen. Krisztus világossága csak mint színtiszta világosság fog megjelenni. Nem könnyű igaznak, tisztának, világosnak, kereszténynek lenni, nehéz a Szűzanya fiának lenni. Mert amíg a sötétség fiai minden földi eszközt, trükköt bevethetnek, nekünk „csupán” az egészen tiszta világosság marad. Krisztus ez a világosság. A mi eszköztárunk nem lehet ugyanaz, mint a sötétség fiaié. Az Isten tiszteletének nem alternatívája az istenkáromlás, az életnek a halál, az erkölcsnek az erkölcstelenség, a házasságnak az együttélés, a szeretetnek a gyűlölet és az igazságnak a hazugság; ezek ellentétei egymásnak. 


A Szűzanya győri könnyezése nem szűnt meg, folytatódik a mai anyák könnyeiben. Együtt sír a nagyravágyó, egészségtelen és erkölcstelen életet élő fiatalok szüleivel, a drogos gyermekét temető édesanyával, az elhagyott és megölt gyermekekkel, a mellőzött idős emberekkel és a megtört családokkal. A Szűzanyának Krisztus mellett nem kellett sírnia, hiszen tudta, hogy Isten világossága győzedelmeskedni fog. De miattunk sok sírnivalója van, mert mi még csak homályosan látunk. A könnyek által tisztul a szemünk. Szükségünk van a könnycsodákra, a hit csodáira, hogy tisztábban lássunk. A Szűzanya győri könnyezéséből sok ember merített és merít kegyelmet. A csoda újra és újra megtörténik: mert a világosság mindig legyőzi a sötétséget. Mert Isten mindig lehajol, még ahhoz is, akiről kimondták, hogy bűnös. És milyen szépen felemeli!


1945 nagypéntekén is csoda történt, amikor Apor Vilmos püspök az életét sem kímélte, hogy győzzön a világosság. Éppen nagypénteken. És az sem véletlen, hogy itt talált menedékre Szent László hermája, azé a szent királyé, aki szintén ártatlan lányt mentett meg, akárcsak a szent életű püspök. Ma azért vagyunk itt, hogy a Szűzanya könnyei által tisztuljon az életünk. Szent Pál írja az Úr Jézusról: „Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott” (Zsid 5,7). A valóságos Isten és valóságos Ember könnyek között imádkozott ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Mi sem tudjuk kikerülni a szenvedést. Az értelmét ugyan sokszor nem látjuk, de a könnyek segítenek megtalálni a választ. 

Fazakas Márton a szentbeszéd végén két lelki útravalót adott a híveknek. Az elsőben a földi édesanyánkkal kapcsolatos mulasztásainkra emlékeztetett: Mit sajnálunk édesanyánkkal kapcsolatban? Azt, hogy nem töltünk vele elég időt, hogy nem szeretjük őt eléggé, hogy kevésszer viszünk neki virágot, hogy nem vagyunk őszinték hozzá. Pedig Mindszenty bíboros szavai szerint: „Amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem.” 

A második lelki „búcsúfia” egy Lukács evangéliumából vett idézet volt: „Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: »Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlő, melyet szoptál.« Ő [Jézus] azonban hozzáfűzte: »Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.«” (Lk 11,27–28) Égi Édesanyánk, győri Könnyező Szűzanya, könyörögj érettünk! – zárta prédikációját a szónok.


A szentmisét követően a győri megyéspüspök és a csornai apát a koncelebráló lelkipásztorokkal és az asszisztenciával a Könnyező Szűzanya kegyoltára előtt imádkozott.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria